Orbán
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Antall, Für, Lezsák után örökké tart a Dávid–korszak?

2007.03.09. 13:25
Vasárnap tartja tisztújító országos gyűlését az MDF. Most – ahogy 1999-től mindig – Dávid Ibolya az egyetlen elnökjelölt, és a közvélemény-kutatások szerint növekvő támogatottság mellett erősíthetik meg a két nagy párttól egyenlő távolságot tartó politikát. Összeállításunkban felidézzük az eddigi elnökváltó országos gyűléseket.

1989. október 21.: Antall József

Megválasztásának helyszíne: a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aulája (az MDF II. Országos Gyűlése)

Küldöttek száma: 850


Középen a pártelnökké választott Antall József

Az MDF 1989 őszén, a választások előtt néhány hónappal gondolta úgy, hogy az ügyvezető elnök mellé rendes elnök is kell a pártnak. Tudni lehetett, hogy a választási kampány az antikommunizmus jegyében zajlik, és Bíró Zoltán, az addigi ügyvezető elnök személye támadási felületet jelenthet. (Bíró az 1988-as kizárásáig az MSZMP tagja volt.)

Az elnöki poszt egyik várományosa Csoóri Sándor volt, akit pártbeli munkája és családi háttere (édesapja kisgazdaminiszter volt) is alkalmassá tett az elnöki szerepre, az elnökség végül nyolc igen és egy tartózkodás mellett a kerekasztal-tárgyalásokon kimagasló diplomáciai és politikai képességeivel feltűnt Antall Józsefre szavazott. (Egyébként az ő édesapja is kisgazda volt, kormánybiztosi és államtitkári posztot is betöltött.) Ezzel eldőlt, hogy az MDF-ből konzervatív és nem népi-nemzeti párt lesz. Az egyetlen tartózkodó a népi-nemzeti szárnyhoz tartozó Lezsák Sándor volt, aki, mint fogalmazott, azzal támogatta Antall elnökségét, hogy nem ellenezte.

Az MDF II. Országos Gyűlésén az elnökség ajánlásának megfelelően már csak Antall József volt az egyetlen jelölt, aki az ország előtt álló három veszélyforrásnak az opportunizmus gyávaságát, a doktrinerséget és a kocsmapolitikát tartotta.

Az egykori kommunista Bíró háttérbe tolása ellenére az egész gyűlést belengte a két héttel korábban alakult Magyar Szocialista Párttal szembeni megengedő hangnem. Kezdődött azzal, hogy Für Lajost jelölték ugyan köztársasági elnöknek (akkor még volt rá esély, hogy a nép válasszon elnököt), de, mint Csurka István fogalmazott, nem ellene, hanem mellé, hogy "jó és jobb közül" lehessen választani. (Bíró ellenezte Für jelölését, mert az MDF ezzel szerinte lehetetlen helyzetbe hozza Pozsgayt, aki 15-20 éve tör utat a magyar demokráciáért.)

A gyűlést olyan prominens szocialista politikusok üdvözölték levélben, mint Horn Gyula külügyminiszter, Németh Miklós miniszterelnök és Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök. Az MDF vezetőinek meghívását elfogadva Borisz Sztukalin szovjet nagykövet is megjelent a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. (Antall: "Ha szabadon nyújthatjuk kezünket parolára, nem lesz hűbb barátjuk nálunk".)

És most kapaszkodjanak meg: Antall József 1989. október 21-én még egy olyan koalíciót sem zárt ki, amelynek az MDF és az MSZP is tagja. Idézet a Népszabadság tudósításából: "Az MSZP nélkül nincs és nem is lehet stabil, a nemzeti érdeket szolgáló koalíció. Kétpárti kormányzatot azonban kizártnak tar, az ország jelenlegi állapotában egy ennél sokkal szélesebb alapon nyugvó koalíciót vél elképzelhetőnek."

