Piros óriás-virágcserepek a Móriczon

Mi volt a baj a körtérrel?

A Móricz nem egyszerű eset. Nem lehet helyreállítani, mert igazából soha nem volt helyre rakva. Az 1910-es években volt utoljára térformája. Már amennyiben térforma az, hogy egy szépen rendezett zöld ágyást sínek határolnak, viszont a ma ismert épületek jó részének helyén még pusztaság van.

Ugyanis akkoriban nem volt több egy egyszerű közlekedési csomópontnál, villamosvonalakkal, HÉV-végállomással. Mire felépültek a nagyvárosi külsőt kölcsönző lakóházak köré, a teret behálózták a sínek. Két szimbolikus pontja – a városnegyed névadóját ábrázoló Szent Imre-szoborcsoport és az egykori HÉV-megálló, közismertebb nevén a Gomba – egy-egy hurok közepén helyezkedett el.

Nincs az a nosztalgikus városvédő, aki visszakívánná a rendező pályaudvarokat idéző sínrengeteget, ugyanakkor a villamosok visszaszorításával itt is épp olyan túlzásba estek a múlt század második felében, mint mindenhol Budapesten. A HÉV-et megszüntették, az innen öt irányba induló járatokat háromfelé vágták (igaz, 2008-ban a Fehérvári és a Villányi út között visszaállítottak egy összekötővágányt). Ennek ellenére máig nem bírtak kialakítani egy normális teret, aminek persze rengeteg oka van. Például az, hogy kezdetben sem volt kitalálva a szerkezete.

A rendszerváltás utáni első komolyabb ráncfelvarrás, parkosítás 2002-ben volt, amit 2006-ban követett egy kisebb. (Igen, mindkettő választási év volt.) Ezekben a hullámokban készült a jópofa melegedő kő, ami sajnos alig működött, a sokak által utált burkolat, ami télen csúszott, viszont évszaktól függetlenül töredezett, és a még többek által utált aluljárók, amelyek bár azt az illúziót keltették, hogy mindjárt megnyílik a metró, valójában leginkább illegális lakhelyként szolgáltak.

A hibákkal együtt elvileg a felszín rendezve volt, azt gondolhatnánk, hogy már csak a metró hiányzott alóla. Na meg, hogy kezdjenek végre valamit a tér közepén pusztuló, funkciótlan műemlékkel, a Gombával.

A metró nem nyílt meg, a Gomba továbbra sincs kész. Akkor mégis mit lehetett még rendezni a felszínen?

A legfontosabb változás

Bár már 2002-ben is a metró miatt nyúltak a térhez, azért egy apróság kimaradt a fejlesztésből: a metrómegálló megépítése. Vagyis egy hatalmas gödröt kellett ásni, majd a nyomait eltüntetni, ami már önmagában okot adna a felszín újrarendezésére. Emellett lecserélték a burkolatot, amit korábban egy kiadós eső is műjéggé tudott alakítani. Ám a legfontosabb változást a felszíni közlekedésben hozta a megújulás.

A lezárás előtt ugyanis még simán átrongyolt a Móriczon a Fehérvári út forgalma, jelentős része ráadásul keresztbe vágta az amúgy is lefelezett tér maradékát. Bő egy éve jelentették be, hogy nem ezt állítják vissza, hanem helyette „kerékpáros- és gyalogosbarát felületet alakítanak ki, ahová csak a buszok és az áruszállítók hajthatnak be. A körtérnek így városközpont jellege lesz.”

Vagyis közelebb kerül egymáshoz a két sziget: a Szent Imre-szoborcsoport és a Gomba. Ez pedig komoly lépés afelé, hogy valóban működő tér jöjjön létre az egyszerű intermodális csomópont helyén. Innentől kezdve már van értelme a parkosításnak, a facsemeték ültetésének, a dézsák kihelyezésének, a padoknak.

Na de hogy néz ki most a részteljesítés után frissen részátadott tér?

Populista dézsák

Ha valaki az előzmények ismerete nélkül téved a térre, akkor nem az jut eszébe, hogy épp most adták át, hanem hogy javában építik. A Gomba és környéke, az összes aluljáró-lejárat és az újonnan épített üvegkalicka is le van még zárva – vagyis a tér nagyobbik része.

Persze azért vannak jól látható változások, köztük egy csomó olyan, aminek nagyon lehet örülni, például a piros óriás-virágcserepek. Mi tagadás, harsányak, van egy kis IKEA-életérzés bennük, hogy ne mondjam: populisták. Viszont baromi jól néznek ki, nekem kifejezetten tetszenek. Már most feldobják a teret, pedig még nem nagyon van bennük semmi.

A növények amúgy is kérdésesek. A késő őszi „térátadás” nagy előnye, hogy az ember nem tudja megítélni a csoffadt virágokról és a kopasz ágakról, hogy vajon épp haldokolnak-e, vagy köszönik, jól vannak. Igaz a rózsák és az árvácskák most is virágoznak, és úgy néz ki, tavaszra valóban szép lesz a tér parkosítása. A burkolatot több helyen is fák törik át, fasor került a Szent Imre-szoborcsoport mögé is, szóval zöldebb lesz a tér, nem csak logikusabb.

Jópofa lett a padok váltakozó hosszúságú léceinek ritmusa is, bár jól mutatja, milyen ára van a kreatívkodásnak: néhol már most letörték a túlnyúló darabokat.

A leglátványosabb változást a metróliftekkel és az állomás főszellőzőjével kombinált villamosmegálló-épület jelenti. Kicsit értetlenül állok előtte, még az üveg kialakítással együtt is zavaró a térben, mely nélküle jóval szellősebb lehetne. Főleg úgy érzem feleslegesnek egy ekkora komplexum kialakítását, hogy a nyakunkon maradt egy aluljáró is, ami mellett nem nagyon kellene ilyen felszíni épület. (Ha olyan populista lennék, mint a dögös piros virágcserepek, akkor azt is mondanám, hogy ráadásul ott van egy kihasználatlan műemléképület is a téren, miért nem azzal kezdünk valamit – de nem vagyok az.)

Most akkor mit adtak át?

Az, hogy beengedték a térre az embereket, pompás dolog. Tényleg minek kellett volna ezzel megvárni a gombás-metrós befejezést. Hogy ehhez minek kellett átadóünnepséget szervezni, főpolgármesterrel, polgármesterrel, miegymással, azt nem tudom. Ezt még az sem indokolja, hogy végre visszakerült  a térre Móricz Zsigmond tiszacsécsei szobrának másolata (ami ugyan még tízéves sincs, de már többet volt raktárban, mint a talapzatán).

Ha valaki csak azért akar elmenni a körtérre, hogy megnézze, milyen lett, ne fáradjon. Annyira nem izgalmas még a látvány, hiba adta át maga a főpolgármester. Viszont akinek arra van dolga, és átsétál rajta, úgyis észreveszi, hogy klassz dolgok történtek: elkezdett teresedni a tér.