Üzenet Európának: a keresztény örökség kulcs a jövőhöz

Tavaly november elején mutatták be az MMA Kiadó Pars Pro Toto sorozatában megjelent Politika, szabadság, hagyomány – A kereszténység és az istenkérdés Európa jövőjében című kötetet, amely Joseph Ratzingernek, vagyis a katolikus egyházfő, Ferenc pápa elődjének, XVI. Benedeknek az előadásait és vitairatait rendezi össze. A mű gerincének számító írásokban Európa múltját, jelenét és jövőjét vizsgálta vallási, kulturális, továbbá politikai szempontból.

A német származású teológus pápa, XVI. Benedek 2005 és 2013 között volt a katolikus egyház feje. Miután idős korára hivatkozva lemondott, haláláig, 2022-ig emeritus (vagyis tiszteletbeli) pápaként élt visszavonultan. XVI. Benedek igen termékeny alkotó volt egész életében, gondolatai több ezer oldalt töltenek meg. A Politika, szabadság, hagyomány tartalmazza azokat az írásait, amelyekben Európa identitását taglalta, vizsgálta a vallás és a közös értékek szerepét a kontinensen, az európai integráció problémáit, valamint a globalizáció hatásait, különösen annak vallási dimenzióit.

Intelmek Európának

Európa jövőjével kapcsolatban több tézist megfogalmazott. Az európai integráció mellett foglalt állást, amely „a nemzet bálványozása” ellen hat, és a kontinens békéjét segíti elő. Arra intett azonban, hogy a kontinens közös identitása nem csupán gazdasági vagy politikai kérdés, hanem mélyen vallási és kulturális gyökereken alapul. Ezzel kapcsolatban azt is leszögezte, a vallási értékek segíthetnek abban, hogy Európa ne veszítse el erkölcsi iránytűjét. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztényeknek felelősséget kell vállalniuk a keresztény örökség megőrzéséért és annak átadásáért, nemcsak a vallásos közösségekben, hanem a társadalom szélesebb körében is.

Európa jövőjét nem mozdítja elő automatikusan minden olyan politikai vagy gazdasági egyesülés, amelyre sor kerül a földrészen. A gazdasági vagy törvényhozói kompetenciák centralizálása önmagában véve Európa leépülésének felgyorsulását is eredményezheti, például abban az esetben, ha olyan technokrácia felé mozdul el, amelynek egyetlen mérvadó szempontját a fogyasztás mértékének növelése jelenti. Másfelől tágabb kontextusban ezek az intézmények értékesnek bizonyulnak, mivel hozzájárulnak a nemzet bálványozásának megakadályozásához, s részét alkotják annak a békés rendnek, amely által mindenki részesül e világ javaiban.

XVI. Benedek emlékeztetett rá, hogy történelmi távlatban tekintve a nacionalizmus ténylegesen a pusztulás szélére sodorta Európát, de szerinte elvi alapon is ellentétes Európa szellemi és politikai lényegével, ennek ellenére nem egy nemzetfeletti nemzetben látta a megoldást. Úgy vélekedett, szükség van nemzeteken túlnyúló politikai, gazdasági és jogi intézményekre, de ezeknek nem lehet a céljuk, hogy nemzetfeletti nemzetet építsenek ki, hanem éppen ellenkezőleg, „csak az lehet az értelmük, hogy visszaadják az egyes európai régióknak saját vonásaikat és súlyukat”.

Az Európai Unió jövőjét érintő mai vitákat figyelembe véve – Európai Egyesült Államok vagy Nemzetek Európája – különösen érdekesek XVI. Benedek évtizedekkel ezelőtti meglátásai:

Emellett fontos szerepet kell kapniuk a nem állami kulturális és vallási intézményeknek, amelyek elősegítik a nyílt párbeszédet és a sokféleségben megvalósuló egységet.

Amellett érvelt, hogy a kereszténység kulcsszerepet játszik az európai integrációban, és a jogállam hosszú távon képtelen életben maradni, ha uralomra engedi a radikalizálódó ateista dogmát. Meggyőződése volt, hogy alapvető átgondolásra van szükség az emberiség fennmaradása érdekében: a demokrácia csak akkor működik, ha a lelkiismeret érvényesül, amely viszont a kereszténység által képviselt és alapvető erkölcsi értékeken alapul. Ezek az értékek a keresztény hitvallástól függetlenül is megvalósíthatók, akár más vallási kontextusban is, de nélkülük a lelkiismeret elhal és így a demokrácia is működésképtelenné válik.

Szintén tézisként fogalmazta meg, hogy Európában meghatározó szerepet kell játszania a lelkiismereti szabadság, az emberi jogok, a tudomány szabadságának elismerésének, biztosításának, és ebből következően a szabadságot támogató emberi társadalomnak.

