Ovádi Péter: A kiadványainkkal szándékosan sokkoljuk az embereket

Ovádi Péter lapunknak beszélt többek között

• az állatviadalokról,
• a szaporítók elleni küzdelemről,
• az edukációról,
• egy uniós szintű adatbázisról,
• az állatvédelemre szánt forrásokról,
• valamint arról, hogy csak két lehetőséget szeretnének nyitva hagyni, ha valaki kutyát szeretne maga mellé.

Milyen fontos lépéseket tud kiemelni 2024-ből az állatvédelem területéről?

Amikor négy évvel ezelőtt megkaptam ezt a szép feladatot, úgy gondoltuk, évről évre emelni kell az állatvédelem szintjén, négy éve négy tervvel vágtunk bele a munkába. Azonosítottuk a területeket, ahol azonnali beavatkozásra volt szükség. Az első megállapításunk az volt, hogy a civilek tartották életben az állatvédelmet. A kormányzatnak mindent meg kell tenni a civilek támogatása érdekében. Felülvizsgáltuk a jogszabályi környezetet, így szigorítottuk például a Büntető törvénykönyv egyes állatvédelmi tárgyú rendelkezéseit is. Az állatvédelem politikán felül álló téma, a javaslatunkat jó előkészítés után teljesen elfogadták. Kevés olyan törvényjavaslat van, amellyel valamennyi párt egyetért, ez ilyen volt. Fontos az edukáció is, állatszerető a magyar társadalom, de sokszor hiányzik a megfelelő tudás, például az én korosztályom sem kapta meg azt az oktatást, hogy milyen szempontok alapján válasszunk társállatot, hogyan tartsuk, és mindez milyen költségekkel jár. A kiadványainkkal szándékosan sokkoljuk az embereket, hogy tudják, egy kutya tartása hosszú távon több millió forint. A kutyám mellett van egy nyuszim is, a nyuszitartás körülbelül harmincezer forint havonta. Ezekről tudni kell. Szeretnénk, ha felnőne egy olyan generáció, amelynél az állatvédelem már alapfogalom. A negyedik pont a szaporítók elleni küzdelem és a kóborállat-állomány csökkentése. A szaporítók rengeteget ártanak az állatvédelemnek. Európában egyedül mi írtuk le a Büntető törvénykönyvben, hogy kik számítanak illegális szaporítóknak. A tevékenységük már akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható. 2024-ben ezeken a területeken tovább tudtunk haladni. Az egyik legfontosabb, hogy idén is ki tudtuk írni az 500 millió forintos keretösszegű pályázatunkat. A civilszervezetek előtt több pályázati lehetőség is nyitva állt, de azt kértem, hogy legyen egy olyan alap, amely kizárólag az állatvédő civilszervezeteket támogatja. Két éve hoztuk létre, a jövő évi költségvetésben is helyet kapott, ezzel visszatérő pályázati struktúra lett belőle.

A büntetési tétel emelésének van visszatartó ereje?

Igen, és eleve a preventív jelleget szerettük volna erősíteni. Nem annak örülünk, ha megvalósul a bűncselekmény, és az elkövető letöltendőt kap, azt szeretnénk, hogy el se kövesse a bűncselekményt – pontosan ezért a generális és speciális prevenció is lényeges. Az állatviadalok számában drasztikus csökkenést látunk. A korábbi jogszabály szerint csak az volt büntethető, aki szervezte a viadalt, ma már a részvétel is bűncselekménynek minősül.

Milyen szintről és mennyire esett vissza az állatviadalok száma?

Egyre kevesebb a számuk, ebből is látszik, milyen fontos prevenciós hatása volt a szigorításnak. 2022-ben még 66 esetben indult eljárás.

A szaporítókat is vissza lehet szorítani a törvényi szigorítással?

A szaporítók elleni küzdelemben még van olyan felelősségünk, hogy szigorítsunk. A jogszabályi keretek az egész országban azonosak, de Kelet-Magyarországon egy hatósági állatorvos máshogy közelíti meg az állatjóléti kérdést, mint például Budapesten vagy Nyugat-Magyarországon. Fontos az egységesítés, a jogszabályi környezetváltozás nem egyik pillanatról a másikra javít a helyzeten, edukálni kell a hatósági állatorvosokat és a rendőröket is. Ezért is örülök, hogy idén elindult a Közös Ügyünk az Állatvédelem Alapítvány kompetenciaprogramja, ami a hatósági jogalkalmazóknak szól, és célja az ismeretek bővítése a minél eredményesebb eljárások érdekében.

Hol húzódik a határ a felelős állattenyésztés és a szaporítás között?

