Néhány dolog, ami nélkül semmi sem történhet Rákosrendezőn

Múlt pénteken nagy érdeklődéstől övezett konferencián ünnepelte a főváros, hogy lehetőséget szerzett a rákosrendezői terület megvásárlására és ezáltal a fejlesztési irányok kijelölésére. Bár a tulajdonszerzés folyamatában még számos kérdőjel mutatkozik, mi most annak néztünk utána, hogy milyen feladatokat takar az a nulladik lépés, amelyet a jövőbeni tulajdonosnak – bárki is legyen az végül – kötelezően el kell végeztetnie.

Ilyen munkát, azaz hadiipari tevékenységgel összefüggő feladatot Magyarországon 6-8 szakcég vállal – mondta el Koklács András, az egyik akna- és bombakereséssel, illetve lőszermentesítéssel és egyéb tűzszerészeti szolgáltatással foglalkozó vállalkozás vezetője. 

Mint fogalmazott, a legelső lépés (már a koncepciótervvel párhuzamosan) a területre vonatkozó hatástanulmány elkészítése, amely tartalmazza a hadtörténeti levéltári kutatásokat: a II. világháborús eseményeket, harci cselekményeket, a haditechnikai ismereteket, az alkalmassági előírásokat a lőszermentesítési munkák végzéséhez, a beruházással érintett terület mintavételezését (az úgynevezett tűzszerészeti mágneses talajvizsgálattal), valamint a javasolt lőszermentesítési technológia meghatározását. 

Rákosrendező kicsit másképp

A tanulmány a fejlesztés és beruházás részét képezi, s célja, hogy egy összetett vizsgálat eredményeként rendszerezze a terület lőszermentesítéssel kapcsolatos információit, illetve javaslatot tegyen, hogy szükséges vagy sem az adott terület lőszermentesítése. 

A Magyar Honvédség közfeladat-ellátási kötelezettsége keretében ezekkel a szakcégekkel szoros együttműködésben végzi egy-egy terület robbanószerkezetektől történő megtisztítását. 

Költséghatékonysági szempontból a lőszermentesítés többnyire párhuzamosan zajlik a helyszín kötelező régészeti feltárásával. Mindkét szakmunka esetében a cél az a földterület, ahol gépi földmunkát végeznek (például épületalapozáshoz, mélygarázsépítéshez).

Rákosrendező ebből a szempontból sokkal lőszerszennyezettebb, mint például egy zöldmezős beruházási helyszín, hisz a vasút miatt a világháborúban stratégiai célpont lehetett.

A lőszermentesítési munka során fémdetektorokkal műszeres talajvizsgálatot végeznek, tűzszerészeti mágneses térképeket készítenek, és a beruházási területet a megrendelő által kért kutatási mélységig – akár 6-8 méteres mélységig – átvizsgálják, és amennyiben indokolt és szükséges, a biztonságos munkavégzés érdekében a kivitelezéssel párhuzamosan tűzszerészeti szakfelügyeletet is ellátnak.

A kutatás minden fémszerkezetre kiterjed a konzervdoboztól a többtonnás légibombáig. A háború után 80 évvel is tele van a főváros az ostromával összefüggő maradványokkal; nemcsak légibombákkal és tüzérségi aknavető gránátokkal, gyalogsági lőszerekkel, hanem egyéb hadianyagokkal, fegyverekkel, sisakokkal, nem utolsósorban pedig elesett katonák földi maradványaival is. Háború után a gyors helyreállítás kényszere miatt gyakran bombatölcsérekbe, egyéb helyekre temették a tetemeket. A szakcégek ezeket a földi maradványokat is kezelik a Honvédelmi Minisztériummal együttműködve. (A német katonák földi maradványai esetében kormányközi megállapodás alapján.)

Minden robbanószerkezet potenciális veszélyt jelent egészen addig, amíg nem hatástalanítják – húzta alá Koklács András, ezt pedig nemcsak a kivitelezésben részt vevő munkatársaknak, de a lőszermentesítést végzőknek is tudatosítaniuk kell. A mindennapi életben persze senki sem tudhatja, hogy a talajfelszín közvetlen közelében hol lehetnek veszélyes szerkezetek. Az I. kerületi Kalevala parkban például a szoborállítás előtt az önkormányzat csak gyepesítést kért, ekkor derült ki azonban, hogy a földben csupán 50 cm-es mélységben ott vannak a kézigránátok, robbanószerkezetek, amiket a várból hordtak le.

Régészeti kincsek a föld alatt

Geodéziai és régészeti térképek nagyon régóta rendelkezésre állnak, és az Aquincumi Múzeumnak is komoly adatbázisa van. Emellett létezik egy úgynevezett előzetes régészeti dokumentáció (ERD) amelyen a Nemzeti Múzeum égisze alatt működő Nemzeti Régészeti Intézet szakemberei gondoznak. Ide kerül minden olyan adat, amely az évtizedek során építési, közművezetési vagy egyéb feltárás miatt régészeti szempontból releváns.

Csorba László, az Aquincumi Múzeum főigazgatója megjegyezte, hogy az EDR elszórtan tartalmazza az ország térképén a különböző történeti korokból előkerült leleteket, illetve adatokat, amelyeket a régészek képesek úgy összefésülni, hogy abból a fel nem tárt területekre vonatkozóan is lehet következtetéseket megfogalmazni. Amennyiben valószínűsíthető, hogy az adott területen értékes leletanyag van a földben, még a feltárás előtt szondázást végeznek, aminek eredménye szintén az ERD részévé válik.

Ez várható Rákosrendező esetében is, tehát a beruházó már a tervezés során számolhat azzal, hogy amennyiben az ERD-ben értékes leletanyagot prognosztizálnak, a jelzett szinten teljes felületű régészeti feltárást kell majd végeztetni. Persze nem az egész fejlesztési területen, csak azokon a pontokon, amelyeket egy-egy épület tanulmányterve érint.

Ilyen volumenű munkáknál a beruházó is rendelkezik régészeti szakemberrel, aki ellenőrzi, hogy a múzeum által jelzett definíció megfelelő-e. Ha az ERD semmi fontosat nem tartalmaz az adott területre, akkor a múzeum régésze az építés során csak helyszíni megfigyelést végez. Ha „menet közben” kerül elő értékes leletanyag, a munkavégzés átalakul régészeti bontómunkába.

Csorba László azt nem tudta megmondani, hogy a XIX. századi vasútépítések milyen mértékben semmisíthették meg az esetlegesen ott lévő népvándorlás kori vagy bronzkori maradványokat. Ettől függetlenül vizsgálatot a jövőben tervezett beruházás előtt el fogják végezni, és amennyiben olyan értéket rejt a föld, az örökségvédelmi hatóság az adott területen meg is tilthatja az építkezést. Az örökségvédelem mindig hosszú távban gondolkodik, ezért például egy földben lévő értékes városfal úgynevezett „eltakarása”, konzerválása mellett épülhet fölötte épület, s bár lehet, hogy azt 100-200 év múlva lebontják, a földben lévő régészeti kincs megmarad.

(Borítókép: Rákosrendező. Fotó: Tövissi Bence / Index)