Víz, pur és homu vogymuk

Szombaton nyílt napon mutatja be működését a fővárosi közszolgáltató cégek közül a Fővárosi Vízművek, a Fővárosi Csatornázási Művek, a Fővárosi Közterület-fenntartó, a Fővinform és a Budapesti Temetkezési Intézet.

Május 16-án 10-től 16 óráig a Fővárosi Vízművek a Gruber József víztároló medencénél, és a Budafoki Víztoronynál várja a látogatókat, a Fővárosi Csatornázási Művek az Észak-pesti és Dél-pesti szennyvíztisztító telepeket és a Ferencvárosi Szivattyútelepet mutatja meg, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. a Hulladékhasznosító Műbe enged betekintést, a Fővinform a BKV Forgalomirányító Központot nyitja meg az érdkelődők előtt, míg a Budapesti Temetkezési Intézet a Csömöri Sírkert és Hamvasztóüzem bemutatását vállalta.

Hármas medencerendszer

Mi a gellérthegyi víztárolónál kezdtük a napot. A főváros több mint kétmillió lakosának napi vízszükségletét a Duna partjára telepített - úgynevezett parti szűrésű - kutakból kitermelt víz biztosítja, amit a gépházak nagynyomású szivattyúi továbbítanak. Éjszaka, amikor a fővárosiak vízigénye kisebb, a városban található víztároló medencékben és víztornyokban tartalékolják a kitermelt vizet. A nappali nagy fogyasztás idején ezekből pótolják a szükséges vízmennyiséget.

A víztározás fontos része a gellérthegyi medencerendszer, aminek története 1904-re nyúlik vissza. Ekkor készült el az első, 17 500 köbméteres - ma már üzemen kívül lévő - medence. A következő, 30 000 köbméteres tárolót 1950 és 1954 között építtették a Gellért fürdő közelében, a Kelenhegyi út mellett.

A Sánc utca, Orom utca és Hegyalja út által határolt területen a két zongora alakú medencéből álló harmadik víztároló jelenlegi formájában 1980-ban készült el. A tároló a feszített vasbeton technológiának köszönhetően abszolút vízzáró, nincs semmiféle szivárgás. A két, egyenként ötezer négyzetméter alapterületű medence külön-külön lett alapozva, építészetileg két független műtárgynak számít, noha természetesen össze vannak kötve és a közlekedőedények elve szerint mindekettőben ugyanannyi vizet tárolnak. A három víztárolót (az 1904-est, az 1954-est és az 1980-ast) 1132 méter hosszú, járható csőalagút köti össze.

A gellérthegyi víztárolót 2006-ban nevezték el Gruber Józsefről, a Budapesti Műszaki Egyetem Áramlástan tanszékének vezetőjéről. Az egyetemi tanárnak kiemelkedő szerepe volt a medencék kialakítását megalapozó áramlástani elvek és tervezési módszerek kidolgozásában, valamint az ikermedencék modellkísérleteiben.

Lenyűgöző látvány

A létesítményt Károlyi András vízügyi szakértő, a vízművek nyugalmazott osztályvezetője mutatta meg nekünk. A tíz méter belmagasságú csarnokok mennyezetét 106-106 oszlop tartja, a medencéket nyolc méter magasságig lehet megtölteni, ha tele van a tároló, akkor 1,5-2 méter magas légrés, szűrt temperált légpárna marad a vízfelszín fölött. A két medencében összesen 80 ezer köbméter ivóvizet tárol a Fővárosi Vízművek, innen látják el a szintjüknél alacsonyabban fekvő pesti és dél-budai területeket ivóvízzel. A Gruber-tárolóba az a víz kerül, amit "nem isznak meg útközben a fogyasztók", azaz a vízkiemelő telepekből, kutakból és gépházakból kijövő víz már az első sarkon a csapokba kerül és úgymond a felesleget gyűjtik itt be, és a fogyasztás napi csúcsán táplálják vissza a rendszerbe.

A két monumentális medence lenyűgöző látvány, mintha egy hatalmas mesterséges cseppkőbarlangba nyernénk betekintést. A sötétbe vesző oszlopok tövénél hatalmas kiterjedésű, nyugodt - valójában persze áramló -, türkizszín víztömeg vonzza a tekintetet. A vízfelszín tükröződése becsapja a szemet: minél alacsonyabb a vízállás, annál nagyobbnak tűnik a belmagasság az oszlopok vízből kiálló hosszának megkétszereződése miatt. Ha sikerül az optikai csalódást elhessegetni, akkor észre lehet venni a víz mélyén az oszlopok valódi végeit is.

Az ország legnagyobb víztároló medencéjének számító létesítményhez hasonlót külföldön is találni, München ivóvízellátását részben egy kétszer 65 000 köbméteres víztároló biztosítja, amiben az Alpokból lefolyó forrásvizeket gyűjtik.

Kevesebb vizet iszunk

A fővárosi vízfogyasztás egyébként tíz év alatt a felére csökkent, a víz árának emelkedése és a takarékos szemlélet elterjedése miatt a lakosság és az ipar vízigénye is radikálisan visszaesett, tudtuk meg Károlyi Andrástól. 1989-ben volt a csúcs, akkor volt olyan nap, hogy 1,2 millió köbméter fogyott Budapesten, manapság 550-600 000 köbméter körül alakul a napi vízfogyasztás - ami átlag 180-200 liter/nap/fő fogyasztásnak felel meg. A budapesti ipar leépülése is nagyban hozzájárul a vízfogyasztás csökkenéséhez, annó a víz felét a fővárosi gyárak itták meg, manapság legfeljebb 30 százalék körül van az ipari felhasználás.

Nagyobb térképre váltás

A vízminőség a szakemberek szerint kifogástalan, vízművek laboratóriumaiban napi 45-50 vízmintát vizsgálnak és ellenőrzik a fogyasztókhoz kerülő víz minőségét. Manapság már a túlklórozottság miatt is kevesebb lehet a kifogás, a vízművek ugyanis kombinált fertőtlenítést alkalmaz több helyen is: UV-fénnyel és csökkentet mennyiségű klórral írtják a baktériumokat.

Az a panasz, hogy a város egyes területein rosszabb minőségű, rosszabb ízű a csapokból folyó víz, gyakran eljut a vízművek szakembereihez is. Ez kisebb részben a természeti adottságoknak köszönhető, a város déli részein, Csepelen például valóban más a kutakból nyert víz minősége, télen egyértelműen keményebb a víz. A rendszerváltás előtt Újpesten volt hírhedten rossz a víz, ami a hatvanas években épült felszíni vízműnek volt köszönhető, ahol vegyszeresen tisztították a vizet. "Az bizony tényleg nem volt jó, ráadásul drága is volt, így húsz évvel ezelőtt be is zárták." Manapság azonban csak jó minőségű kútvíz kerül a fővárosi hálózatba, ennek ellenére van panasz, teszi hozzá Károlyi András. Ez feltehetőleg javarészt annak a következménye, hogy sok helyen az épületek belső berendezései, vízvezetékei rossz állapotban vannak, rosszul vannak karbantartva, azaz belső hálózat van rossz hatással a rajta átfolyó víz minőségére, magyarázza a szakértő, majd búcsút veszünk, és hozzáfog a nagy csoportokban érkező látogatók idegenvezetéséhez.

Délután a csömöri hamvasztóüzemből jelentkezünk, az egyetlen Budapest környéki helyről, ahol porrá és hamuvá válunk.