Kígyók nélkül nyílt meg a kígyóház

Pénteken ünnepélyes körülmények között felavatták a Fővárosi Állat-és Növénykert legújabb létesítményét, a Mérgesházat, ami Európa legnagyobb, speciálisan mérges élőlényekkel kapcsolatos gyűjteményének ad otthont, és bemutatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek Magyarország legritkább gerincese, a rákosi vipera védelme érdekében folynak. De a mérgeskígyók rajongói még ne rohanjanak az állatkertbe, mert a terráriumok zöme még lakatlan.

Persányi Miklós, az állatkert igazgatója csapongó, de azért maratoni hosszúságú beszédében igyekezett mindent elmondani, amit a méreggel ölő és méreggel védekező élőlényekről az interneten pár perc alatt össze lehet gereblyézni. Így volt szerencsénk hallani például a Mérges pókok című – amúgy igen szórakoztató – trashfilm rezüméjét, de kitért a mérgező anyagokat jelölő halálfejes piktogramokra is, illetve arra, hogy az Egyesült Államokban már más jellel próbálják elriasztani a gyerekeket a mérgező anyagok fogyasztásától: a halálfejes, inkább kalózos kalandra csábító, mintsem elriasztó szimbólumot egyre inkább Mr. Yuk, azaz Blöee bácsi váltja fel.

Szerencsére Mangasi Sihombing, az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövete már rövidebbre fogta beszédét, amiben méltatta a magyar-indonéz állatkerti kapcsolatokat, megígérve, hogy Irwin, az állatkert magányos komodói varánusza – maga is mérgező harapásű hüllő, akinek új lakhelye a Mérgesházban lett kialakítva – hamarosan társakat kap indonéz állatkertektől. Rövid beszédet mondott még Haraszthy László környezet- és természetmegőrzési szakállamtitkár, illetve Péchy Tamás, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület rákosi vipera védelmi központjának vezetője – ő és kollégái a Mérgesház rákosi viperákat bemutató részlegének kialakításában vállaltak oroszlánrészt.

A beszédek végén a szónokok végre átvágták a nemzetiszín szalagot, és a meghívottak, majd a kíváncsi publikum is végre becsődülhetett az egykori Kenguruház átalakításával létrehozott Mérgesházba, hogy megcsodálja a terráriumokban tekergőző félelmetes, hátborzongató, veszedelmes állatokat.

Nem kicsi csalódásunkra alig láttunk valamit a rettegve csodált lábatlan hüllőkből, pedig a beharangozó szerint a terráriumokban tizenhat faj ötvennél is több egyedét mutatják be. Sajnos az állatok betelepítése a terráriumokba még épp csak elkezdődött, így csak szállítódobozaikban lehetett úgy-ahogy meglesni néhány, leginkább alvó, vagy pihenő egyedet, de őket is csak a megnyitó kedvéért pakolták az üvegfalak mögé.

Így nem láttuk például a legnagyobbra növő, legnagyobb fogú, és legtöbb mérget termelő mérgeskígyót, a gaboni viperát, Észak-Amerika legveszélyesebb mérgeskígyóját, a gyémánt csörgőkígyót, se a legtöbb halálos kígyómarást okozó afrikai fajt, a puffogó viperát, és nagyon kíváncsiak lettünk volna a lándzsakígyóra, valamint a kelet-afrikai zöld mambára is, de ők sem láthatók még egyelőre. A készületlenséget egyébként azzal indokolták, hogy sokáig tart, míg az összes biztonsági előírásnak megfelelően kialakítják a speciális technikai megoldásokat igénylő terráriumokat, illetve az állatok behelyezése is egy macerás, hosszadalmas folyamat, mivel rendkívül óvatosnak kell lenniük a halálos mérgű állatok gondozóinak. Hogy mindez még mennyi időt, hány napot vesz igénybe, nem tudjuk, így egyelőre azt tanácsoljuk az olvasóknak, hogy várjanak mondjuk egy hetet, mielőtt elrohannak megnézni a Mérgesház izgalmas lakóit.

A türelmetlenebbek számára azért így is akad látnivaló, például rögtön a bejáratnál három jól megtermett szalagos tigrispitont láthattunk, a mérges ízeltlábúak közül egy narancsvörös madárpókot is megfigyeltünk.

És ott van természetesen az épület földszintjének legfontosabb látványossága: Irwin, a komodói varánusz. A fiatal komodói sárkánygyík igen szép példány, tulajdonképp kicsit kárpótolt is a kígyókban szegény hivatalos programért.

A halálos harapású, Indonéziában őshonos hüllő nem sokkal születése után, 2007-ben került a budapesti állatkertbe, az elmúlt évben csaknem egy métert nőtt, most 164 centis, de ha nagy lesz, három méteres is lehet. Érdekes, hogy most még csak 8 kilogramm a tömege, és ha eléri a kétméteres hosszt, csak akkor kezd majd a tömege is látványosan gyarapodni.

De még ennél is érdekesebb, hogy Irwin világra jövetele fontos tudományos mérföldkőnek számított: az ő kikelése bizonyította be véglegesen, hogy a komodói sárkányok képesek a szűznemzésre. A hír 2007 elején az egész világsajtót bejárta, de azt akkor még nem lehetett tudni, hogy Irwin a fővárosi állatkert lakója lesz.