A jogszabályok jól körülhatárolják az állatjóllét biztosításának követelményét, de egy helyszínen járva már ránézésre látszik, hogy egy tenyésztő megfelel-e az állatjólléti szempontoknak. Az elmúlt hetekben a sajtó is foglalkozott egy osztrák nő ügyével, az állatok a saját ürülékükben voltak tartva, elpusztult kutyákat is találtak, egy ilyen környezet már ránézésre sem felel meg az állatjóllétnek. A tenyésztők minden állatvédelmi szempontot betartanak, viszont a szaporítók a profit érdekében mindezt háttérbe szorítják, és a haszonszerzésre törekednek kizárólag. Azt is érdemes tudni, hogy a szaporításból származó kutyák jelentős százaléka külföldre kerül. A magyar EU-biztos, Várhelyi Olivér megkapta az állatjólléti területet is, a következő hónapban Brüsszelben tárgyalunk. Az osztrák nő példáján látjuk, hogy hiába volt eltiltva más országban az állattartástól, ha mi ezt közös adatbázis hiányában nem láttuk.

Uniós szintű adatbázisra tesznek javaslatot?

Igen. A cél, hogy senki ne tudjon tíz kilométerrel odébb telepeket létrehozni, mert nem tudunk arról, hogy a szomszédos országban eltiltották az állattartástól.

„A pohár nálam is félig tele, félig üres”

Hangsúlyozta az edukáció fontosságát, ami a diákoknál iskolai környezetben könnyen megvalósítható, de hogyan vonnák be a felnőtteket?

Az állatvédelmi témahétbe 315 ezer gyereket vontunk be, több mint kétezer oktatási intézmény részvételével. Több olyan történetet is hallottunk, hogy ezután a gyerek otthon megkérdezte, hogy volt-e a kutya állatorvosnál, vagy van-e benne chip, sokszor már a gyerekek edukálják a felnőtteket. Elindítottuk a Gazdijogsi Programot is, azt nem állítom, hogy ez mindent megold, mert valószínűleg elsősorban azok érdeklődnek, akik egyébként is felelős gazdik akarnak lenni, de le kell fektetnünk az alapokat, és fel kell építenünk egy ösztönzőrendszert is. Amikor Skóciában jártunk, egy konferencián, az állatvédelemért is felelős miniszterrel arról beszélgettem, hogy a skót kormány mivel támogatja az állatvédelmet. Azt mondta, semmivel, az emberek tudják, hogyan kell állatot tartani, ellenkező esetben szankcióra számíthatnak, és a társadalom is kirekeszti őket. Ezt szeretnénk mi is elérni.

Eljuthatunk erre a szintre?

Az lenne a legjobb, ha az államnak csak az edukációval kellene foglalkoznia. A civileknél sok tudás megvan, 20-30 évig a hátukon vitték az állatvédelmet. Az 1 százalékos adófelajánlás sokat segít nekik, ahogy a társadalmi támogatás és az önkéntes munka is, de a mai viszonyok mellett még szükség van a kormány segítségére. Kifejezetten örülök, hogy a korábban említett pályázati lehetőség tartósan beépülni látszik a költségvetésbe, ha minden jól alakul, még emelhetünk is az 500 millió forintos összegen. Büszkén mondhatom, hogy partneri együttműködés van a kormány és a civilek között.

Ellenzéki oldalról viszont épp az a kritika hangzott el, hogy az állatvédő civilszervezetek nem kapnak elegendő támogatást.

Minden támogatást megérdemelnek a civilszervezetek, és azon dolgozom, hogy minél több támogatás jusson el hozzájuk. Örülök, hogy az 1 százalékos felajánlás folyamatosan emelkedik – 2024-ben már minden hatodik szja 1 százalék felajánlott forint civilszervezethez jutott –, örülök a kormányzati támogatásnak is, de a pohár nálam is félig tele, félig üres. Három éve még nulla forint volt a dedikáltan az állatvédelmi szervezeteknek szánt összeg, most 500 milliónál tartunk, szeretném, hogy elérjük az egymilliárdot is. Két év alatt több mint 1,2 milliárd forintot tudtunk a civileknek juttatni.

A jövő évi költségvetéssel elégedett?

További nagy lépéseket tehetünk előre, ebben a tekintetben elégedett vagyok. Fontos, ha bármilyen programot indítunk,  meglegyen az alapja. Amikor a Magyar Falu Program keretein belül 18 ezer kutya/macska ivartalanítására került sor, vizsgálnunk kellett, hogy van-e erre megfelelő humánkapacitás. Megpróbálhatunk egyszerre tíz lépcsőt ugrani, de kell hozzá a szükséges humánerőforrás. A legtöbb menhelyen egy, két vagy három ember folyamatosan dolgozik, ők látják el az állatokat, viszik őket állatorvoshoz, fogadják az állatokat, mentik őket, mellette pályáznak, és még az ivartalanítási programban is részt vesznek. Annyi forrást szeretnénk biztosítani, amennyit valóban hatékonyan fel lehet használni.

Szintén ellenzéki oldalról fogalmazódott meg a kritika, hogy az állatvédelmi alapítvány tevékenységéről szinte semmit nem lehet tudni.

Ez közhasznú alapítvány, amelynek a beszámolója és a teljes működése átlátható. Érdemes megnézni a kuratóriumot is, nincsenek benne politikusok, csak szakmabeliek. Kifejezetten figyeltünk arra, hogy a szakma és a civilszervezetek között létrehozzunk egy hidat, ahogy állatorvosok nélkül sincs állatvédelem. A Közös Ügyünk az Állatvédelem Alapítvány azért jött létre, hogy összekösse a szakmabelieket a civil szférával, valamint támogatást biztosítson, átlátható működés mentén. Az Alapítvány tevékenysége rendkívül sokszínű, amiről a szervezet honlapján folyamatosan beszámolnak.

