Pontonhíd a Margit híd mellett? Nem irreális, de nem is egyszerű

Szerdán egy régi ötlet felmelegítésével állt elő Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes a Margit híd felújításával kapcsolatban: többek között egy ideiglenes pontonhíd létrehozásának a lehetőségét is megvizsgálják "annak érdekében, hogy a Margit híd felújításának egy éve alatt minél kevesebb kellemetlenséget kelljen elviselniük a budapestieknek".

A Margit hídon jelenleg naponta mintegy ötvenezer autó halad át, és ez jelzi a megoldandó feladat nagyságát, mutatott rá Hagyó, aki emlékeztetett arra, hogy a második világháborúban felrobbantott Margit híd mellett 1946 májusától több mint két éven át működött a köznyelv által "Manci hídnak" elnevezett pontonhíd.

Hagyó szerint a reggeli és a délutáni közlekedési csúcs idején segítené az autók átkelését az ideiglenes híd, napközben viszont lehetővé tennék a hajók közlekedését a Dunán. Az új ötlettel Hagyó megkereste Szekeres Imre honvédelmi minisztert, hogy esetleg a honvédség telepíthetné a hidat, de állítólag készül majd egy szakértői elemzés is, hogy nem lenne-e jobb külföldről beszerezni egy ilyen pontonhidat. A napokban megvizsgálják a pontonhíd létesítésének lehetőségét pénzügyi, közbeszerzési oldalról is.

Működőképes gondolat

Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője csütörtökön az MTI-nek nyilatkozva azt mondta: csak a költségek pontos ismeretében lehet ez ügyben véglegesen állást foglalni, de szerinte működőképes gondolat a Margit híd felújításának idejére létesítendő ideiglenes pontonhíd. Tarlós emlékeztetett rá, hogy már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy terelő utak hiányában nehéz lesz a jelenleg a Margit hídon naponta közlekedő ötvenezer körüli autót átterhelni más hidakra.

Csütörtökre a Honvédelmi Minisztérium nagy vonalakban megvizsgálta az ötletet és azt közölték, hogy naponta legalább 20 millió forintba kerülne egy katonai pontonhíd a Dunán. A tárca szerint a 20 millió forintos összeg még nem tartalmazza az eszközök karbantartásának és évszaki felkészítésének költségeit.

A minisztérium szerint a pontonhíd katonai járművek alkalmi átkelésére való, a huzamosabb ideig tartó polgári forgalom lebonyolítása számos problémát vet fel. Például a pontonhídon nincsen közvilágítás, sem forgalombiztonsági berendezések; az alacsonyabb járművek nem tudnak rá fel és lehajtani és az is megoldandó problémát jelent, hogy a két parton ki kell alakítani a biztonságos le- és felhajtókat. Ráadásul napjainkban nagyságrendekkel nagyobb az autóforgalom, mint a Manci idejében volt.

A tárca szerint azt a szempontot is figyelembe kell venni, hogy egy ilyen jellegű híd üzemeltetéséhez állandó, kiképzett személyzetre van szükség – amellyel kizárólag a Magyar Honvédség rendelkezik –, ami azt jelenti, hogy a váltásokkal együtt minimum 480 fő kell a híd működtetéséhez.

Ugyancsak probléma, hogy a Duna hajóforgalmának biztosítására nemzetközi egyezmények kötelezik az országot, vagyis a pontonhíd nem üzemelhet folyamatosan, azt naponta többször is meg kell bontani és újra össze kell szerelni.

A HM szerint mindezek ellenére Szekeres Imre honvédelmi miniszter nyitott a pontonhíd megvalósíthatóságának vizsgálatára, ezért az árhullám levonulása után helyszíni szemlét rendelt el a honvédség műszaki szakembereinek részvételével. A helyszíni szemlébe a miniszter be kívánja vonni a főváros közlekedési szakembereit is.

Drága és átgondolatlan

Tarlós István pénteken az Indexnek úgy fogalmazott, hogy a csütörtöki sajtóhírekkel ellentétben ő nem üdvözölte fenntartások nélkül az ötletet. "Valóban úgy hiszem, hogy a pontonhíd, mint műszaki megoldás járható út lehet, de két komoly aggályom van az ötlettel kapcsolatban: attól tartok, hogy túl sokba kerül majd, és a dunai – és azon belül is elsősorban a nemzetközi – hajóforgalom is túlságosan akadályoztatva lesz" – hangoztatta fenntartásait Tarlós István

"A honvédség szerint napi húszmillióba kerülne egy ilyen pontonhíd üzemben tartása, ez legalább hatmilliárd forinttal növelné meg az amúgy is vitatott hídfelújítási költségeket. A városházán úgy tesznek, mintha csak úgy elkölthetnének egy ilyen pontonhídra hatmilliárdot, közbeszerzés nékül, minden nélkül" – magyarázta a fideszes poltikus.

