A Margitsziget elrablása

Veszélyes precedenst teremtett az Országgyűlés azzal, hogy a Fővárosi Önkormányzat fennhatósága alá helyezte a Margitszigetet, amely eddig a XIII. kerülethez tartozott. A kormány érvei szerint olyan kiemelt turisztikai jelentőségű területről van szó, amelynek „fejlesztése túlmutat egy kerületi önkormányzat stratégiai tervezésében rejlő lehetőségeken.” Ezért fontos, hogy egy önkormányzat ne húzhassa keresztül az amúgy is központi és EU-s forrásokból finanszírozott projektek megvalósítását. Nem mintha eddig tette volna.

Egyébként is, a gördülékeny fejlesztés fogaskerekei közé Margitszigeten építési hatósági jogkörrel ezután nem rendelkező önkormányzaton kívül más is homokot szórhat: a 2006-os úszó Eb-re készülve a Margitszigetre tervezett – végül el is készült - Széchy Tamás nevét viselő úszókomplexum ellen például a Fővárosi Önkormányzat környezetvédelmi bizottsága tiltakozott a fakivágások miatt, majd a mobil lelátók felhúzását akadályozta meg egy időre a Fővárosi Önkormányzat városképvédelmi bizottsága.

Továbbra sem lesz tehát feltétlenül mindenki a változás motorja, viszont a Margitsziget elvétele sértheti az önkormányzatok függetlenségét: a jövőben hasonló területelvonások más kerületekkel is megtörténhetnek, nem csak a Budapesten egyedüliként szocialista többségű önkormányzattal rendelkező Angyalfölddel.

Eddig ugyanis Budapest 23 kerületből állt, a főváros közvetlenül egyetlen területet sem irányított, a Margitsziget einstandolásáig. (Épp ezért akár az is kérdés lehet, hogy a Margitszigeten melyik kerület tűzoltóságát vagy rendőrségét kell értesíteni baj esetén.)

Hogy nem feltétlenül állna meg a szigeten a főváros térhódítása, azt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárának szavai jelezték az Országgyűlés Önkormányzati és Területfejlesztési Bizottságának május 21-i ülésén. Zöld-Nagy Viktória felhívta a figyelmet, hogy „az alaptörvény azt mondja, hogy a főváros kerületekre tagozódhat, tehát nem feltétlenül kell ennek örökké így lennie”. Ebből tehát úgy tűnik, azért a Margitszigetnél fogott a kormány a hosszútávon a kerületek megnyirbálását előrevetítő projektbe, mert a szocialista vezetésű önkormányzat megregulázását még könnyen elfogadták a fideszes vezetésű kerületek.

Igaz, épp a fideszes kerületek megnyugtatására - és megakadályozandó, hogy a mostani ellenzékből kikrülő főpolgármester esetén hasonló módon járjon el a főváros velük szemben - olyan módosító indítványt fogadott el a parlament, amely szerint az önkormányzatokhoz tartozó területek elvonása esetén ki kell kérni az adott önkormányzat véleményét. Ez tehát azt mutatja, hogy mégis a Margitszigetre szabták az akciót, ám egy újabb kétharmados győzelem esetén nem lesz akadálya a törvény újabb átírásának, hogy szükség esetén - ha máshol is felbukkannának ellenzéki vezetésű kerületek - ismét be lehessen vetni.

Így a módosítás ellenére is fontosabbnak látszik Fidesztől a 2010-es választásokat leszámítva inkább távolabb álló főváros „leszalámizásának” lehetősége, mint az, hogy most a 25 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodó Angyalföld helyett a 300 milliárd felett rendelkező fővárosi önkormányzat gyűjti be a majdnem 100 hektáros Margitszigetről származó évi 133 millió forint javát.

Rövidtávon persze a Margitsziget felparcellázása és részleges értékesítése sem lehetetlen. A Világgazdaságnak nyilatkozva a XIII. kerület főépítésze kijelentette, hogy a főváros egy rendezési terv szerint öt telket hozna létre a szigeten, előkészítendő egy későbbi értékesítést. Tarlós István főpolgármester a feltételezést buta politikai hazugságnak nevezte. (Pedig még történelmi alapja is volna a feldarabolásnak, elvégre az Insula leporum – Nyulak – és korábban valószínűleg Insula Leprorum – leprások -, majd a török időkben Lány- később Nádor-szigetként is nevezett Margitsziget az 1870-es rendezésig valójában három szigetből, a középső Margit- mellett a délnyugati Festő- és az északi Fürdő-szigetből állt.)

Bármi is legyen a kormány terve, a 2001 óta lakosait megháromszorozó Margitszigeten élők – jelenleg egészen pontosan három ember – nem tudják azt megakadályozni a mai népszavazáson, amelyen kizárólag ők vehetnek részt. A véleménynyilvánító referendumon szavazók azonban – amennyiben elutasítják a sziget státuszának megváltozását – legalább elmondhatják majd magukról, hogy ők minden tőlük telhetőt megtettek. Ellentétben Áder Jánossal, aki először ugyan - hiányolva a döntés előtt a konzultációt vagy a népszavazást - visszadobta a parlamentnek a törvényt, ám miután szavait ignorálva a fideszes többség lényegében változatlan formában fogadta el a törvényt – mindössze annak életbelépését tolva két héttel későbbre –, az államfő kijelentette: „minden akadály elhárult” a terv megvalósítása elől.