A háttérben mindent felforgattak

Új politikához új ember dukál, de egyelőre csak régiek akadnak, azokat viszont bátran tologatja ide-oda Gyurcsány a kormányzati-miniszteriális sakktáblán. Most éppen az igazságügyi tárca két csúcsembere veheti a kalapját. Takács Albert hétfői határidővel adja át feladatait és apparátusát Draskovics Tibornak, aki jelenleg a közigazgatás működését koordináló tárca nélküli miniszter. Draskovics várhatóan már holnapi sajtótájékoztatóján bejelenteni, hogy lemond Juhász Gábor államtitkár további szolgálatairól.

A hivatalos álláspont szerint Gyurcsány a parlament jövő hétfői ülésén hirdeti meg az "új politikát", azaz az új hangsúlyok politikáját. A formális indok egyszerű: véget ért a nagy ellátórendszerek és a közigazgatás reformjának korszaka, megszűnt Draskovics, valamint a közigazgatást teljesítményközpontúra hangoló, szintén a közelmúltban távozó Szetey Gábor feladata. Azaz jön a konszolidáció és az együttműködési politika, a kormány pedig visszatér a normális, üzemszerű működéshez. Igaz, kicsit átfazonírozva.

Formális magyarázat persze a mostani változásokhoz is akad. Az indoklás: Draskovics feladatait immár Kiss Péter felügyeli majd, többek között ő felel a társadalmi kapcsolatokért is. Eze a területet eddig minden egyes minisztériumban külön-külön működtették. Egy közelmúltbéli szakszervezeti-kormányfői találkozón azonban felmerült az az érdekvédelmi óhaj, hogy egyfajta gesztusként emeljék magasabb szintre a társadalmi kapcsolatokat.

Egyes érvelések szerint ez azért remek megoldás, mert a kormányzatot eddig az egyeztetés (ez lett volna Draskovics feladata), illetve az egyeztető kommunikáció hiánya miatt bírálták a legintenzívebben. Ha pedig, szól az érvelés, Kiss Péter lenullázza ezt a problémát, az a nyilvánosság előtt Gyurcsányt építi, amennyiben pedig a kancelláriaminiszter nem boldogul a feladattal, az sem baj, hiszen Gyurcsány magáról le-, Kissre pedig rátolhatja a felelősséget. Úgyhogy sokan úgy értelmezik a jelenlegi cseréket, hogy a kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt. Magyarán: Gyurcsány erősödött (nem utolsósorban kimenekítette Draskovicsot), de Kiss is elégedett lehet, hisz immár tisztán övé a tárca, feladatkörén sem kell már Draskoviccsal osztoznia.

Szintén a miniszterelnök pozíciójának javulásaként értékelik többen, hogy a jövőben közvetlenül Gyurcsány alá tartozik a kormánykabinet titkársága, amit eddig Gilyán György államtitkár, Kiss Péter általános helyettese vezetett. Márpedig a hivatalos miniszterelnöki kabinet és e szervezet közös irányítása lehetővé teszi, hogy a miniszterelnökhöz kerüljön a politikai stratégiaalkotás.

Ez a magyarázat ugyanakkor sántít kicsit, hisz a magyarországi közjogi berendezkedés szerint a kormányfő a végrehajtó hatalom a csúcsfeje, azaz eleve ő diktálja a politikát.

Ráadásul a kormánykabinet esetében sem volt ez másképp, hisz a testület tagja a társadalompolitikai kabinet vezetőjeként Kiss Péter, a gazdasági kabinet vezetőjeként Veres János, a nemzetbiztonsági kabinet vezetőjeként Szilvásy György, valamint pártelnökként Kóka János és Gyurcsány Ferenc. A grémiumot Gyurcsány vezeti, az operatív irányítás Kissre hárul. Azaz eddig is a miniszterelnök szabott irányt a testület munkájának. Mindenesetre bármilyen változás történik, a kormányátalakítás szót kitörölték a kabinet szótárából, helyére a kormányszerkezet-módosítás kifejezést írták.

A Takács-Draskovics váltással azonban vélhetően nem ért véget a struktúra átszabása. Parlamenti pletykák szerint a fideszes népszavazás után egy gigászi, március végi pártértekezlet után tovább formálják az új rendszert. Hogy miképp, arról egyelőre csak találgatni lehet. Parlamenti pletykák szerint Lamperth Mónika szociális és munkaügyi miniszter, illetve az oktatási tárcát vezető Hiller István széke inog. Annyi mindenesetre biztos, hogy a kormányfő korábbi nyilatkozatai alapján pont ezen a két területen kellene a baloldalnak nagyot alkotnia.

Ami a politikai realitásokat illeti: Lamperth hátországát általános vélekedés szerint Szekeres Imre biztosítja, ám a honvédelmi miniszter és MSZP-elnökhelyettes most kívülről nem tűnik túl aktívnak. Megmarad tárcája szorgos vezetésénél, és a párt véleménye szerint azt igyekszik deklarálni, hogy nincs sok köze ahhoz, amit Gyurcsány a hatalomban és a pártban csinál.

A gyakorlatilag Kiss Péter domíniumnak elkönyvelt szociális tárca élére két esélyest is emlegetnek. Az egyik Simon Gábor, az MSZP választmányának elnöke, az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának elnöke, a másik Csizmár Gábor, a tárca államtitkára, illetve Kiss Péter volt államtitkára. Mindketten a párt Kiss Péter vonalához sorolhatóak.

