Szűk, meleg, nedves, törököknek igen kedves

Végre kiderült, mit rejt a Rudas fürdő mögött a Gellért-hegy sziklájának oldalába vájt barlang rejtélyes vaskapuja. A Budapest Gyógyfürdői Zrt. a Kulturális Örökség Napjain megnyitotta az évtizedek óta lezárt Gül Baba-forrást.

A Rudas fürdő mellett, a Gellért-hegy lábánál több, kisebb meleg vizű forrás fakad, némelyiket a szikla falán márványtábla jelez: a Gül Babán kívül ilyen például az Árpád-, Rákóczi-, Musztafa-, Beatrix- és a Mátyás király-forrás; ezek a legrégebben ismert budai hőforrások. Már a Gellért-hegy lábánál létesült első települések kialakulásában is közrejátszott a források közelsége.

A forrásvizek hasznosítása a török időkben lett általános, a Rudas fürdő 1566-1572 közötti felépítésével egy időben. A forrásvíz a Gellért-hegy dolomitjának repedéseiből tör fel. A forráscsoport része a Gül Baba-forrás is, aminek vize egy 5 centi híján 3 méter mély aknában gyűlik össze, vizének hőmérséklete körülbelül 43,5 fok. A források összes vízhozama percenként 20-100 liter, hogy ezen belül épp mennyi, azt a Duna vízállása befolyásolja.

A Gül Baba-forrásról már az 1500-as évekből találtak írásos emlékeket, de az 1970-es évek óta nem használják semmire. Pedig gőzfürdőnek simán elmenne, a víz télen-nyáron 35 fok körülire felfűti a barlangszerű teret, de a fürdőzésre vonatkozó rendelkezések ma már olyan szigorúak, hogy az idegenvezető hölgy szerint semmi esély, hogy az életben még lehessen itt fürdeni vagy wellnessezni.

Két látványosság van a Gül Baba-forrásban: a fehér márvány forráskút, ami a mellette elhaladó forgalom miatt szürkésbarna színekben pompázik, illetve a barlangszoba kialakított ülőhelyekkel, aminek a végében megcsillan a forrás víztükre. A kis terem olyan meleg és nedves, hogy ruhában egy percet sem lehet kibírni benne.

A márványkútból a világháború előtt fehér köpenyes hölgyek mérték a forrásvizet azoknak, akik inni akartak belőle, de mivel ez a forrás közel van a Dunához, és alacsonyan fekszik, a vizét már a Rudas fürdővizéhez sem használják, mert áradáskor befertőzheti a forrást.

A forrásnak nevet adó Gül Baba harcos muszlim szerzetes volt, aki 1541-ben a megszálló török sereggel érkezett Budára. A Bektasi-szekta dervise, költő és tudós volt, a süvegén viselt rózsa után nevezték el Gül Babának, azaz a Rózsák atyjának. A város elfoglalásának hálaadó ünnepén, 1541 szeptember 2-án halt meg, tiszteletére díszes temetést rendeztek, amin I. Szulejmán szultán is részt vett, és beállt a koporsóvivők közé.

A Gül Baba sírja fölé emelt türbét 1543-48 között építtette Mehmed Jahjapasazáde, a harmadik budai pasa a mai Rózsadomb területén. Azt nem lehet pontosan tudni, miért nevezték el Gül Babáról ezt a forrást, valószínűleg a népszerűsége miatt.

A Gül baba forrásba szeptember 21-én és 22-én 11, 12 és 14 órakor tartanak bejárást, de az időpontok már hetekkel korábban beteltek.