„A Covid-kutyáknak is nevezett állatok közül sok visszakerült már a menhelyekre”

A kóbor állatok számára vonatkozóan vannak adataik?

Pontos adatok kevésbé, de azt tudjuk, hogy az ország melyik régiója érintettebb. Az életszínvonal csökkenésével párhuzamosan emelkedik a kóbor állomány száma. Azokon a településeken, ahol például a Máltai Szeretetszolgálat próbálja segíteni a társadalmat, nekünk is van dolgunk. Van forrásunk arra, hogy jövőre több ebrendészeti telep létrehozását támogassuk a leginkább érintett területeken, erről tárgyalunk a polgármesterekkel. Van az a szint, amikor már az embervédelemre is figyelni kell, a kutyák falkában támadhatnak, ezért is szükség van szakértelemmel rendelkező ebrendészeti telepekre.

Az állam hozza létre ezeket a telepeket?

Az önkormányzat hozza létre őket, de az állam támogatást biztosít. Nem szeretnénk állami struktúrákat építeni, mert akkor épp a civil kurázsit vehetnénk ki a rendszerből, amely 20-30 éven át különböző módszerekkel életben tartotta az állatvédelmet. A polgármesterek is tudják, meg kell oldani ezt a problémát, méghozzá humánus módon. Több ebrendészeti telep támogatása van folyamatban, ez közös önkormányzati, állami és civil ügy.

Mekkora a menhelyek telítettsége?

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy 98 százalékos, ráadásul a koronavírus-járvány idején volt egy örökbefogadási hullám, de a Covid-kutyáknak is nevezett állatok közül sok visszakerült már a menhelyekre. Törekszünk arra, hogy az örökbefogadás se impulzusalapú legyen. A menhelyek folyamatosan teljes kihasználtsággal üzemelnek, viszont folyamatos a körforgás, zajlanak az örökbefogadások is. Rengeteg erőfeszítés kell ahhoz, hogy a kutyáknak csak átmeneti otthona legyen a menhely.

Ha az állatvédelemről beszélünk, elsősorban a kutyák és a macskák juthatnak eszünkbe, de mit tapasztalnak a haszonállatok tartásával kapcsolatban?

Az Agrárminisztérium által kiírt pályázatokban szerepel a haszonállatok tartási színvonalának magasabb szintre emelése, jó példákat lehet látni. A magyar nyelv leíró, a haszonállat kifejezésből tudhatjuk, hogy később milyen sorsa lesz állatnak, de az élete alatt így is megérdemli a jó körülményeket, amit minden eszközzel támogatni kell. Ne felejtsük el a vadon élő állatokat sem, a mentésükben a nemzeti parkok, az állatkertek és a civilszervezetek is óriási szerepet vállalnak.

„Arra a szintre szeretnénk eljutni, hogy csak két út legyen”

Készülnek további szigorításokra?

A szigorítások tekintetében nagy siker, hogy az állatvásárokon már nem lehet kutyákat és macskákat értékesíteni. Az autók hátuljából, kis ketrecekből, tűző napon történő kereskedés kimerítette az állatkínzás fogalmát, ezek felszámolása fontos lépés volt a szaporítók elleni küzdelemben. Arra a szintre szeretnénk eljutni, hogy csak két út legyen: vagy tenyésztőtől vásárolunk állatot, vagy menhelyről fogadunk örökbe. A jogszabályokat annak érdekében szeretnénk módosítani, hogy ne legyen más választás.

Reális, hogy csak a tenyésztői és a menhelyi lehetőség maradjon?

Igen, de nem egyik pillanatról a másikra. A kampányokba azért vonunk be ismert embereket, hogy minél többen tudjanak a menhelyi lehetőségekről. A másik út, ha valaki fajtatiszta kutyát szeretne, tudjon a költségéről és arról, hogy akár másfél évet is várnia kell egy kutyára, mert a tenyésztőnek – ellentétben a szaporítóval – nem a gyors és nagy profit a legfontosabb, feláldozva minden más szempontot. Külföldön minimum 1500-2000 euró környékén lehet fajtatiszta kutyához jutni, viszont Magyarországon a szaporítóktól különböző online csoportokban még mindig sokan vásárolnak.

Milyen tervekkel készülnek 2025-re?

Fontos, hogy tovább haladjunk az edukációban és a civilszervezetek támogatásában. Négy év alatt jó fundamentumokat tudtunk lefektetni, de olyan intézkedéseket is szeretnénk, amelyek eljutnak a hárommillió gazdihoz, hogy még felelősebbek tudjanak lenni. Szeretnénk egy hidat építeni a vállalatok felé is, őket szintén bevonnánk az állatvédelembe. Továbbá, ahogy említettem, az ebrendészeti telepek korszerűsítése mellett egy országos ivartalanítási program is kilátásban van.

(Borítókép: Ovádi Péter. Fotó: Mult Roland / Index)