„Kicsinállak” – fenyegette meg a budapesti lakos a hajléktalant, majd eltüntetett egy buszmegállót

Cikkünk frissült!

Egy névtelenséget kérő, hajléktalanellátásban dolgozó személy kereste meg szerkesztőségünket, mivel egyik ügyfelük feje fölül pont akkor bontottak el egy buszmegállót, amikor a hideg miatt Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára vörös kódot rendelt el.

A helyiek nagyon szerették Zoltánt, nem volt rá panasz. Sokan segítették, piszkot nem hagyott maga után. Több helyi és maga a sértett is megerősítette, hogy csak miatta bontották el egy buszmegálló felépítményét, mert egy lakónak nem tetszett, hogy abban üldögél

– fogalmazott olvasónk.

Az elsőre nagyon különösnek hangzó ügy még érdekesebb lett, amikor megtudtuk, hogy a dühös lakó a felépítmény eltűnése előtti napokban megfenyegette Zoltánt, és befolyásos kapcsolataira hivatkozott.

Kicsinállak

– fogalmazott a felháborodott helyi, és úgy néz ki, tényleg sikerült elérnie, hogy ne legyen hova behúzódnia a hajléktalannak, igaz, ezáltal az utazók sem használhatják a teljesen jól működő felépítményt.

Zoltán azonban azóta is kitart, és továbbra is ott üldögél, csak most már nem a 960-as járat buszmegállójának padján, hanem a földön, az egykori felépítmény helyén.

A Google utcaképén, amelyet 2024 júniusában készítettek, még látszik a buszmegálló egykori felépítménye, de amikor az Index stábja a helyszínre érkezett, akkor már csak az alapzat bebetonozott helyét találtuk ott. Na meg persze Zoltánt, a hajléktalant, aki miatt elindult az ügy.

Nem azért kerültem az utcára, mert iszom, hanem azért iszom, mert az utcára kerültem

„Kamionsofőr voltam, és egyszer péntek helyett csütörtökön értem haza. Azonban ahogy beléptem a lakásba, azt láttam, hogy a feleségem egy férfival fetreng abban az ágyban, amelyben én is szoktam aludni, és ahol a gyerekemmel játszottam. Régimódi zsivány vagyok, nem lopok, de nem áll távol tőlem a balhé, hát nagyon összevertem a fickót. Börtönbe csuktak és elvesztettem az állásomat” – mesélte nekünk Zoltán, akit az eset után elhagyott a felesége.

A börtönben töltött hónapjai után nem volt hová mennie, és az utcáról priusszal nem tudott állást találni magának, ezért úgy döntött, elmegy „nyaralni”.

Hat hónap alatt lényegében elgyalogoltam Franciaországba. Volt, amikor felvett egy kamionsofőr vagy egy kedves autós, de az út nagy részét a két lábamon tettem meg. Az út végére már csak madzagok és ragasztószalag tartotta össze a cipőmet

– emlékezett vissza.

Ezt követően megismerkedett néhány francia hajléktalannal, és 14 éven keresztül élt kint. A francia szabályok szerint tíz éven belül jelentkeznie kellett volna egy szociális szervezetnél, hogy jelentse helyzetét, ezt azonban nem tette meg, így amikor a rendőrök igazoltatták, és megtudták, hogy nem tett eleget a szabályoknak, hazaküldték Magyarországra. Így egy éve ismét Budapesten él, elsősorban a Villányi úton.

Sokan azt gondolják, hogy azért kerültem utcára, mert iszom. De ez nem igaz. Azért iszom, mert az utcára kerültem

– jelentette ki.

Zoltán elmesélte nekünk, hogy jó barátságot alakított ki néhány helyivel és hajléktalannal, de azért nem jön ki mindenkivel.

„Vannak olyan hajléktalanok, akik forgalmas tereken fetrengenek, bevizelnek és zaklatják a járókelőket. Miattuk van ilyen rossz megítélésünk” – fogalmazta meg Zoltán.

A szegény embert még az ág is húzza

Amikor elmondtuk neki, miért is jöttünk el hozzá, akkor elsírta magát, mert nem hitte, hogy bárki is foglalkozik vele és a buszmegálló ügyével.

Zoltán megerősítette az információinkat, hogy az egyik Villányi úti lakos miatt szűnt meg a buszmegálló, aki azt akarta elérni, hogy annyira rossz legyen a helyzete, hogy kénytelen legyen arrébb költözni.

Most olyan vagyok, mint a hüllők. Éjszaka sétálgatok, hogy ne fagyjak meg, aztán a napon alszom

– magyarázta nekünk.