Ezeket az újkori vívmányokat úgy kell szavatolni és kibontakoztatni, hogy

közben nem zuhanunk a transzcendenciától elszakadó és saját szabadságát belülről felszámoló, azaz talajtalanná váló racionalitás szakadékába.

XVI. Benedek szerint a keresztényeknek ezen kritériumok alapján kell megítélniük az európai politikát, és ezek alapján kell teljesíteniük politikai feladataikat.

A Nyugat már nem szereti magát

Keresztény emberként nem meglepő, hogy XVI. Benedek kártékonynak tartotta a marxizmust és a kommunista rendszereket, amelyek bár eltűntek Európából, vallási értelemben ürességet hagytak maguk után:

A kommunista rendszerek mára kudarcot vallottak, főként téves gazdasági dogmatikájuk miatt. Azt viszont nem mindenki veszi észre, hogy mélyebb szinten azért mentek tönkre, mert megvetették az embert, s alárendelték az erkölcsöt a rendszer igényeinek és a jövőre vonatkozó ígéreteinek. Az igazi katasztrófa, amelyet maguk után hagytak, nem gazdasági természetű, hanem abban áll, hogy elsivárosodtak a lelkek, és szétforgácsolódott az emberek erkölcsi tudata.

XVI. Benedek úgy vélte, Európa és a világ egyik legnagyobb problémáját az jelenti, hogy „bár a kommunizmus kudarcát senki nem vitatja, s ezért a régi kommunisták nehézség nélkül a gazdasági liberalizmus szószólóivá vedlettek át”, az az erkölcsi és vallási problematika, amelynek a legnagyobb súlya van, szinte teljesen háttérbe szorul. Azt is hozzátette, hogy ez a probléma, amelyet a marxizmus hagyott maga után, a mai napig jelen van:

eltűntek az ember Istennel, önmagával és a világmindenséggel kapcsolatos eredendő bizonyosságai, s megszűnt a meggyőződés, miszerint vannak olyan erkölcsi értékek, amelyek nem képezhetik vita tárgyát.

De nemcsak a kommunizmus borította fel az európai alapokat, és mért csapást az európai keresztény értékekre, hanem a náci diktatúra, és annak következménye, a II. világháború is. Ugyan a pusztító eseményeket követően az európai egyesülés alapító atyái az európai identitás részeként tekintettek a földrész keresztény örökségére, az Európai Unió mára ezt zárójelbe tette. XVI. Benedek azonban amellett érvelt, hogy Európának ahhoz kell visszatérnie, ami minden szenvedés és tévedés közepette is méltósággal ruházta fel a földrészt.

Kitért arra is, fontos, hogy tiszteletben tartsuk egymás kultúráját és vallási meggyőződését, ugyanez elvárható azoktól is, akik nem hisznek Istenben. De emellett arra figyelmeztetett, hogy a Nyugat hiába tartja legfőbb jónak a véleményszabadságot, ha „különös és csak patologikusnak nevezhető gyűlöletet táplál maga iránt”.

A nyugati társadalmakban XVI. Benedek szerint eltérően kezelik a különböző vallások és azok szent dolgai iránti tiszteletet. Miközben a judaizmus és az iszlám becsmérlését büntetik, a kereszténység esetében a véleményszabadságot helyezik előtérbe, amit a tolerancia és szabadság alapfeltételének tekintenek. A véleményszabadság határai közé tartozik azonban a másik becsületének és méltóságának tiszteletben tartása. XVI. Benedek kritizálta, hogy a Nyugat saját kultúráját és történelmét gyakran csak negatív színben látja, miközben más, nem európai értékek iránt nyitott és megértő.

Európa csak akkor maradhat életben XVI. Benedek okfejtése szerint, ha kritikai igénnyel és alázatosan, de igazán elfogadja önmagát. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a multikulturalizmus gyakran az európai értékek elutasításaként jelenik meg, ugyanakkor nem létezhet közös alapok, például vallási tisztelet nélkül. A multikulturalizmus fenntartásához elengedhetetlen, hogy tisztelettel viszonyuljunk mások szent értékeihez, de ehhez először nem szabad eltávolodnunk a saját vallásos gyökereinktől, különösen Isten tiszteletétől.

Az oly sokszor szenvedélyesen követelt multikulturalitás mögött időnként az európai tartalmak elutasítása, az Európától való menekülés húzódik. Ám a multikulturalitás nem létezhet közös alapelemek, az európai valósághoz kötődő támpontok nélkül – és egészen biztosan nem maradhat életben a Szent iránt táplált tisztelet híján. Hozzátartozik, hogy tisztelettel kell viszonyulnunk ahhoz, ami szent a másik szemében, de erre a fajta tiszteletre csak akkor lesz módunk, ha nem távolodunk el magától a Szenttől, Istentől

– fogalmazott XVI. Benedek.

