Kivéreztetik a bérlőket a XII. kerületben

Az önkormányzat 1999-ben értesítette először az Alkotás utca 21. alatti bérlőket, hogy a házat az év második felében lebontják, és a lakók eldönthetik: cserelakást, vagy a készpénz-megváltást választják.

Az évek múltak, nem történt semmi. Az XII. kerületi önkormányzat az amúgy sem túl jó állapotú bérházban akkortól már a szükséges karbantartásokra se nagyon költött. Az események kísértetiesen hasonlítanak a házzal egy tömbben lévő Nagyenyed utca 8, és 10-12 és 14 alatti, 2006-ben lebontott épületek lakóinak sorsára, ahol több mint tíz évbe telt, amíg az önkormányzat az időközben végtelenül lerobbant épületek utolsó lakóival is megállapodott.

Az Alkotás u. 21. sorsa azért is összekapcsolódik a lebontott épületekével, mert a helyhatóság több Nagyenyed utcai lakót ide, a már bontásra kijelölt épületbe költöztetett. Az épület állapota egyre romlott. 2006-ban patkányok keserítették meg a lakók életét, majd hajléktalanok költöztek be, és raktak néha tüzet a padlástérben.

Az Index tudósítója több alkalommal is járt a helyszínen. A zárhatatlan kapu és a húgyszagú kapubejáró, a vizesedő falak és a beázó lépcsőház, a folyamatosan égő lámpák és az omladozó ereszek, valamint a fű és bokrok által kivert körfolyosók képe alapján a ház a város legszegényebb kerületeiben is lehetne.

Kovács Ágnes családja 1981 óta lakik egy harmadik emeleti, háromszobás, 87 négyzetméteres bérlakásban. A sok év hitegetés után az asszony 2005 januárjában ajánlott levélben kért időpontot a polgármesteri hivatalban. A választ azóta is várja. 2006-ban viszont értesítették, hogy megkezdődik az épület kiürítése, és az önkormányzat ajánlatot fog tenni.

Cserelakást mégsem ajánlottak, és a készpénz-megváltásról sem esett szó. A lakók kezdték úgy érezni, hogy a hivatal a kivéreztetésükre játszik. 2007-ben kiderült, hogy az omladozó kémények életveszélyesek: átépítésre és bélelésre szorulnak. A kéményekhez azonban senki nem nyúlt, a bérlők a veszélyről is csak a kéményseprőktől értesültek.

A lakók egy saját költségen készíttetett kéményellenőrzéssel a regionális közigazgatási hivataltól kértek segítséget. A polgármesteri hivatal végül 2008 decemberében megerősíttette a kéményeket, de kéménybélés ekkor sem készült. A hivatal szerint a kémények felújítása ötmillióba került, ez azonban az eredményt látva erősen eltúlzottnak tűnik.

Időközben az önkormányzat jelentősen felemelte a lakbéreket. Kovácsék például 2007 januárjában 9,600 Ft lakbért fizettek. Ez 2009 első hónapjára fokozatosan 30,500 forintra nőtt. Ebben közrejátszott a lakástörvény 2006-os módosítása is, mivel Kovácsék lakbérét költségelven állapították meg: ilyenkor a bérbeadó a házra, lakásra fordított kiadásainak arányos részét megtérítteti a bérlőkkel. Az önkormányzat azonban nemhogy karbantartásra – életveszély-elhárításra is csak tessék-lássék költött, így érthető, hogy a lakók a lakbéremelést is a puhításukra irányuló lépésként élték meg.

Volt azonban egyértelműbb lépés is. A hegyvidéki önkormányzat lakásgazdálkodási ügyintézője, Bödő Gábor legutóbbi látogatásakor az Index tudósítójának jelenlétében súgta meg – saját fogalmazása szerint – „jóindulatúan“ Kovácséknak: ne vegyék fenyegetésnek, de a hivatal bármikor életveszélyessé nyilváníthatja a házat, és akkor a lakókat rendőr fogja távozásra bírni az önkormányzat által kijelölt szükséglakásokba.

Az önkormányzat tájékoztatása szerint a 61 lakás bérlői közül január közepéig 39-cel sikerült megegyezni. Ők a cserelakást és a bérleti jogviszony készpénzes megváltását nagyjából fele-fele arányban választották. A jogszabály szerint a térítés összege a piaci érték maximum fele lehet, az épületben lévő lakások esetében ez átlagosan 44% százalék volt.

Csakhogy az Alkotás u. 21-ben mindenki 30-35 százalékos készpénztérítésekről tud, pedig ha az önkormányzat átlagadata pontos, több lakónak is a maximálishoz közeli értéket kellett fizetni. Az Index jelenlétében az önkormányzat munkatársai szintén 35 százalék közeli maximális térítést említettek. Ez a korábbi tranzakcióknál érvényesített 200e Ft/nm körüli becsült árral számolva Kovácsék esetében bő hatmillió forintot jelentene: ennyiből kéne megoldaniuk a költözésüket.

Érthető, hogy többen inkább cserelakást szeretnének. Az önkormányzat tájékoztatása szerint azonban a megüresedő lakások nagy része rossz állapotban van: egyáltalán nem, vagy csak felújítást követően alkalmasak bérbeadásra. Ezért a cserelakások biztosítása hosszabb ügyintézést kíván még abban az esetben is, ha a felújításkor bizonyos munkálatokat a bérlő magára vállal.

Az ügyintézés azonban néha örvendetesen felgyorsul. Ez történt Nóvé Katalin, a kerületi önkormányzat ingatlanjait kezelő Gazdasági Ellátó Szolgálat (GESZ) igazgatója esetében, aki az Alkotás u. 21-ben a Kovácsék alatti, szintén 87 nm-es, de csak két szoba hallos lakást bérelte. A lakást beköltözésekor, 1993-ban saját költségén újította fel. E helyett kapott 2007 júliusában egy 105 nm-es, háromszobás cserelakást a Márvány utcában.

Az akkor tíz éve lakatlan, Nóvé tájékoztatása szerint rendkívül rossz állapotú bérleményt az önkormányzat Városüzemeltetési Irodája nettó 7,5 millió forintért újította fel. Különbözetet – az akkori szabályoknak megfelelően – nem kellett fizetni. Hasonló cserével a házból ma is sokan kiegyeznének.