„Ha valaki megfogja a vezetéket, ott amputálni kell a végtagot, ha egyáltalán túléli a beteg”

A Bethesda Gyermekkórház épp részleges felújítás alatt áll, a főbejárat helyett hátulról lehet bejutni a plasztikai és égési osztály épületébe. Külső és belső állapota nem tér el lényegesen más kórházaktól, pedig kiemelt státusza szerint ez az ország gyermekégési centruma. A Magyarországi Református Egyház fenntartásában működő intézménynél a fő különbséget az itt dolgozók szemlélete jelenti.

Gui Angéla kommunikációs igazgató szerint nekik is érdekük, hogy láthatóvá váljon a potenciális támogatók körében is, hogy milyen munka zajlik a kórház falai közt, nem elhallgatva, hogy milyen hiányosságokkal és nehézségekkel szembesülnek. Az itt dolgozó szakembereket – számos egyéb szakmai szempont mellett – az is összekapcsolja, hogy hisznek a segíteni tudó emberek jóakaratában.

S miért ad ki minderről egy könyvet a kórház?

Itt az ország legnevesebb égésplasztikai sebészei, nemzetközi szaktekintélyei küzdenek a gyerekekért 0–24 órában két évtizede, ezt a munkát, elhivatottságot mindenkinek meg kell ismernie, hogy tudja, hova kerül, ha baj van

– vallja Tamásné Bese Nóra, a kórház főigazgató-helyettese, a könyv megálmodója.

A támogató adományokra elsősorban nem is nekik van szükségük, hanem azoknak a gyerekeknek, akikről Bene Ruzsena osztályvezető főorvossal és Sós Tiborné főnővérrel beszélgettünk. Érdeklődésünket a Kakashinta című kötet keltette fel, amelyben Csáky Soma saját, vasúti felsővezeték okozta áramütésének csodával határos túlélési folyamatát írta meg. A teljes bőrfelület 30 százalékának megégése már kritikus szintnek tekinthető, az ő esetükben beszélhetünk nagyégett gyerekekről – mondta el a doktornő, hozzátéve, hogy ők intenzív terápiára és számos műtéti beavatkozásra számíthatnak. Soma életben maradására kevés esély látszott:

Az akkori tipp szerint a testem 60-75 százaléka el-, illetve megégett, és szinte mindenhol harmadfokú vagy durvább égést szenvedtem, azaz a kötőszövet is hamuvá vált. A fájdalom olyan mértékű egy ekkora sérülésnél, hogy nem is altattak, ha jól tudom, mert abból felébredtem volna, hanem kábítottak

– olvasható a könyvben.

A Bethesdába az ország egész területéről évente nagyságrendileg 65-70 intenzív ellátásra szoruló gyereket szállítanak be a mentők. Bár nem tudatosul bennük azonnal, de előbb vagy utóbb felismerik, hogy érkezésükkel totálisan megváltozik a hátralévő életük. Az esetek döntő többségében ráadásul nem is tehetnek a tragédiáról, mert a szülők, illetve a környezetükben élők gondatlansága okozza a baleseteket. Ez pedig a kórház és a szülők kommunikációját is megnehezíti, mivel a felelősök maguk is nehezen dolgozzák fel a történteket.

A sérült életkora mellett az okokat is jó tudnia előre az orvosnak, mert ennek ismeretében lehet gyorsabban felkészülni az operációra. Forrázásnál nem mindegy, hogy milyen folyadéktól (víz, olaj, tea, leves) származott a baj. Hároméves korig ez a leggyakoribb. A ruhatűznél prognosztizálható, hogy mély égésre számíthatnak.

Országos Centrum lévén nagyon nagy esetszámmal, ebből adódóan sokféle égési móddal találkoztak már (robbanás, áramütés), ami miatt kialakulnak jó szakmai automatizmusok. Mivel az országban a gyermekellátásban is dolgozó nyolc plasztikai és égéssebészből hat szakember itt dolgozik, a plasztikai helyreállító műtétek is egyedülálló szinten történnek. A nagyégett fiatal lányok emlő-helyreállítását is több évtizedes tapasztalattal végzik a Bethesdában.

Soma egész életében viselni fogja a baleset következményeit. A magasfeszültségű áramsérülések a legsúlyosabbak. Ha valaki megfogja a vezetéket, ott amputálni kell a végtagot, ha egyáltalán túléli a beteg. Ha indirekt kapcsolat történt, azaz a vezetékben folyó áram áthúzott, ott ruhatűz mellett eszméletvesztés, a vonattetőről lezuhanás miatt pedig politrauma is kialakul

– magyarázza dr. Bene Ruzsena. Emlékszik olyan esetre is, amikor a vonat tetején álló fiatalt akkor ütötte meg az áram, amikor szelfizéshez a telefont tartó karját a magasba emelte. Az elveszített betegek nagy többsége magasfeszültségű áramütött. Az iskolai prevenciós munkára ezért nagy hangsúlyt fektetnek, amit nem egy esetben áramütést túlélő egykori betegeik vezetnek.

