Orbán otthon iszik, mert teheti

A XVII. kerületi városháza épülete előtt több civil érdekvédő, a Város Mindenkié csoport tucatnyi tagja tüntetett szerdán az ellen, hogy a negyedik alkotmánymódosítás után ebben a kerületben született meg az első hajléktalanvegzáló rendelet. A helyszínen levő helyi képviselők nem tudták megmagyarázni nekik, hogy ez nem így van. Az egész kerületben összesen tizenöt hajléktalannal szokott baj lenni, ők most már elvileg nem életvitelszerűsködhetnek, de a gyakorlati végrehajtás valahogy akadozik.

Ez egy felhívó jellegű tüntetés – magyarázza lapunknak a helyszínen Balog Gyula, a Város Mindenkié csoport tagja. „Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a kerület agresszív döntésével újra megkezdődött a hajléktalanok kriminalizálása” – teszi hozzá. Ez azt jelenti, hogy július 15-től a kerületben nem lehet életvitelszerűen tartózkodni a közterületen, mert az szabálysértés.

Érthetetlen, hogy miért pont Rákosmente lépett fel elsőként a hajléktalanok ellen, hiszen Balog szerint nem sokan vannak szem előtt a kerületben. Véleménye szerint a jogszabályt inkább az erdős területen élő kunyhósok vagy a lomizók (lomtalanításkor a szemétben turkálók) ellen hozták. (Később kiderül, hogy nem.)

Szavait elnyomja Lakatosné Jutka, a csoport másik aktivistájának hangja, aki kézi megafonba kiáltja bele: „Követeljük, hogy vonják vissza a rendeletet! Lakhatást, nem zaklatást! Lakhatást, nem zaklatást!” A második mondatot néhányan skandálni kezdik.

Az önkormányzat épületéből képviselő érkezik: Szabó Tiborné, a helyi KDNP-frakció tagja, az Adományház Egyesület egyik vezetője. Nem érti, miért tiltakoznak a rendelet ellen. A rendeletre szükség van, mondja, hiszen nem azért építette ki az önkormányzat a szép, tiszta környezetet, hogy a hajléktalanok tönkretegyék. Ott vannak a szállók, miért nem mennek be oda? – kérdezi a tüntetőktől. Kisebb vita alakul ki a szabadságról meg a börtönszerű szállókról, ahova amúgy is csak este lehet bemenni.

Csöves Pista ötszázasa

A zűrzavarba éles hangon belekiabál egy baseballsapkás, napszemüveges, ötvenes férfi: „Igaza van, összeszarnak, hugyoznak mindent!” Mikor a tüntetők ránéznek, kiabálva közli: „Mit néztek, én veletek vagyok! Reggel is adtam egy ötszázast a Csöves Pistának a téren, nem így van, bazmeg?” Mikor már sikerült mindenkit összezavarnia, elhallgat.

A vita a közterületi alkoholfogyasztás tiltása felé kanyarodik. „Miért nincs itt a polgármester, a Ríz Levente?” – kiabálják. „Nem Ríz Levente az, hanem Gríz Levente” – csikordul bele a hangzavarba egy borízű hang. Az egyik tüntető hirtelen megdönthetetlennek látszó érvvel rukkol elő: „Hát hol igyon a hajléktalan, ha nincs otthona? Orbán Viktor a négy fal között iszik, mert megteheti!”

A képviselőnő azt hajtogatja, hogy a hajléktalanok menjenek a szállóra, fogadják el, amit kapnak. Többek között ő is próbálja megoldani a gondjaikat az egyesületben, például ételosztást szerveznek. Egyetértés nincs, a vita kifullad. Kölcsönös címcsere történik, a felek megegyeznek, hogy majd folytatják az eszmecserét.

A gyülekezésre kijön Nótin Tamás, helyi jobbikos képviselő is. Ő sem érti a tiltakozást, mert a közösségi együttélés szabályairól szóló rendeletnek csak egy kis része foglalkozik a hajléktalanokkal, a többi például a közterületi alkoholfogyasztás, a dohányzás vagy a szökőkútba ugrálás tilalmáról rendelkezik.

Nótin tudomása szerint harminc-negyven hajléktalan van a kerületben, de ebből mindössze tíz-tizenöt ember van szem előtt. A nevezett csoport főleg a városházától kőhajításra levő Szentkereszt téren szokott lenni és randalírozni. Arról a környékről érkezik a lakossági panaszok java. A bejelentésekre kimegy a rendőrség vagy a közterület-felügyelet, és intézkedik.

A hatóság nem nagyon tud mit tenni, a hajléktalanoknak nincs pénze a bírság kifizetésére, az elzárás nem megoldás. Marad a nyomatékos felszólítás, hogy hagyják el a területet. Nótin elismeri, hogy a rendelet gyakorlati végrehajtása még nem az igazi, a bejelentések, intézkedések száma nem csökkent a hatálybalépés óta.

