Óriási figyelem hárul a közétkeztetésre

Korábban részletesen foglalkoztunk azzal, hogy a Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Program keretében lezajlott négy projektből két esetben összesen 10,2 milliárd forint értékben fedett fel túlárazásokat az Integritás Hatóság. Akkor az egyik forrásunk arról számolt be, hogy rendszerszintű problémák vannak az étkeztetési szektorban.

Most az Index megkereste a Közétkeztetők, Élelmezésvezetők Országos Szövetségét (KÖZSZÖV), hogy tisztázzák az egész rendszerrel kapcsolatos kérdéseket. Páger Zsolt kommunikációért és kapcsolatokért felelős alelnök elsőként azt hangsúlyozta, hogy a rászoruló személyeket támogató program nem azonos a közétkeztetéssel, annak a működése, feladata, szabályozása és felügyelete eltérő.

A közétkeztetésre a jogszabályokban több definíció is létezik, megközelítően hasonló tartalommal, de a jogszabályi hierarchiát tekintve a legfontosabb az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény mellékletének fogalma, amely szerint a közétkeztetés „olyan vendéglátó tevékenység, amelynek során fogyasztók meghatározott csoportját vendéglátóipari termékekkel, többnyire előre megrendelés alapján, a nap egy-egy meghatározott időszakában, meghatározott időtartamban látnak el, különösen oktatási, gyermek-, szociális, egészségügyi, bentlakásos intézményben, táborban és munkahelyen”.

Általánosságban az alábbi intézmények látogatói, bentlakói tartoznak a kiszolgált fogyasztói körbe:

• bölcsődék,
• óvodák,
• általános iskolák,
• középiskolák,
• időskorúak nappali, illetve bentlakásos ellátását végző intézmények,
• fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézmények.

Ugyanakkor idesorolható a munkahelyi étkeztetés, büntetés-végrehajtási intézmények, katonaság is. „A nagyszámú ellátotti kör miatt hangsúlyozandó normaképző szerepe kifejezetten az óvodások, iskolások esetében, ahol az étkezési kultúra, egészséges táplálkozás, étkezési környezet tekintetében meghatározó inputot kapnak a fogyasztók” – összegezte az Indexnek Páger Zsolt.

Rengetegen ellenőrzik a szektort

Az alelnök kiemelte, közbeszerzés esetén az ajánlatkérők feladata meghatározni – mind mennyiségben, mind minőségben –, hogy mit várnak el a későbbi nyertes ajánlattevőtől. „Kiszervezett szolgáltatásról lévén szó, ebben az esetben az élelmiszerek, energiahordozók beszerzése, munkavállalók foglalkoztatása, főző- és tálalókonyhák üzemeltetése a szolgáltató feladata.”

Természetesen ettől a szolgáltatástartalomtól el lehet térni. Olyan is előfordul, hogy a szolgáltató az ételkészítésért és intézményekbe szállításért felelős, de az intézményekben található tálalókonyhák működtetése, ezáltal az ottani munkavállalók foglalkoztatása az ajánlatkérő, illetve az intézmény feladatkörében marad.

Az ajánlattevők a szolgáltatási árat a közbeszerzési kiírásban foglalt feladatok jellegének, mértékének megfelelően alakítják ki. A nyertes ajánlattevő a teljesítési időszakban az ajánlatkérőnek (például az önkormányzat) nyújtja be a számlát. Oktatási-nevelési intézmények esetében a szülők az önkormányzat által meghatározott térítési díjat fizetik az önkormányzat részére. Támogatott étkezés esetében a támogatás mértéke jellemzően 50 százalék vagy 100 százalék lehet.

A közétkeztetéssel összefüggő minőségi elvárásokat is tartalmaz a 2020-ban megjelent, A közétkeztetés tárgyú közbeszerzések tekintetében alkalmazandó eljárások sajátos szabályairól szóló kormányrendelet, amely igyekszik előmozdítani a helyi élelmiszerek felhasználását. „A jogszabály ellentmondása, hogy ez az elvárás csak a kiszervezett piacok esetén érvényesül. Továbbá a rendelet 2+2 évben korlátozza a szerződéskötést, amely a szolgáltatók beruházási készségét is csökkenti” – hívta fel erre a figyelmet Páger Zsolt.

Érdemes arra is kitérni, milyen forrásból finanszírozzák a közétkeztetést. Az alelnök elmondása szerint összesen három csoportot lehet elkülöníteni. Az állam idén 105,823 milliárd forinttal járult hozzá a települési önkormányzatok gyermekétkeztetési feladatainak ellátásához. Ezen túlmenően az önkormányzatok és a fogyasztók fizetnek a közétkeztetési szolgáltatásért. A rendszer forrásai jellemzően lekövethetők. Ugyanakkor a KÖZSZÖV régóta hangsúlyozza, hogy

„Egyszóval a finanszírozási rendszer átlátható, ugyanakkor számos finanszírozási, üzemeltetési hézag felszámolásával még hatékonyabbá lehetne tenni a közétkeztetés rendszerét” – összegezte az Indexnek Páger Zsolt.

Illetve érdemes arra is kitérni, hogy a közétkeztetést átlagosan 300-400 főt ellátó főzőkonyhák szolgálják ki, egyes esetekben nem hatékony területi elosztással. Olyan is előfordult, hogy egy kisebb főzőkonyha kapott több tízmillió forintos fejlesztési támogatást, amellett, hogy a szomszéd település főzőkonyhája is alkalmas lett volna a szóban forgó település étkeztetési igényeinek kiszolgálására.

Jelentős mennyiségű a le nem mondott étkezések száma, ami az állami és önkormányzati büdzsét terheli. Részben ebből következik, hogy a közétkeztetésben előállított élelmiszerek nagyjából 25 százaléka hulladékként végzi.

Páger Zsolt végezetül azt is kiemelte, hogy az egész szektort a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK), valamint a megyei kormányhivatalok felügyelik. A finanszírozását pedig az Állami Számvevőszék.

„Élelmiszer-biztonság és táplálkozás-egészségügyi kérdésekben kiemelt figyelmet kap a szektor. Talán elmondható, hogy az élelmiszer-ágazatban egyetlen szektor sincs ilyen mértékű felügyelet alatt. A kiemelt figyelem elsősorban az érzékeny fogyasztói csoportok miatt indokolt” – összegezte Páger Zsolt.