Érez magában indulatot egy-egy kirívó gondatlanság kapcsán? – kérdezem, de a doktornő azt mondja, ezt eltolja magától, nem érez dühöt, mert ilyenkor egyetlen dologra szűkíti gondolatait: az eset minél jobb operatív megoldására. Arra, hogy a lehető legkevesebb esztétikai vagy mozgásszervi hátránya származzon később a gyereknek.

„A Bethesdában közösségi gyógyítás történik, ami egy csapatmunka eredménye” – húzza alá a főnővér, ami azt jelenti, hogy a szülőkre is kiterjed, mert ugyan ők másképp, de szintén sérültek. Akkor sem engedik el a családok kezét, ha egy hosszú folyamat után a gyerekek elhagyják a kórházat. Lelkészek, szociális munkások, pszichológusok dolgoznak velük tovább, egy átvett holland minta alapján. Volt, hogy egy Budapesttől több száz kilométerre lévő kis faluban készítették elő nagyégett páciensük iskolai visszatérését.

Létező csodák

A kórház égési osztályán hosszú folyosón megyünk végig, jobbra, balra kezelők nyílnak. Némelyikből nyöszörgés, másikból félelemteli gyermekhang szűrődik ki. A kicsik szenvedésével szembesülni különösen megrázó. Az itt dolgozók vajon már hozzászoktak? Katalin főnővér azt mondja, ők is ugyanolyan szülők, mint akik kint ülnek a folyosón, de a munkában el kell zárni a szülői érzéseket. A sajnálatot nem szabad kimutatniuk, sokkal inkább biztonságot kell feléjük és az aggódó szülők felé is sugározni. Azt kell érzékeltetni, hogy bízhatnak azokban, akik itt körülveszik őket. Ha nem tartanának bizonyos érzelmi távolságot, nagyon hamar kiégnének.

A doktornő azt hangsúlyozza, hogy persze ők is anyák, nincsenek különleges képességeik, s bár szépen hangzik, hogy senki ne vigye haza a munkáját, amikor kilépnek a kórház kapuján, azért a gyerekeket viszik magukkal a fejükben még egy darabig. Ha a helyzet úgy kívánja, viselni kell az őszinteséggel járó fájdalmat is.

Egyszer, még az első napokban az intenzív előterében beszélgettünk állva egy sebésszel. »Anyuka, apuka, le kell vágni Soma fülét, nem tudtuk megmenteni.« Durván hangzik, ugye? Itt nem lehet kertelni. Tudni kell azt a minimális igazat, ami biztos. Egyrészt, ha van az embernek valamennyi hosszú haja, és megmaradt a hallása, kiválóan lehet fél füllel is élni

– írja a könyvben Csáky Soma édesapja.

A nagy kiterjedésű égési sérülések további jelentős kockázati tényezőket is magukban rejtenek. A bőr hiányosságai különböző fertőzések, vérmérgezés előtt nyitják ki a szervezet kapuit. Ez ellen az egész testet befedő kötözéssel védekeznek, van, hogy naponta, kétnaponta újra kell csinálni. Nemritkán egy sérültnél 15-20 operációra is sor kerül, a nagyégett beteg teste a bőrátültetések miatt mindenhol sebes. A kötözések – amelyek akár 3-4 órát is igénybe vehetnek – az ezzel járó fájdalmak miatt mindig altatásban történnek, és egy egész team közreműködése szükséges hozzá: altatóorvos és asszisztens, műtősnő, kötöző személyzet, plasztikai sebész.

Bár az érkező mentőből sokszor előre értesítik, hogy milyen súlyosságú égett beteget hoznak, Bene doktornő sosem latolgatja a beteg túlélési esélyeit. Nincs benne a műtéti folyamatban számára a halál lehetősége, mindig csak a szükséges következő lépésre koncentrál. Mivel plasztikai sebészként is praktizál, arra van inkább figyelemmel, hogy fiú vagy lány az illető. A lányoknál ugyanis a mellkasi rész – a maradandó hegek miatt – esztétikai okokból sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint a fiúknál.

