Egészségesebbek leszünk-e, ha több lesz a biztosító?

Versenyezni, de mivel?

Sokan a biztosítók versenyétől remélik a javulást. Bokros Lajos alaptétele szerint ma az a helyzet, hogy a betegek versenyeznek a jobb orvosért és jobb ellátásért (s ezért hálapénzt is hajlandók fizetni) és nem fordítva. Versenyezzenek inkább a biztosítók a betegekért, jobb ellátást kínálva! Versenyezzenek a kórházak azért, hogy valamelyik biztosító szerződést kössön velük, ezért inkább maguk racionalizálják működésüket, javítják a körülményeket. A biztosítók is versenyezzenek a jó minőséget nyújtó kórházakért, s amelyik ilyen, az több pénzt remélhet. Ha egy biztosítót vagy kórházat a csőd és a megszűnés reális veszélye fenyeget, azaz tudja, hogy az állam nem fogja jótékonyan kiegyenlíteni tartozásait, akkor máshogyan is gazdálkodik majd – vélik sokan.

Mások viszont azt mondják: a biztosítóknak nincs min versenyezni. Az orvosi ellátás költsége, és az azért kapott fejkvóta mindenhol ugyanannyi. Egy vakbélműtétet lehetetlen kevesebb pénzből kihozni, hogy megtakarítás is jelentkezzen. Többen teszik fel azt a kérdést is, hol lesz verseny, ha egy körzetben csak egy kórház van. Aki ott él, annak nincs választási lehetősége.

Elfogadható-e az, hogy a biztosító az egészségünkből üzletet csinál, azaz haszonra dolgozik? Ez valószínűleg csak úgy fogadható el, ha a beteg nem érzi azt, hogy nem kapja meg a megfelelő ellátást (ma is sokan elégedetlenek, holott ebből az államnak haszna nincs). Feltehetjük úgy is a kérdést, zavarja-e az embert, ha a magánnyugdíjpénztára vagy a bankja pénzpiaci tranzakciókkal haszonra tesz szert, viszont stabilan garantálja, hogy az ügyfélnek nyugdíjas korára lesz egy kis plusz életjáradéka. Egy konferencián egy kórházvezető azt mondta: egy kórháznak mindegy, ki finanszírozza, csak lehessen megfelelő munkát végezni.

És a beteg?

A magánbiztosítók beengedését pártoló politika törekvései mögött persze nem nehéz tetten érni, hogy üzleti köröknek lehetővé tennék a sok tíz vagy százmilliárd forintos tételek feletti diszponálást. A biztosítók most szerényen azt mondják, nem olyan jó üzlet az egészségügy, s egy magánbiztosító elindítása legalább 10 milliárd forintos beruházást jelentene. Az alap egészségügyi szolgáltatások biztosításával szakértők szerint nem lehet jelentős haszonra szert tenni. Érdemes viszont részt venni az egészségbiztosításban, mert így más termékeket is el lehet adni az ügyfeleknek.

Komoly érv a több-biztosítós modell ellen, hogy nemzetközi tapasztalatok szerint így sem lehet féken tartani a költségek emelkedését. Lehet kárhoztatni az állami biztosítót, de az OEP arra alkalmas volt, hogy a kiadásokat adminisztratív eszközökkel leszorítsa. A sok biztosító hazájában, az USA-ban ezzel szemben 2000 óta 87 százalékkal emelkedtek az egészségügyi kiadások.

A legfontosabb kérdést a legvégére hagytuk: vita folyik modellekről, makrogazdasági mutatókról, finanszírozásról, de vajon jobb lesz-e azzal a betegnek vagy az állampolgárnak, ha több biztosító működik. A válasz erre sem egyértelműen pozitív. Finoman fogalmazva nem mutatható ki egyenes összefüggés a több biztosító és a lakosság egészségügyi állapotának javulása között. Egy vizsgálatban azt kutatták, hányan halnak meg 75 éves koruk előtt olyan betegségben, amely a kellő időben nyújtott, megfelelő terápiával megelőzhető lett volna. Ebben a sorban az USA a vizsgált 19 ország közül az utolsó harmadban szerepel. Persze erre is van válasz: az emberek életesélyeit nem kizárólag az egészségügy határozza meg, számít a táplálkozás, az életmód, a nevelés, a kulturális hagyomány és sok minden más.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!