Azért ne feledjük: az MDF országos gyűlésének időpontjában még az országban állomásoztak a szovjet csapatok, nem sokkal korábban szakadt ketté az MSZMP, és senki nem hitte volna, hogy a szocialista és a kommunista párt gyöngén szerepel majd az országgyűlési választáson.

1990: 1. MDF 24,73 százalék


A választás éjszakáján Csurka és Antall egymás mellett várja az eredményt

A szocialisták végül kimaradtak az első szabadon választott kormányból, a demokrata fórum a 11,73 százalékos kisgazdákkal és a 6,46 százalékos KDNP-vel alkotott koalíciót. Az új kormány szinte megalakításától kezdve népszerűtlen volt, 1990 őszén a drasztikus, előre be nem jelentett benzináremelés ellen tiltakozó taxisok és szimpatizánsaik vonták blokád alá az országot, az önkormányzati választáson a párt súlyos vereséget szenvedett. A kormányból előbb Torgyán József kisgazdái szakadtak ki – képviselőik többsége a kormányt támogatta –, majd az MDF-ből kivált képviselők Csurka István vezetésével megalapították a MIÉP-et.

A hosszú ideje betegeskedő Antall József pártelnök 1993. decemberi halálával elnök nélkül maradt az MDF. A párt – népszerűtlensége ellenére – abban bízott, hogy Antall József temetésén többen jelentek meg, mint ahányan a közvélemény-kutatási adatok szerint a pártra adnák voksaikat.

1994. február 19.: Für Lajos

Megválasztásának helyszíne: Budapesti vásárváros (az MDF VII. Országos Gyűlése)

Küldöttek száma: 710


Für Lajos itt még nem tartott a varsói gyorstól

Az 1994-es elnökválasztó gyűlés felszólalói már nem voltak olyan megengedők a választások fő esélyesének tartott szocialista párttal mint négy és fél évvel korábban. Lezsák Sándor ügyvezető elnök szerint "a baloldal a hatalom visszavételére készül, de most nem tankokkal, hanem demagógiával", és egy MSZP-s választási győzelemmel "az egész nemzetet veszélyeztető drámai folyamatok kezdődhetnek el".

A vezető szocialista politikusok helyett Jacques Chirac és Helmuth Kohl küldött üdvözlő táviratot, és a helyszínen buzdította az MDF politikusait Alois Mock osztrák külügyminiszter. ("Magyarország jövője Boross Péternél jó kezekben van." "Ki kell mondani, hogy Magyarország a kommunizmus évtizedei alatt is ellenállt.")

Az antikommunista hangulatba illett Szabó Tamás alelnök, privatizációs miniszter beszéde is, aki szerint "csak a szocialisták közvélemény-kutatásai mutatják az MDF népszerűtlenségét. Más közvélemény-kutatások ennek ellenkezőjéről szólnak, az MDF rohamos erősödését, az MSZP zuhanását mutatják".

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a szocialista-közelinek mondott Szonda Ipsos felmérésében a legnépszerűbb koalíciós politikust, Für Lajost választotta elnöknek 685 küldött a 710 közül, Lezsák most még visszalépett a jelöltségtől. (A honvédelmi miniszter így is csak a kilencedik a népszerűségi listán, sorrendben Göncz Árpád, Horn Gyula, Fodor Gábor, Palotás János, Király Zoltán, Deutsch Tamás, Nagy Tamás és Békesi László előzte meg 1994 februárjában.)

Für Lajos is antikommunista retorikával akarta felrázni a küldötteket. "Ma is akkora a tét mint '89-ben, mert a posztkommunisták rendezték soraikat – mondta. – A tét: folytatódhat-e a demokrácia tiszta rendszere?" Für elnöki beszédében az akkor még szocialista Csintalan Sándor egyik mondásával – a demokrácia kereke visszafelé is forgatható – szemléltette, hogy miért tart a visszarendeződéstől. Az MSZP–MDF-koalíció lehetőségét teljesen kizárta.

