„Félárú vonatjegyet kérek másodosztályra Miskolcig”, avagy 10 éves a polgári jogi kódex

Ami a franciáknak a napóleoni időkben készült Code Civil vagy a németeknek a Bürgerliches Gesetzbuch (BGB), az a magyaroknak a Polgári törvénykönyv (Ptk.). Sok jogász szerint a Ptk. még talán a mindenkori alkotmánynál is meghatározóbb jogszabály, hiszen behálózza a mindennapokat, kihat ügyes-bajos dolgainkra.

Vegyünk egy egyszerű példát! Amikor az olvasó menetjegyet vásárol, és felszáll a vonatra, és most tekintsünk el attól, hogy az késik-e, vagy sem, meg sem fordul a fejében, hogy polgári jogviszony alanya lett, hiszen a pénztárnál („félárú vonatjegyet kérek másodosztályra Miskolcig”) vagy éppen a jegyautomata használatával egyszerre kötött személyszállítási és biztosítási szerződést. A szerződés két fél akara­tának kölcsönös és egybe­hangzó ki­fejezésével jön létre. A közlekedési cég célja félreérthetetlen: a szol­gáltatását bocsátja áruba meghatározott összegért. Aki a pénztárnál kifizeti a menetjegy árát, és átveszi a bilétát, elfogadja a feltételeket. A felek akarata így hát kölcsönös és egybehangzó.

Megőrizte a régi kódex felét

A polgári törvénykönyvek általában több emberöltőre szólnak. Az úgynevezett régi, 1959-es Ptk. is több mint hatvan éve született, és bármennyire meglepő, bizonyos helyzetekben még ma is alkalmazni kell a szabályait. Például az új Ptk. hatálybalépése (2014. március 15.) előtt született végrendeletekre a régi Ptk. szabályozása az irányadó.

A törvény – legalábbis eredetileg, mert az elmúlt évtizedben többször is módosították – összesen 1596 paragrafusból áll, szemben a régivel, amely „csak” 689-ből. Igaz, 2014 előtt a családjogi, a társasági jogi, a termékfelelősségi és a szövetkezeti jogi szabályozás külön törvényben szerepelt.

Újdonságok az öröklésben

• Az elhunyt házastársa a törvényes öröklési rend szerint már nem a hagyaték felét, hanem egy gyermekrészt örököl. Az elhunyt tulajdonában lévő, házastársával közösen lakott ingatlant a berendezési és felszerelési tárgyakkal együtt a leszármazók öröklik, de az özvegynek holtig tartó haszonélvezeti joga van.

• Csökkent a kötelesrész mértéke, amely már nem az egy örökösre jutó hagyatékrész fele, hanem harmada. Erre az örökhagyó leszármazója, házastársa és szülője tarthat igényt, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örökösei vagy végintézkedés hiányában azok lennének, de az örökhagyó végintézkedéssel kizárta őket az öröklésből.

• Míg korábban leszármazók hiányában az egész hagyatékot a túlélő házastárs örökölte, az új szabályozás az örökhagyó szüleit is állagörökössé tette.

• A házaspárok közös végrendeletben dönthetnek arról, mi lesz hagyatékukkal az egyik és a másik fél halála után.

• Utóörökös megnevezésével befolyásolni lehet, hogy az örökös halála után kihez kerüljön a megörökölt vagyon.

• Az örökhagyó nemcsak a saját eltartására köthet öröklési szerződést, hanem a szerződésben biztosíthatja harmadik félnek, például tartásra szoruló gyermekének vagy házastársának ellátását is.

• Új kitagadási okként jelent meg a nagykorú leszármazónak az örökhagyóval szemben elkövetett durva hálátlansága.

A közjegyző mint háziorvos

A most tízéves törvénykönyvről egymás után rendezik a tudományos konferenciákat. A múlt hétvégén a balatonfüredi 35. Közép-európai Közjegyzői Kollokvium előadói úgy vélekedtek, hogy a kódex általánosságban jól vizsgázott a jogalkalmazási gyakorlatban.

Tóth Zoltán jogalkotásért felelős államtitkár szerint az új Ptk., amely a születéstől a halálig keretbe foglalja életünket, apróbb változásokat leszámítva kiállta az idők próbáját.

Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke szerint számukra azért is fontos ez a törvény, mert hatáskörük legtöbb elemét szabályozza. Szerinte egy közjegyző olyan, mint egy háziorvos, és az ügyfél jó esetben gyógyultan távozik az irodából.

Orosz Árpád, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője megjegyezte, hogy a jogalkotó nem rendezett el minden részletkérdést az örökléssel kapcsolatban, ezért rájuk hárult, hogy ilyenkor kontextusában értelmezzék az adott kérdést. Így például a Kúria megerősítette, hogy az egyik fél halála után sem módosíthatja a túlélő házastárs a közös végakaratot. A kötelesrész kapcsán megállapították, hogy az ugyanúgy átszáll a kötelesrészre jogosult örökösére, mint minden más kötelmi követelés. De azt is kimondta a legmagasabb bírói fórum, hogy

Kövesné Kósa Zsuzsanna, a Kúria tanácselnöke a családjogi rendelkezéseket vizsgálva a kódex hiányosságaként említette, hogy adós maradt az élettársi kapcsolatok szabályozásával, és azt is, hogy megszüntette az élettársi vagyonközösséget. Szétválás esetén a felek például már nemigen emlékeznek arra, hogy egyes használati tárgyakat ki vett meg évekkel korábban.

(Borítókép: Balogh Attila / Index)