A felépítmény elbontása utáni első éjszakára behúzódott a közeli vasúti töltés szélárnyékába, és ott próbálta meg átvészelni az éjszakát, de akkor valaki felgyújtotta a holmijait, így az az estéje sem sikerült nyugodtra. Hozzátette, hogy hajléktalanszállóra ugyan mehetne, de ott nagy a veszélye, hogy valaki ellopja a dolgait, vagy hogy összeszed valami fertőzést, így inkább elkerüli az ilyen lehetőségeket.

Betegségekből azonban így is kijutott Zoltánnak, ugyanis szívbeteg.

Én már az utolsókat rúgom. Persze az sem segít a helyzeten, hogy nincs pénzem a gyógyszerekre

– mondta, majd elárulta, hogy ugyan kap 27 ezer forint segélyt, de csak a gyógyszerei 48 ezer forintba kerülnének, úgyhogy inkább nem veszi meg őket.

Ha mindez nem lenne elég, akkor most még annak a veszélye is fenyegeti, hogy ismét börtönbe kerül, mivel feltehetőleg ugyanaz a férfi, aki lebontatta a buszmegállót, a rendőröket is ráhívta, akik megbüntették.

Nincs pénzem kifizetni a bírságot, úgyhogy valószínűleg be kell mennem. Ahol mondjuk legalább melegebb van

– mondta nekünk Zoltánt.

Beszélgetésünk közben feltűnt egy férfi, aki addig figyelmesen, de szótlanul hallgatta a diskurzust, most azonban közbeszólt.

„Ne aggódj, Zoli, már jön a jó idő!” – vigasztalta a hajléktalant.

A helyiek többségét nem zavarta Zoltán, de a buszmegálló hiánya már igen

Kiderült, a férfi a közelben lakik, és napi szinten meglátogatja Zoltánt, mivel útba esik neki a buszmegálló a munkahelye és az otthona között.

Meg szoktam kérdezni, hogy szüksége van-e valamire. Tegnap például azt mondta, megvan mindene, sőt még adni is akart a vacsorájából

– mesélte nekünk a helyi lakos.

Kiemelte, neki sose volt gondja Zoltánnal, és nem érti, hogy miért zavart bárkit is, hogy ő itt van, hiszen a városban bármerre indul az ember, találkozik hajléktalanokkal, ráadásul olyanokkal, akik sokkal kevésbé udvariasak, mint Zoltán.

Az viszont már jobban idegesíti, hogy eltűnt a buszmegálló felépítménye, ugyanis ezzel a dühös lakó nemcsak a hajléktalannal, hanem az utazókkal is kiszúrt.

Most állhatunk itt az esőben meg a szélben, köszönhetően egy ember kicsinyes bosszújának

– jegyezte meg.

Mi történt a buszmegállóval?

Természetesen szerettük volna kideríteni, hogy ki és hogyan tud eltüntetni egy teljesen jól működő buszmegállót.

Először a BKK-t kerestük meg az eltűnt felépítmény ügyében, ők azonban arról tájékoztattak, hogy a felépítmények közül szinte egyik sem az ő fenntartásukba tartozik. Ők csak az új járatok és vonalak kialakításakor tudják ösztönözni a felépítmények kialakítását, de azok fenntartása nem az ő feladatuk, hanem a BKV-é.

A BKV szerint azonban ez az információ csak részben igaz, ugyanis a buszmegállók felépítményeinek többsége nem hozzájuk, hanem az azon hirdető reklámcégek vagy önkormányzatok fenntartása alá tartozik, de ígéretet tettek arra, hogy utánajárnak, a szóban forgó buszmegálló felépítményének eltűnése pontosan kinek a felelőssége.

A vállalat, ígéretét betartva, vissza is jelzett. Kifejtették, hogy hozzájuk, csak a régi típusú, lemezes buszmegállók tartoznak, és mivel az elbontott felépítmény már egy új típusú volt, ezért az nem hozzájuk tartozik. Arra kértek minket, a kérdéssel keressük meg inkább a BKK-t, de miután jeleztük nekik, hogy azon már túlvagyunk, és ők irányítottak minket a BKV-hez, arra az eredményre jutottak, hogy a felépítményről csak a DK-s László Imre által vezetett XI. kerület fog tudni bővebb tájékoztatást adni. 

A  Villányi út 83-85. szám előtt a 960-as éjszakai busz megállója található. Tekintettel arra, hogy a Villányi út tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat, ezért ott buszváró telepítésére, meglévő buszváró áthelyezésére, elbontására csak az ő hozzájárulásukkal kerülhet sor. Ezen a területen Újbuda Önkormányzata nem illetékes

– reagálta megkeresésünkre XI. kerület önkormányzata.

A reakciónak megfelelően kérdéseinkkel a fővároshoz fordulunk és amint válasz kapunk cikkünket frissítjük.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)