1994: 3. MDF 11,73 százalék


Lezsák, Boross, Für, Szabó a kampányzárón a Fradi-pályán

A varsói gyors elütötte Für Lajosékat, vagyis Lengyelország után Magyarországon is győzött a kommunista utódpárt. A választás utáni országos gyűlés az elnöki poszton nem változtatott (a közelmúltban elhunyt Szabó Iván volt pénzügyminiszter 294 szavazatot kapott Für 329-ével szemben), a jelöltségen gondolkodó Boross Péter, Schamschula György volt közlekedési miniszter és Lezsák Sándor Für javára lépett vissza.

Az MDF megosztottan haladt az újabb elnökváltó országos gyűlés felé, a népnemzetiek Lezsákot, a nemzeti-liberálisok Für Lajost (visszalépése esetén Szabó Ivánt) látták volna szívesen a pártelnöki poszton. A párt a belső viták miatt a Bokros-csomagból és az MSZP népszerűtlenségéből sem tudott hasznot húzni. A párt az 1994-es választások óta tovább vesztett népszerűségéből és 1996 elejére már csak a szavazatok 5-9 százalékára számíthatott.

1996. március 2.: Lezsák Sándor

Megválasztásának helyszíne: MOM Művelődési Ház (az MDF X. Országos Gyűlése)

Küldöttek száma: 669


Lezsák Sándor a Fidesz elnökségi ülésén a Lendvay utcában Orbán Viktorral

A pénteken kezdődő 1996-os országos gyűlésen már nem az ellenfelekkel, hanem saját magával foglalkozott az MDF, vasárnapra szét is szakadt. A helyzet súlyosságát jellemezte, hogy ezúttal zárt ajtók mögött tanácskoztak a küldöttek (az újságírókat Herényi Károly szóvivő tájékoztatta az odabent történtekről), és az alapszabály-módosítás elhúzódása miatt a hétvégén nem is érhetett véget a gyűlés.

A pártszakadástól tartó Szabad György azt kérte a küldöttektől, hogy addig ne válasszanak elnököt, amíg nem tisztázódik, ki tehet az 1994-es kampány túlköltekezéséről. A "borzalmas tagság" azonban lehurrogta az előző parlamenti ciklus házelnökét.

Für Lajos az elnöki poszttól visszalépett, bár nem valószínű, hogy a nagy vereséget hozó 1994-es választás miatt döntött így, hiszen azóta majdnem két év telt el. (Az országos gyűlés után az MDF-frakcióból is kilép, politikai pályafutását a függetlenek között fejezi be.)

Maradt két elnökjelölt, Lezsák Sándor és a nemzeti-liberális Szabó Iván. Herényi jelentéséből tudjuk, hogy odabent Lezsák az ellenzéki Fidesszel és a KDNP-vel való szolidaritást akarta erősíteni, a Torgyán-féle Független Kisgazdapárttal azonban minden együttműködést kizárt. (Nem úgy Torgyán, aki az országos gyűlés előtti napra időzített nyilatkozatban árulta el, hogy Lezsáknak drukkol.)

Szabó Iván nem vállalt nagy rizikót azzal, hogy a lakiteleki és az Antalli hagyományok folytatását ígérte megválasztása esetére. A kettő összeegyeztetésével nem kellett bajlódnia, a küldöttek ugyanis 400:239 arányban Lezsákot választották az MDF harmadik elnökének.

Szabó Iván hívei ezután az elnökségi jelöléstől is visszaléptek, pedig Pusztai Erzsébetnek, Kónya Imrének, Kulin Ferencnek és Tóth Tihamérnak lett volna esélye a tagságra. Az MDF nemzeti-liberálisai hamarosan megalapították a Magyar Demokrata Néppártot.