Hiller háttere jelenleg nem túl stabil, a Gyurcsány kegyelméből MSZP-s alelnökké lett miniszter háta mögött fajsúlyos támogatók nem tolonganak, bár a párt legalább kultúramenedzserként sikeresnek tartja. A szinte számára kitalált Alapérték Bizottság vezetőjeként nem sokat tudott az utóbbi időben felmutatni. Már az ő esetében is emlegetnek jelölteket, nevezetesen egyik szakállamtitkárát.

Persze miközben Gyurcsány esetleg a kormányszerkezet megforgatásán töri a fejét, legszűkebb környezetét, a miniszterelnöki kabinetet is alakítja. Pontosabban nem ő, hanem új kabinetfőnöke, Ficsor Ádám. (A hivatalos formula szerint a kormányfő kabinetfőnökén keresztül irányítja stábját). Gál J. Zoltán utódja azonban egyelőre nem formálja saját képére apparátusát. Ficsor vélhetően nem a "nyertes csapaton ne változtass" elvet követi, hanem azt a szimpla logikát, hogy botor dolog lenne kampányidőszakban megforgatni a kommunikációs stábot. Az egyes elemeiben azért már élő szisztémában a csúcson persze változatlanul a miniszterelnök áll, utána Ficsor következik.

A következő hatalmi grádicson Gyurcsány három főtanácsadója (Zalai Mária - gazdaság, Keszthelyi András - politika, Gréczy Zsolt - kommunikáció) és a két kormányszóvivő található. Bár kissé vegyesnek tűnhet a társaság, megrendelői szempontból valóban együvé tartoznak, gyakorlatilag mindegyikük közvetlen főnöke érdemben Gyurcsány Ferenc. Ráadásul a kabinetfőnök-csere nyomán Gyurcsány közvetlensége valószínűleg még erőteljesebben érvényesül majd, hisz míg Gál J. Zoltánt épp a kommunikációban tartották erősnek, Ficsor inkább afféle operatív végrehajtó elme, a földművelésügyi tárca szakállamtitkáraként például az uniós pénzek előteremtéséért felelt. Nem csoda hát, ha Ficsor deklarálta is, hogy nem akar a kommunikációval, annak tervezésével bíbelődni, legfeljebb számon kérni a hiányosságokat, illetve torolja a hibákat. Így a kormányszóvivői poszt fel is értékelődhet, ám ebből a helyzetből vélhetően csak a kabinet egyik magyar hangja profitál.

Úgy tudjuk, a jövőben Budai Bernadettnek jut a resztli, azaz ő áll ki a hétfő, keddi, csütörtök, pénteki kormányszóvivői tájékoztatókon, és ő riposztozik az ellenzék bejelentéseire. Daróczi Dávid ezzel szemben a jövőben nem aprózza fel magát, a kormány meghatározó intézkedéseit interpretálja, s a háttérben okosítja a sajtót.

A kormányszóvivők teljesítményéért formálisan Baráth Péter felel. A Gálnál jóval hierarchikusabb szervezetben gondolkodó Ficsor ugyanis a kommunikációs főigazgatót jelölte ki, hogy felügyelje a miniszterelnöki kabinet tájékoztatási, meggyőzési, napirendformálási tevékenységét. Így Baráth alá tartozik majd a marketing, a PR, a politikai kommunikáció, illetve a sajtó (értsd: kormányszóvivői iroda). (Utóbbit eddig Daróczi vezette.) Baráthról megoszlanak a vélemények, azt senki sem tagadja, hogy a miniszterelnöki kabinet tavalyi vérfrissítésekor ő volt a legjobb akvizíció, ám sokak szerint főként a fizetett médiához ért, a sajtóhoz nem túlzottan. Illetve a folyton elégedetlen frakció most az nehezményezi, hogy a fizetett reklámkampányokból (például SZÉP - Szűréssel az Életért Program) nem derül ki, hogy itt a magyar kormány remek akcióiról van szó. Persze Baráth felpozícionálása ellenére a végrehajtás marad Daróczi és a politikai kommunikációért felelős Gyurkovics Tamás kezében.

A régiek megforgatása mellett azonban új elemek is kerülnek a rendszerbe, lesz kapcsolattartás és tárcakoordináció. Az előbbit ifjabb Páva Zoltán intézi, ő lesz az összekötő a miniszterelnöki kabinet, illetve a frakció és a párt között. A tárcakoordináció pedig azért szükséges, mert nagyon gyakran csak az informális kapcsolatokon múlott, hogy a kormányfő stábja mit képes kisajtolni a minisztériumokból.

Hogy sikeres lesz-e a kormányszerkezet és a miniszterelnöki kabinet átszabása, azt majd eldönti az idő, meg a párt. A kérdés, hogy mikor. Gyurcsány többször azt kommunikálta, hogy majd az EP-választások után mérettetik meg. Ha a 9 szocialista EP képviselő mondjuk 4-5-re, fogyatkozik, akkor valószínűleg nincs mese, mennie kell. (Egy 7-es eredmény még elfogadható.)

Érthető taktika, hiszen a 2009-es tavaszi voksolás után már valószínűleg nem futná a szocialisták idejéből, hogy egy új miniszterelnök-jelöltet építsenek fel. Ám amennyiben már gyurcsánytalanul vágna neki a párt az EP-kampánynak, akkor a korteshadjárat intenzív nyilvánossága ellensúlyozná az idő rövidségét, és az új embert be lehet kalapálni a köztudatba. Magyarán a szocialista pártnak 6-8 hónapja van arra, hogy eldöntse, melyik utat járja, ha nem javul érzékelhetően a miniszterelnök hitelessége, valamint az MSZP támogatottsága.