A „piszkos tizenöt” felszívódott

A tüntetés heve kezd alábbhagyni. Elsétálunk a Szentkereszt térre, megkérdezni az érintett tizenöt hajléktalant, hogy látják ők a dolgokat. Dél van, a rendezett park majdnem teljesen üres. Egy középkorú nő üldögél az egyik padon magányosan, kezében egy doboz kóla. Arcán látszik, hogy megviselték az évek, és az is, hogy az alkoholt sem veti meg.

Ő soha nem látott itt hajléktalant – mondja kérdésünkre. Nem, ő maga sem hajléktalan, sőt most jár itt a parkban először. Nem látott itt soha semmit, közli, és tüntetőleg belekortyol a kólába.

Száz méterrel odébb egy kuka árnyékában hűsöl egy másik ember, előtte műanyag palack. Igen, ő hajléktalan, itt szokott lenni – mondja tiszta tekintettel. Amúgy rokkantnyugdíjas, de munkája is van: az egyik közeli bolt környékét tartja tisztán. Szokott a téren lenni egy hajléktalan csapat, utánuk is gyakran ő takarít, meséli. Esténként jönnek össze, de ők már annyira lezüllöttek, hogy „a szociális intézményekben sem tudnak viszonyulni”.

A rendeletet kiváltó „piszkos tizenöt” mise után szokott még koldulni. A pap nem jó szemmel nézi őket, de ad ételt nekik. Hiába, mennek vele a boltba, és azonnal becserélik olcsó cserszegire – közli a férfi. Arra a kérdésre, hogy ő személyesen érzi-e a szigor súlyát, elmondja, hogy vele is szoktak keménykedni a közterület-felügyelők, de igazából nem volt még nagy gond.

A helyi boltos szintén ismeri a renitens csoportot, hiszen ott szokták venni az italt. „Igaz, hogy itt vannak egész este, de nem láttam még őket nagyon rendetlenkedni. Hajléktalanok. Hova menjenek?”

Birkózás az Alkotmánnyal

2011 decemberében fogadták el az új szabálysértési törvényt, ami felhatalmazást adott a helyi önkormányzatoknak, hogy büntethetővé tegyék a közterületen történő életvitelszerű lakhatást. Az Alkotmánybíróság 2012. novemberi határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a jogszabálynak azt a rendelkezését, amelyik szabálysértéssé minősítette a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát.

2013 márciusában az Országgyűlés módosította az Alaptörvényt, lehetővé téve egyebek mellett a hajléktalanok kitiltását. Ezt követően a belügyminiszter beterjesztette a szabálysértési törvény módosítását is, ami újra megtiltotta az életvitelszerű tartózkodást a közterületeken. Rákosmente az első fővárosi kerület, amelyik rendeletben élt a lehetőséggel. A kerületben harminc hajléktalan van.

Frissítés:

Rákosmente önkormányzata közleményt adott ki a témában, ami szerint az, hogy valaki hajléktalan, nem jogosíthatja föl arra, hogy élhetetlenné tegye mások környezetét, semmibe vegye az emberi együttélés alapvető normáit. A rendeletre azért volt szükség, mert Rákosmente közterületeinek, közparkjainak egy részét a hajléktalanok miatt ma nem lehet rendeltetésszerűen használni, rendszeres az alkoholfogyasztás, a szemetelés, a biológiai szükségletek kielégítése. A kerületi családok joggal várják el, hogy a játszótérre vihessék gyermeküket, unokájukat, hogy a közparkokban a padokon pihenve tiszta környezetben nyugodtan kikapcsolódhassanak.

A közlemény szerint Rákosmentén a hajléktalanokról széleskörű összefogás gondoskodik. A téli időszakban az együttműködő intézmények – a Polgármesteri Hivatal munkatársai, önkormányzati képviselők, a Közterület-felügyelet, a Népegészségügyi Intézet, a Magyar Vöröskereszt, a BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitánysága, a Delta XVII. kerületi Polgárőrség, illetve a Rákosmenti Egészségügyi és Szociális Központ, Mezőőri Szolgálat – szakemberei rendszeresen végiglátogatják a rákosmenti hajléktalanokat. A résztvevők takarókat, hálózsákokat, konzerveket, gyógyszereket, vitaminokat, kötszereket, meleg ruhát és élelmiszert visznek a fedél nélkül élőknek, tájékoztatást adnak az elhelyezési lehetőségekről, valamint a segítő szervezetek elérhetőségeiről.

A Polgármesteri Hivatal és a civil szervezetek minden évben a téli hideg idején, novembertől márciusig hetente tartanak ingyenes ételosztást, ahol egy alkalommal 200 adag melegételt, teát osztanak ki, 2012-2013 fordulóján összesen 3150 adag étel jutott így a rászorulóknak.