1998: 7. MDF 2,8 százalék


Lezsák, Herényi és Gémesi magyarázza a bizonyítványt a választás után

Minden idők legrosszabb szereplését könyvelte el az MDF a választáson, a belőle kivált és az országgyűlésbe jutott MIÉP mellett Thürmer Munkáspártja is megelőzte. (Ez utóbbi is nagy pofon volt, Balsai István igazságügyi minisztersége alatt éppen a kommunistáktól való félelem miatt emelték fel a parlamentbe jutási küszöböt négyről öt százalékra.) Az MDF, köszönhetően a Fidesszel közös jelöltjeinek, 17 tagú frakciót alapíthatott, és tagja lehetett Orbán kormányának – mit ad isten, a Torgyán-féle kisgazdákkal együtt.

A kínos választási szereplés ellenére sem mondott le Lezsák Sándor, pedig a hónapokkal később összeülő – és az elnökválasztást 1999-re halasztó – országos gyűlésen a küldöttek megállapították: az elnökség és a korábbi parlamenti frakció mellett Lezsák Sándor pártelnököt terheli a felelősség a történtekért, egyúttal megszüntették a Gémesi György által betöltött ügyvezető elnöki tisztséget. Az elnöki poszt esélyesei között felmerült Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója, Boross Péter is, aki kora miatt – hetven éves volt ekkor – vonakodott a jelöltségtől.

1999. január 30.: Dávid Ibolya

Megválasztásának helyszíne: budapesti műszaki egyetem (az MDF XIV. Országos Gyűlése)

Küldöttek száma: 514


Herényi Károly és Dávid Ibolya a tisztújításon

Boross Péter Dávid Ibolya igazságügyi miniszter javára lépett vissza az elnökjelöltségtől – és ezzel el is döntötte a választást. Ellenfele Lezsák Sándor volt, aki a végül is bukást hozó országgyűlési választás után szívesen meghosszabbította volna elnökségét. Az MDF elnöke – a papírformának megfelelően – Dávid Ibolya lett, akire a küldöttek kétharmada szavazott (336:178). Az arány azért annak tudatában meglepő volt, hogy Csapody Miklós 1998 decemberében még nyolcvan százalék esélyt adott Lezsák újraválasztására.

Lezsák ugyanakkor támadhatóvá vált a Lakitelek Alapítványnak a postabankos hitelfelvételei miatt, amiről saját maga nyilatkozta az RTL Klubnak: "Amikor felvettük, tudtuk, hogy ezt nem tudjuk visszafizetni." Veresége után a küldöttek előtt elmondta, hogy azért a népszerű miniszter asszonyt választották meg, mert kilenc éve ki vannak éhezve a sikerre. A korábbi szakadásokra emlékeztetve kiemelte, vigyázott, nehogy felüljön egy provokatív hangnak és civakodás legyen.

"Aki megtanult veszíteni, az győzni is tud" – lebegtette meg a küldöttek előtt esetleges visszatérésének lehetőségét. Megígérte – bár ez is inkább fenyegetően hangzott –, hogy Dávidot támogatja "amíg politikája nem ellentétes alapelveinkkel. Legalább egy félesztendős feltétel nélküli bizalom van most bennem."

A győztes miniszter asszony elfogadta a békejobbot, "kifejezetten jól esett" neki, hogy Lezsák felajánlotta a segítségét, és erre buzdította saját híveit is. "Semmiféle tüske vagy szálka nincs közöttünk, amely megnehezítené az együttműködésünket. Lezsák pótolhatatlan a párt életében" – mondta.

A küldöttek előtt tartott első elnöki beszédében a retorikai megújulást tartotta fontosnak, és kijelentette, hogy a MIÉP-eseken kívül várja a régi MDF-eseket. (A választáson az MDNP feleannyi szavazatot kapott, mint az MDF.) Az újságírók megkérdezték az elnöktől, hogy a felmérések szerint alig 1-2 százalékon stagnáló MDF nem egyesül-e a Fidesszel. "Épeszű politikus erre nem gondolhat" – mondta.