"Emellett félek, hogy a folyamatos gépjárműforgalom mellett nem mehet ugyanolyan zökkenőmentesen a vízi forgalom is. De a legnagyobb bajom az, hogy a fővárosi beruházások borzalmasan vannak megszervezve. És ez nem politikai, hanem szakmai bírálat. Nem szabadna így szervezni a felújításokat és építkezéseket, hogy lebénul tőle a város. A pontonhídnál is fontos kérdés lenne, hogy van-e, kialakítható-e a megfelelő terelőkapacitás, megoldható-e a hídra való fel- és lehajtás."

Tarlós szerint a főváros vezetői összekeverik a szezont a fazonnal, mivel korábban azzal indokolták a Margit híd felújításának évekig tartó halogatását, hogy meg kell várni a Megyeri híd elkészültét, és érdekes módon akkor nem jöttek elő a forgalommentesítő pontonhíd ötletével. "Hamis érv, puszta ürügy volt a Megyeri hídra hivatkozás" – vélekedett Tarlós István.

Nem irreális, de nem is egyszerű

Egyébként nemcsak a honvédség, de civil cégek is jártasak pontonhídépítésben. Pár éve Budakalásznál, a Megyeri híd építésekor a Hídépítő egy 330 méter hosszú bárkahidat alakított ki a Dunán. A felnyitható közepű pontonhidat az építkezéséhez szükséges anyagok szállításra telepítették a Lupa-sziget és Budakalász közötti szakaszhoz. "Meglepően nagy hajóforgalom volt akkor a szentendrei Duna-ágon" – idézte fel Rapkay Kálmán, a Hídépítő Zrt. Duna-hidak igazgatója az Index érdeklődésére. "Szerintem nincs különösebb gond a hajóforgalommal, mi minden évben megállapodást kötöttünk a hajózási felügyelettel, és a hatóság által megszabott módon naponta többször is átengedtük a hajókat. A mi bárkahídunk közepe függőlegesen nyitható volt, így nem kellett a hidat szétbontani a hajók érkezésekor."

A szakember szerint egy ilyen pontonhídon egy-egy sávon mehetne autóforgalom, a stabilitás és a teherbírás pedig nem jelentene gondot. "Maguk a bárkák 6-800 tonnás terhelést is kibírnak, feltehetőleg bírnák az autókat is. De alapvetően nem magával a pontonhíddal lehet gond, hanem a két hídfőkapcsolattal. A kérdés az, hogy a közút hogyan fordulna rá a hídra és hogyan vezetnék le a forgalmat róla. Ez műszaki, illetve forgalomszervezési kérdés és nem utolsó sorban vezetéskultúra dolga. Ennek megoldása az igazi feladat."

Rapkay Kálmán emellett még arra is felhívta a figyelmet, hogy a vízállás változását is komolyan számításba kell venni, mivel a Duna vízsztintje egy évben öt-hat métert is ingadozhat. "A bárkahídnak ezt el kell bírnia."

A honvédségi költségkalkulációról szólva Rapkay Kálmán kifejtette, hogy szerinte reális lehet az összeg, és utalt arra, hogy 2003-ban a honvédség már felépített és működtetett egy pontonhidat Budapesten, így van ismerete és gyakorlata egy ilyen belvárosi szerkezet telepítésében. Rapkay szerint a híd üzemeltetése sem lenne egyszerű feladat. Egyrészt maga a hídszerkezet folyamatos felügyeletet igényel, a feszítőkábelekre figyelni kell, az uszadékot el kell távolítani. Az acél úttestre is vigyázni kell, mivel feltehetően egész évben ki lenne téve az időjárás és a forgalom hatásainak, korrózióvédelméről is fokozottan kellene gondoskodni.

"Összességében azt tudom mondani, hogy nem irreális az ötlet, de nem olyan egyszerű, hogy csak leteszünk a Margit híd mellé egy pontont és kész. Több szakma, vizesek, hídépítők, hajózásiak, közlekedési mérnökök összehangolt munkájára lenne szükség, hogy megvalósulhasson ez az elképzelés" – vélekedett Rapkay Kálmán.