Egészségesebbek leszünk-e, ha több lesz a biztosító?

A gyógyszerliberalizáció, a vizitdíj bevezetése és a kórházak ágyszámcsökkentése után az egészségügyi reform következő lépése az egészségbiztosítási modell megváltoztatása lesz. Az elkövetkező hetekben, hónapokban valószínűleg sokat lehet majd hallani erről. A hivatalos álláspont szerint még nincs eldöntve, hogy Magyarországon is bevezetik-e a több-biztosítós modellt, egy kiszivárgott javaslat azonban arra utal: a szabaddemokrata Egészségügyi Minisztérium erre készül.

Bár a téma első hallásra nem túl izgalmas, szinte mindenkit érinteni fog. Az Index ezért igyekezett érthetően összefoglalni, miért kell változtatni az eddigi rendszeren, mit jelentene a több-biztosítós modell a betegeknek, a kórházaknak és a költségvetésnek. Néhány helyen le kellett egyszerűsítenünk dolgokat, néhány kérdésre pedig még nincs egyértelmű válasz, hiszen ezekről egyelőre csak eltérő elképzelések ismertek.

Fizetni, másokért is

Ma Magyarországon egybiztosítós rendszer van: az orvosi ellátás, a gyógyszer, a gyógyászati segédeszközök, a kórházak fenntartásának költségeit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) állja az általunk befizetett járulékokból. Magyarországon kötelező a biztosítás, azaz aki dolgozik, annak a munkáltatója vagy ő maga fizeti a egészségbiztosítását - elvileg.

Pontos szám nincs róla, de tudható, több százezren, a legújabb adatok szerint 1 millióan nem fizetnek biztosítást. Őket nevezik potyautasoknak. A munkaviszonnyal rendelkezők közel fele ráadásul csak a minimálbér után fizet járulékot, azaz esetükben a legalacsonyabb összeg folyik be a biztosítóhoz.

Valószínűleg sok ember fejében megfordul, miért kell havonta fizetnie akkor is, ha nem volt súlyos beteg, és eddig kórházat is csak kívülről látott. Más biztosítás is hasonlóan, az elterjedt szóhasználat szerint szolidáris alapon működik: mindenki fizet, s az így összegyűjtött pénzből kell kigazdálkodni a rászorulók, jelen esetben a betegek ellátását. Magyarországon 3-3,5 millió ember fizet egészségbiztosítást, s ebből kellene fedezni 10 millió ember ellátását (gyermekek, nyugdíjasok, keresőképtelenek).

Méltatlankodhat az ember, hogy a tőle levont pénzből másokat gyógyítanak, de amikor súlyos beteg lesz, a kezelése vagy a műtéte több millió forintba kerülhet majd, amit a saját maga által fizetett járulék semmiképpen nem fedezne. Bármilyen embertelenül hangzik, de ennek a szolidáris rendszernek fontos szereplője az is, aki 55 éves koráig kórházat sem látott, azaz keveset kellett költeni rá, akkor viszont halálra gázolja egy autó. Az ő járulék-hagyatékából másokat gyógyítanak.

Ez a rendszer egyszerű: egy szervezet van, amely országosan kezeli a járulékokat és az orvosi ellátás költségeit. Miért kell mégis ezen változtatni? Ebben ugyanis a szakemberek többsége egyetért, függetlenül attól hogy az egy- vagy a több-biztosítós rendszer hívének vallja magát.

Elszállt a kassza

A legfőbb baj az, hogy az OEP ma évente mintegy 1500 milliárd forinttal gazdálkodik, ez a pénz azonban egész egyszerűen nem elég az orvosi ellátás vagy a gyógyszer kifizetésére. Az OEP folyamatosan túllépi a költségvetését, s a hiányt minden évben a büdzsének kell kiegészítenie. Ez több százmilliárd forintos tételt jelent, s évről évre emelkedik.

Miután Magyarország a konvergenciaprogramban vállalta az államháztartási hiány lefaragását, a jövőben nem fogja kipótolni a költségvetés az egészségkassza súlyos deficitjét. Ezentúl tehát ebből az 1500 milliárd forintból kell kihozni Magyarországon az egészségügyi ellátást, lehetőleg úgy, hogy a színvonal ne csökkenjen.

Miért szállt el a kassza? Ez sok tényező együttes hatása. A kiadásokat egyrészt növeli, hogy egyre drágábbak a műszerek, a gyógyszerek, nőnek az energiaárak. A magyar egészségügyben közben ma egyszerre van jelen a szorító anyagi szükség és a pazarlás: a csőd szélén álló kórházak üres vagy félig üres kórtermeket, épületeket fűtenek.

Bár súlyos pénzekről van szó, a betegek gyógyítását közben nem tervezik, nem irányítják az egészségügyi rendszerben. Így előfordulnak felesleges vagy párhuzamosan elvégzett vizsgálatok, amelyek dupla vagy tripla költséget jelentenek az egészségbiztosítónak. Hatalmas mértékben emelkedtek a gyógyszerkiadások is, amelyek egy része nem indokolt. Mindennek az az eredménye, hogy bár Magyarország a fejlett országokhoz képest arányában nem költ keveset egészségügyre, másutt ezt a pénzt mégis hatékonyabban használják fel, a lakosság életesélyei jobbak.

Könnyen belátható, nincs más megoldás, mint szigorúbban figyelni arra, mire megy el a pénz, jobban megszervezni az orvosi ellátást. Mi köze mindehhez az egy vagy a több biztosító kérdésének? Az OEP-et sokan felelősnek tartják a kialakult helyzetért. Monopolhelyzetben lévő állami szervezetként lassan reagált az évek óta látható folyamatokra, persze ebben az OEP-et irányító politika is ludas.