Azt is leszögezte, hogy a vallási és erkölcsi értékek nemcsak történelmi jelentőségűek, hanem ma is fontos alapot nyújtanak a szabadság, az emberi jogok és a demokratikus értékek számára, Európa kulturális identitásának meghatározó elemei. XVI. Benedek érvelése szerint a keresztény gyökerek nem sértik más vallások képviselőit – sem a muszlimokat, sem a zsidókat –, mert az erkölcsi alapelvek és a vallási örökség közös értékeket képviselnek, amelyek hozzájárulnak az emberi közösségek felépítéséhez. A kritikák inkább a szekularizált kultúra azon törekvésére mutatnak, amely Istent teljesen kizárná az emberi közösség építéséből:

nem az Istenre való hivatkozás sérti más vallások képviselőit, hanem az a törekvés, amely arra irányul, hogy az emberi közösséget teljességgel Isten nélkül lehessen felépíteni.

Európa alappillérei: a házasság és a család

XVI. Benedek konzervatív vallási és teológiai nézeteket vallott. Mielőtt pápának választották volna, a Hittani Kongregáció vezetője volt, és már akkor erőteljesen képviselte a katolikus egyház hagyományos tanításait, valamint hangsúlyozta az egyházi doktrínák tiszteletben tartását. Különösen konzervatív álláspontot képviselt a vallási és társadalmi kérdésekben, mint például a házasság, a család, az abortusz, a homoszexualitás, a szexualitás és a vallási pluralizmus.

A házasságot és a családot az európai civilizáció alapvető pilléreinek tartotta, szerinte a hagyományos családmodell fenntartása nélkül nem lehet biztosítani a közösség stabilitását és jövőjét.

Az európai kultúra értékrendjében ez a modell az alapvető, XVI. Benedek szerint bármely olyan ideológia, amely el akar téríteni ettől, az veszélyezteti az európai identitást és az emberi méltóságot: „Európa nem lenne többé Európa, ha eltűnne vagy lényeges változáson menne keresztül társadalmi szerkezetének ez az alapsejtje.”

XVI. Benedek elutasította, hogy a homoszexualitást a társadalom alapvető intézményeihez hasonlóan kezeljék, szerinte a homoszexualitás nem illeszkedik a természetes rendhez, amely férfi és nő közötti kapcsolaton alapul. A homoszexuális életközösségek jogi egyenrangúságának igénye ellentmond a hagyományos monogám házasság erkölcsi és kulturális alapjainak. A házasságot az emberiség történetében mindig is a férfi és a nő közötti kapcsolatra alapozták, amely nyitott a gyermekvállalásra és a családalapításra. Azt is hozzátette, hogy ez az álláspont nem diszkriminációból fakad, hanem az emberi lét alapvető kérdéseit érinti:

XVI. Benedek már húsz évvel ezelőtt – még pápasága előtt – azt fejtegette, amelynek következményei ma még nyilvánvalóbbak a nyugati világban, mint akkor: a modern ember a testét saját tulajdonának tekinti, amit szabadon használhat, és az „életminőség” szempontjából hasznosnak ítélt módon bánhat vele. Ez a szemlélet azonban azt eredményezi, hogy a test már nem hordoz jelentést az ember identitására nézve, és közömbössé válik, hogy férfi vagy női jegyeket visel. A testet egy birtokolható tárgyként kezelik, amely nem fejezi ki az emberi lét lényegét.

XVI. Benedek szerint ez a radikális hozzáállás akkor vált lehetővé, amikor alapvetően elszakadt egymástól a szexualitás és a termékenység. A különválás a fogamzásgátló tablettával kezdődött, és a genetikai mérnökök keze alatt vált teljessé. Ennek az a következménye, hogy ma már laboratóriumban elő lehet „állítani” az embert, és ehhez már nem szükséges, hogy két ember között személyes kötődés legyen, illetve együtt döntsenek. XVI. Benedek rámutatott:

A Politika, szabadság, hagyomány – A kereszténység és az istenkérdés Európa jövőjében egy olvasmányos teológiai, illetve filozófiai szöveggyűjtemény, amely Európa keresztény örökségére összpontosít, kulturális és társadalmi jelentőségét tárgyalja, erkölcsi útmutatást ad, meghatározza az európai identitást, bírálja a szekularizációt, valamint annak következményeit.

Fejtegetéseiben XVI. Benedek arra figyelmeztetett, hogy Európa nem őrizheti meg értékeit, ha elhagyja keresztény alapjait, ugyanakkor a keresztények felelőssége, hogy megőrizzék és továbbadják ezt az örökséget a jövő generációi számára. A kötet mindazok számára kötelező olvasmány, akiket foglalkoztat, hogy Európa (illetve a nyugati civilizáció) előtt milyen kihívások és lehetőségek vannak.

Joseph Ratzinger / XVI. Benedek pápa: Politika, szabadság, hagyomány – A kereszténység és az istenkérdés Európa jövőjében
MMA Kiadó Pars Pro Toto sorozata, 2024
613 oldal