Egészségesebbek leszünk-e, ha több lesz a biztosító?

2007.03.05. 09:16
Az egészségügyi reform az elkövetkező két hónapban egy látszólag absztrakt téma körül forog majd: egy vagy több egészségbiztosító legyen Magyarországon. Vajon szebb kórházakat, jobb ellátást, szigorúbb gazdálkodát hoznak-e a magánbiztosítók? Lehet-e üzletelni az egészséggel? Érdemes-e több biztosítós rendszert bevezetni, ha nemzetközi statisztikák szerint ez a modell drágább, mint a mostani, és nem javít a lakosság egészségi állapotán? Az Index székfoglaló előadása.

Igazi tulajdonos, igazi biztosító

Az OEP szemére vetik azt is, hogy nem ellenőrzi jól, mire megy el a biztosítottak pénze. Ha például az OEP valódi biztosító volna, 7 évvel a XXI. század beköszönte után csak tudnia kellene, ki az, aki fizet, és ki az, aki nem fizet biztosítást. Ma viszont mindenkit ellátnak a kórházban, azaz költenek rá, akár fizet valaki, akár nem.

A potyautasok nem mindig sötétben bújkáló csalók, akik visszaélnek a társadalmi szolidaritással, s mások pénzén gyógyíttatják magukat. Jelentős részük önhibáján kívül vált azzá, mert elvesztette munkáját, vagy munkáltatója feketén foglalkoztatja, és nem fizeti utána a tb-t. Nagy nehezen áprilisban kezdik meg a biztosítási jogviszony felülvizsgálatát, s a potyautasok (járulékot nem fizetők) kiszűrését. 2008 január 1-től aki nem fizet biztosítást, annak magának kell állnia az ellátás gyakran több tízezer forintos költségét.

Az egyik megoldás értelemszerűen az, hogy az OEP-et jól működő, szigorúan gazdálkodó, a járulékfizetők pénzére vigyázó szervezetté alakítják, azaz megreformálják. A másik megoldás, hogy beengedik az egészségügybe a magánbiztosítókat, azaz lehetővé teszik számukra, hogy befizetett járulékainkat ők kezeljék, ők fizessék ebből a kórházaknak az orvosi ellátásunkat, menedzseljék az egészségügyi intézményeket és az egészségünket.

Azt mondják, hogy egy üzleti alapon működő biztosító alapvetően abban érdekelt, hogy a biztosítási díjakból befolyó összeget hatékonyan használja: gyógyuljanak meg a betegek, a kórház működjön, s valami megtakarítás, haszon is jelentkezzen a biztosítónál. A több-biztosítós rendszer hívei szerint a megfelelő tapasztalattal, megfelelő szervezési és üzleti technikákkal rendelkező biztosító szükségszerűen gazdaságos működésre sarkallná a kórházat. Egy valódi biztosító nem engedné meg, hogy egy beteg ne fizessen biztosítást vagy bolyongjon az egészségügy rendszerében, és fölösleges vizsgálatokat végezzenek rajta. Ezzel szemben áll az az érv, hogy ennek a bonyolult rendszernek az adminisztrálása no meg a keletkező profit hatalmas pluszköltségeket jelentene.

A biztosító érdeke

Azt ma még nem lehet egyértelműen megmondani, hogyan működne a több-biztosítós rendszer, hiszen erről nem ismertek részletes elképzelések. Az egyik lehetőség, hogy a fizetésünkből továbbra is az állam vonja le az egészségbiztosítást, az általunk választott biztosító viszont megkapná a járulékunkat, s az egészségügyi ellátást azokban a kórházakban, orvosoknál vehetnénk igénybe, akikkel választott biztosítónk szerződött.

Nem tudni egyelőre azt sem, milyen területen működhetnének magánbiztosítók. Átvennék-e a teljes ellátásunkat, legyen szó balesetről, vakbélről vagy daganatos betegségről. Egy elképzelés szerint a baleseti alapellátásokat, szűrővizsgálatokat, a terhesgondozást, illetve a nagyon drága műtéteket és kezeléseket a jövőben is az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fizetné. Magánbiztosítást az ezen kívül eső hagyományos orvosi ellátásra kellene kötni, amely az ellátások 60 százalékát teszi ki.

Az ellenzők gyakran felvetik, egy biztosítónak az az érdeke, hogy minél kevesebbet költsön ránk. Ez egyfelől igaz, másfelől viszont a biztosító érdeke az is, hogy elkerülje egy súlyos betegség hatalmas költségekkel járó gyógyítását. Ha az egészség menedzselését üzletnek tekintjük, a biztosító adott esetben befektethet a sportolásunkba, a szűrővizsgálatokba, hogy megelőzze a nagyobb költségeket.

Van például olyan egészségbiztosító külföldön, amely ha a biztosítottja nem vesz részt az előírt éves vagy kétéves szűrésen, a későbbi kezelésnek csak egy részét hajlandó kifizetni. A megelőzés megtérülése viszont általában kétséges a biztosítónak, s a krónikus betegségek költséges gyógyíttatása sem kifejezett érdeke. Illetve ugyanúgy „fontos” számára a fenti példában már idézett egészségesen elhunyt beteg.

Nem alaptalanul tartanak attól sokan, hogy az üzleti megfontolások miatt a biztosítók válogatnának a betegek (biztosítottak) között. Szívesen szerződnének a fiatal, nem dohányzó, sokat sportoló, egészséges fiatalokkal, s kerülnék az időseket, akiknek fokozódó egészségügyi problémái jelentős költségekkel terhelnék a biztosítót.