Átveri az utasokat Budapest új repülőtere

Rögtön a belépésünk után látszott, hogy Magyarország új reptere úgy átveri a gyanútlan utazót, hogy ahhoz képest az álkülföldiként tett budapesti túránk ingyenes vendéglátás volt, Shakespeare-t eredetiben szavaló taxisokkal. Mert mi az első, amit meglát a repülőgépből magyar földre lépő külföldi? Egy vadonatúj, tágas, letisztult formákból építkező üveg-acél repülőteret, amelynek lebegő tetőszerkezetét elegáns ívű gerendák feszítik. Vajon felkészíti ez a turistát a reptérről a városba vezető út vizuális szőnyegbombázására, a taxisokkal vívott kézitusára, vagy hogy az építészetnél maradjunk, a Nemzeti Színházra?

Nem, mindez innen nézve kétszer akkora pofonnak tűnik. Őszintébb lenne a turistákat tűzzománcos Szent Korona-díszítésekkel kicsinosított fémbarakkban fogadni, tetején kétnyelvű felirattal, amely magyarul hirdeti, hogy „Vissza Erdélyt és a Felvidéket!”, angol tükörfordításban pedig „The duty free is open, please buy things, we need money!”

Tima Zoltán ugyanis a világ építészetének aktuális trendjei szerint tervezte meg a komplexumot. Az építész láthatóan nem demonstrálni akart az épülettel, már ebből a szempontból is szerencse, hogy nem állami, hanem magántőkéből megvalósult beruházásról van szó. Célja az volt, hogy letisztult, harmonikus teret hozzon létre, ami sikerült. A dísztelenség és az egyszerűség azonban nem egyenlő az unalommal. A központi csarnok eleganciája egy repülőgép természetes és szükségszerű szépségéhez hasonlítható.

Repülőgép-szárnyakról álmodunk

A tetőzetet tizennégy finom ívben hajló, monumentális gerenda tartja. A gerendák közt széles üvegsávok futnak, így a felület harmadán akadálytalanul jut át a fény, fokozva a tágasság érzetét. Egyedül a gerendákat beburkoló, amúgy tetszetős, de felesleges fémborítást tartottam stílusidegennek, hiszen ehhez a puritán esztétikához a tartószerkezet mérnöki szépségének megmutatása passzol. A tervező kekeckedésemre azonban úgy válaszolt: célja volt a gerendák fehér fémborításával. A reflexiók és az, hogy az ívek repülőgépek szárnyait idézik meg, többet adnak a dizájnhoz, mint a feltárulkozó csomópontok.

Bár nem múlt el az az érzésem, hogy a burkolással talán el akarták rejteni, hogy hazai technológiákkal nem lehet olyan esztétikus fémmunkát végezni (ahogy magyar cégek például szép látszóbeton-felületeket sem igen tudnak készíteni), a magyarázat elfogadhatónak tűnt.

Statiszták és műpoggyász

A foghíjtelkes parkoló stílusában kialakított placc felől nézve a SkyCourt névre keresztelt terminál a Ferihegy A és B közé ékelődik. A lenyűgözően egyszerű, dongaboltozatos, fém-üveg hangár egyetlen komplexummá forrasztja az eddig elkülönült épületeket. A március 27-i megnyitón áttörik a falakat az A és a B felé, így egy hosszú folyosó révén esőben is szárazon közlekedhetünk a terminálok közt.

Az épületben egyébként ezt a folyosót találtam a legizgalmasabbnak. A folyosó szűk volt, de széles üvegablakai a gerendákkal együtt futottak a magasba, olyan hangulatot teremtve, amilyet az ember egy katedrálisban szokott érezni. Az emelkedettség fokát csak az csökkentette, hogy elképzelhetőnek tartottam: a repülőtérnek ez lesz a gyenge pontja. Ha az egyik oldalon felgyűlik a sor a biztonsági kapuknál, akkor itt terelik át az utasokat a túloldalra. A gépüket hisztérikus rohanással elérni próbáló, adott esetben egymással szembe rohanó tömegek tapasztalatom szerint azonban kétszer ekkora területeket is képesek csatatérré változtatni.

Hardy Mihály szóvivő szerint azonban nem lesz tumultus, ezt a napokban 350 statisztával és műpoggyásszal is tesztelték. Az eddigi 9 helyett ugyanis 12 biztonsági kapuval dolgoznak, hogy elkerüljék a káoszt, amely decemberben színesítette a londoni Heathrow új termináljáról indulók utazását.

Szendvics ezerért

A SkyCourt átadásával eltűnik ugyanakkor az egyik olyan hungarikum, ami világszerte rettegetté tette Ferihegy nevét. A magyar repülőtér állítólag megszűnik Európa egyik legdrágábbja lenni, ahol több ezer forintért árusítják a szottyadt szalámis szendvicseket. Az átadással vége a vendéglátós cég monopóliumának, és több különböző étterem, gyorsbüfé, pizzéria is működik majd egymással párhuzamosan, és üdvözítő árharcban.

Végeztek felméréseket arról is, hogy milyen boltokat látnának szívesen az utasok a kereskedelmi zónában, és valószínűleg azt tapasztalták, hogy sajnálatosan nagy százalékban ájultak el a repülőtér előtt azok, akik csak reprezentatív nemzetközi márkákat jelöltek meg.

Így engedélyezhették, hogy éttermet nyisson a SkyCourt elegáns terében a sikeres autónepperek által kedvelt Leroy étteremlánc, továbbá a Gundel. A Leroy fekete álrégi álvasoszlopokat épített a zónájába, amelyek közt nyilván country stílusú berendezés kap majd helyet. A Gundel pedig felállított két antik hangulatú oszlopot, amelyeket 80-as évekbeli sörbár stílusú, tükrös fagerendával kötött össze, nem leplezve: bármit megtesznek a butikozásban megőszült, last minute-es turistacsoportok becsábításáért.

A kimutatások szerint e két stíluselem elég lesz ahhoz, hogy Budapest gyanútlan látogatói szembe tudjanak nézni a valósággal.