Lepusztult-e két év alatt a luxusvécé?

Éppen két éve adták át Budapest legdrágább illemhelyét, a 17 millió forintból átépített városligeti szupervécét. Az átadáskor két kollégánk alaposan megvizsgálta az objektumot, most, két év elteltével arra voltunk kíváncsiak, leamortizálták-e az emberek a helyiséget, azaz disznók elé szóródott-e a gyöngy?

"Hárman vagyunk itt zárásig, nem lehet itt vandálkodni, mert kivágjuk azt, aki megpróbálja!" – adta meg az alaphangot kérdésemre az egyik vécés hölgy, akinek szavában kételkedni se mertem, mert nyilván én is repültem volna kifelé az ajtón. A később begyűjtött tapasztalatok igazolták szavait, de ne szaladjunk előre.

Meglepetésszerűen csaptunk le  az objektumra a fotós kollégával, de rögtön a beengedőkapunál elakadtunk: a (FCSM) sajtóosztály engedélye nélkül a fotózást sem engedték odabenn. Az engedély 5 perc alatt meglett telefonon, addig megtudtam, hogy a négy fenti bejáratból kettő azért van még bezárva, mert hivatalosan még nem kezdődött el a turistaszezon. (Annak majd csak május 1-jén lesz a napja.) Ehhez képest volt olyan perc, amikor legalább húszan tolongtak az előtérben.

Az idő arra is elég volt, hogy kipróbáljam a csoki-, kávé- és kólaautomatákat, mind működött. Nem úgy, mint az előtéri székek és asztalka felé helyezett drága plazmatévé. Mit nézzünk rajta?, kérdezett vissza az egyik vécés hölgy kérdésemre, majd kiderült, hogy csak egyetlen műsor fut a tévében: a két éve megénekelt pisaterror-házas videó, amin a Demszky-korszak elborzasztó állapotú köztéri vécéit mutatták be valamilyen perverz célból kifolyólag.

A közben befutott engedély birtokában végre áttörhettünk a kordonon. Meg kellett állapítanom, hogy az előtéri tisztaság beljebb is jellemző, sőt az egész helyiséget tisztaságszag uralja. Nem akarok a demszkys videó farvízén gusztustalankodni, ezért inkább nem is mondom, hogy a piszoárokból akár enni is lehetne, inkább azt, hogy ha valaha hereműtétre lesz szükségem, ennél nagyobb sterilitásra ott sem lesz szükség.

A fülkékben szintén jellemző a tisztaság, a vécékefe a csillogó fémtartóban, a vécépapírtartó tele vékony, de puha törlőpapírral, a hetvenes-nyolcvanas évek közép-európai keménysége már a múlté. Vandálkodásról mindössze egy leszakított, majd a többitől eltérő típusúval kipótolt fogas árulkodott, de lehet, hogy csak egy ólommal bélelt hosszú bőrkabát szakította le.

A mosdóknál a már megszokott tisztaság, a szappan a helyén, a tükör csillog. A mozgásérzékelős csap és kézszárító is kifogástalanul működött. Az egyik vécés hölgytől megtudtam, hogy van, aki azt gondolja, hogy okosabb a kézszárítónál is: egy orosz vendég legutóbb hangerővel (ordítás) és kézrátétellel (erőteljes csapkodás) próbálta működésre bírni a makacs gépezetet. Nem ment. Szintén ő panaszkodott külföldi embertársunkra, aki nemrég jól irányzott távolsági orrfújással terítette be a mosdókagylót.

A zuhanyfülke szintén rendben van, törölköző, tusfürdő a helyén. Használata egyébként 300 forint, ha törölköző is kell, akkor 500. Télen, tavasszal kevesebben veszik igénybe (szerdán például hárman) a nyári kánikulában jóval többen. A zuhany díja nem változott az elmúlt két évben, nem úgy a vécéhasználat díja, ami két lépcsőben, 100 forintról 180 forintra (0,7 euróra) emelkedett. A pelenkázó, gyerekvécé előnyére alakult át: kimatricázták, mint egy oviban. A szobanövények hiánytalanul zöldelltek mindenhol.

"A Boráros térre menjen, ha vandálkodást akar látni", mondta ez egyik vécés hölgy, "ott aztán szétvernek mindent". Az ottani közvécéből jött át ide, ő csak tudja. A nyomdatechnikai szakmát cserélte le a vécésnéniskedésre, mert "hol vannak ma már a nyomdák?".

Az összbenyomásom a két éve átadott luxusvécéről az, hogy olyan mint egy két éves családi autó, amit rendszeresen használnak, de vigyáznak is rá. A használatról még annyit, hogy a helyiséget egy átlagos hétvégén 700-800-an keresik fel, a legtöbben szilveszterkor vannak (legutóbb több mint ezren). A vandálkodás, szétbarmolás egyáltalán nem jellemző. A szuvenír, amit leggyakrabban elvisznek, a záróra után kint felcsavarozott zárva tábla.