2002: 2. Fidesz–MDF 41,07 százalék


Dávid Ibolya a Fidesz székházában Pokorni Zoltánnal

Az MDF vezetői ugyan a választások közeledtével hat-hét százalékosnyira becsülték szavazótáborukat, a közvélemény-kutatások azonban továbbra is a szavazatok egy-két százalékára tartották esélyesnek a pártot. Pedig Dávid Ibolya mindent megpróbált. Békejobb 2000 néven közös szervezetet alapított az MDNP-vel és a Vállalkozók Pártjával (azóta mindkettő megszűnt), és az óriásplakátjaikon a vezetők között mosolygott Semjén Zsolt, aki azóta Orbánhoz hű kereszténydemokrata lett.

Dávid Ibolya sokáig kivárt, és nem kötötte meg a Fidesszel a Kövér László pártelnök által ajánlott választási szövetséget. Bírálták is miatta a régiek, Balsai, Horváth Balázs egykori belügyminiszter és Lezsák Sándor is, addigra régen letelt a "félesztendős feltétel nélküli bizalom". A 2001-es országos gyűlésen, ahol ellenjelölt nélkül nyerte az újabb elnökválasztást, a felerősödő bírálatok miatt Dávid Ibolya bekeményített: ha valaki a jövőben nyilvánosan bírálja a többségi álláspontot, elnöki feddésre, fegyelmire számíthat. A Fidesszel végül megköttetett a választási megállapodás – valószínűleg mégse gondolta komolyan az MDF vezetése a 6-7 százalékos "saját becslésüket". A választáson a szocialisták győztek, az MDF 24 fős frakciót alapíthatott.

2006: 4. MDF 5,04 százalék


Dávid Ibolya a választás éjszakáján – itt már tudja, hogy átugrották a lécet (Fotó: Földes András)

A Fidesz és az MDF útjai, kis túlzással, már a 2002-es választások éjszakáján szétváltak. A Fidesz a szavazatok újraszámolásában reménykedett, és közös frakciót ajánlott, Dávid Ibolya elismerte a vereséget, és 24-fős önálló frakciót alapított. A választási szövetség soha nem kötetett meg újra, az őszi önkormányzati és a 2004-es európai parlamenti választáson is egyedül indult az MDF.

Ez utóbbi választás sikere – 5,33 százalék, egy képviselői mandátum – megerősítette Dávid Ibolya hitét az eddigi irányvonal helyességében, mégis zászlót bontott az elnökkel elégedetlenkedők Lakitelek Munkacsoportja. A konfliktus fő oka a párt Fideszhez való viszonya volt: Lezsákék Orbánékkal közösen, Dávid és fogyatkozó hívei egyedül akartak indulni a 2006-os választáson. Öt lázadót, köztük a "pótolhatatlan" Lezsák Sándort, szeptemberben kizárták a parlamenti frakcióból, majd néhány hét múlva Dávidot – ellenjelölt híján – megerősítik elnöki pozíciójában.

2006 elejére 24-ről nyolcfősre apadt a párt parlamenti frakciója, a Fidesz a volt MDF-esekkel kampányolta végig az országot azzal, miért nem érdemes az MDF jelöltjeire, illetve listájára szavazni. (Elvesznek a szavazatok, mert az MDF úgyse lesz parlamenti párt.)

Az MDF a 2006-os országgyűlési választás legnagyobb szenzációját okozta, bár ilyen kevés képviselőt – tizenegyet – még soha nem juttatott a parlamentbe. Dávid az Orbán vezette Fidesz és az MSZP között egyenlő távolságot igyekszik tartani, de eddig csak Gyurcsány Ferenc elismerését vívta ki konstruktív ellenzékiségéért, Orbán Viktor pillanatnyilag találkozni se hajlandó vele.

(Írásunkhoz a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a HVG korabeli számait használtuk fel.)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!