Reményt kell sugározni

„Szörnyű volt” – mondta a fotós kollégám, miután megengedték neki, hogy belépjen annak a fiúnak a szobájába, aki súlyos lángégés miatt fekszik az osztályon. Közel 100 napja fekszik intenzíven, egész testét befedő, múmiaszerű kötésben. Hetente operálják, a bőrfelszínének 85 százaléka égett. A doktornő azt mondja, nincs már ép felület, ahonnan bőrt tudna átültetni, mégis be kell fedni valahogy a sérült területeket. Részben megoldást jelenthet a győri szövetbankból származó, állati eredetű bőr, illetve a beteg saját szöveteiből tenyésztett bőr, esetleg irhapótló anyag.

Most tett szert a Bethesda egy úgynevezett Meek bőrhálósító készülékre, amire nagyon büszke vagyok. Hogy megkaptuk, igazi csoda

– hangsúlyozza az osztályvezető főorvos. S hogy mi is ez pontosan? A levett bőrt a berendezés különböző méretű apró darabokra vágja szét, majd ezek egy fóliára kerülnek négyzetrácspontszerűen, majd ezt fordítják át a sérült felületre. Ha minden a várakozások szerint történik, akkor ezek a kis pontok megtapadnak és elkezdenek hámosodni, terjeszkedni, és ideális esetben idővel összeérnek. Egész Magyarországon egy ilyen gép van, 8 millió forint körüli összegbe kerül, és egy cég adományaként tudták beszerezni.

A doktornő biztos abban, hogy ennek a gépnek köszönheti a fiú, hogy eddig életben tudták tartani. Az élete még mindig egy hajszálon függ, de a team tagjai, akik napi 24 órán át körülveszik, folyamatosan a reményt sugározzák feléje. Ahogy a doktornő fogalmaz: a csoda ezeknek az embereknek az erőfeszítésre kész kezeiben és lelkében van. A srácot érkezése óta lélegeztetőgép tartja életben, de lehet vele kommunikálni. Nagyon együttműködő, meg akar gyógyulni. A szociális munkás kollégák készítettek egy táblázatot az ábécé betűivel és számokkal, amire rá tud mutatni, így tartja a kapcsolatot. Egy másik jótékony felajánlásnak köszönhetően pedig – az egyedüli kikapcsolódásnak számító – filmnézésre is lehetősége nyílik. Ugyan folyamatosan csak a plafont látja, de az első felhívást követő 24 órában már ott volt az a projektor, amivel a mennyezetre vetíthetik a kiválasztott filmet.

Nem a család vagy a fiú ismerőseinek látókörében lévő cég segített, hanem a telefonkönyvből véletlenszerűen kiválasztott vállalkozás. Nem kedvezményt adott, hanem ingyen hozta
 – emelte ki Gui Angéla, ezzel is érzékeltetve, hogy miért fontos számukra valójában az átlátható és mindenki számára megismerhető kórházi működés. Az égéssérült gyerekek ellátása nemcsak az operáló orvos és nem is csak a velük foglalkozó team munkája miatt nevezhető emberségesnek, hanem ezeknek a névtelen támogatóknak a segítsége miatt is.

ezért csak reménykedni lehet abban, hogy egy ideig nem érkezik ilyen beteg. Annál is inkább, mivel összesen az osztályon két speciális homokágy van; az egyikben ez a fiú fekszik, a másik viszont elromlott. A főnővér meg is mutatta a fekvőfelületen szilikonkristályokat keringető, meleg levegőt áramoltató, szárító berendezést. Kevésbé súlyos esetekben magát a gyógyulást is elősegítheti hámosító hatása révén, de van hátránya is. Súlya több tonna, ezért nemcsak szállítani nehéz, de a helyiség födémjét is vizsgálni kell, hogy egyáltalán elbírja-e a két ágyat. A javítás 3-4 millió forintba kerül majd, és a beavatkozás része a kristálycsere is, amit 2-3 évente el kell végeztetni. Azokra a kiadásokra és eszközökre van fedezet, amire összegyűjtjük – avat be a megoldási technikába a kommunikációs igazgató.

A karácsonyi ünnepekre lehetőség szerint mindenkit szeretnének hazaengedni, akiknek az otthoni környezete és körülményei ezt lehetővé teszik. Ilyenkor fel kell tenni azokat a kínos, de megkerülhetetlen kérdéseket is, hogy például van-e a házban fürdőszoba. Az égett gyerekeknél a tisztaság-higiéniás viszonyoknak ugyanis hatványozott jelentősége van. Bár a kis pácienseket illetően az elkövetkezendő napokban sok minden változhat még, egy biztos, a nagyégett fiú az ünnepek idején is lélegeztetésre és kötözésre szorul, ezért ő az égésintenzív osztályon marad.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)