Hallott már a Dzsumbujról? Ma bontják a gettó utolsó épületét

A Dzsumbuj néven elhíresült, a IX. kerületi Illatos út és a Gubacsi út sarkánál lévő ingatlanokat 1937-1938-ban húzták fel, azzal a céllal, hogy a környéken felszámolt nyomornegyed lakói emberhez méltó körülmények között élhessenek. A 28 és 50 négyzetméteres, komfort nélküli szükséglakások állapota folyamatosan romlott, a '80-as évek állami lakásprogramjainak köszönhetően pedig a korábbi lakók körülbelül fele elhagyta lakásait. Ezt követően újabb és újabb elszegényedett családok költöztek be az egyre nyomorúságosabb lakásokba, a jelenséget sokan a „nyomor körforgásaként” jellemezték. Egy 2005-ös jelentés úgy fogalmazott: a Dzsumbuj mint egyedi szubkultúra

koncentrálja, tartósítja és újratermeli a nyomort.

A főváros a VIII., a IX. és a X. kerület részvételével 2005-ben indított egy szociális városrehabilitációs programot, melynek célja a kőbányai Bihari úti telep, a józsefvárosi Magdolna negyed és a ferencvárosi Dzsumbuj „építészeti és szociális rehabilitációja” lett volna. Utóbbi esetben ez viszont a kezdetektől az épületek bontását és a lakók más önkormányzati bérlakásokba való áthelyezését jelentette, habár cél volt, hogy az ott élők 70 százaléka „helyben maradjon”.

Élhetetlen állapotok

Mint a kerületet 20 éven át irányító, 2008-ig SZDSZ-es, az idei önkormányzati választásokon pedig az Együtt-PM, a DK és az MSZP által is támogatott jelöltként induló Gegesy Ferenc az Indexnek elmondta: a három Illatos úti épület

fizikailag nem volt annyira rossz állapotban, hogy feltétlenül bontani kellett volna.

A körülmények viszont – a gyártelepi, a várostól minden szempontból elszigetelt környezet, az üzletek hiánya – élhetetlenné tették a Dzsumbujt, ezért döntöttek a kiürítése mellett.

Fotó: Mohai Balázs

Gegesy elmondása szerint eredetileg azt remélték, hogy egy-egy épületet két év alatt tudnak majd kiüríteni, 2006-ban viszont már úgy számolt, hogy csak 2015-re tűnhet el a nyomortelep. A kitelepítéseket már az első évben botrányok kísérték: önkényes beköltözők tizenkét már lezárt lakást feltörtek, amit az akkori polgármester elfogadhatatlannak tartott. A kiürített lakásokat mindennap biztonsági szolgálat ellenőrizte, egyes folyosókat ráccsal zártak le, máshol befalazták a lakásokat (a biztonságiak és a még ott lakók közötti, pattanásig feszült hangulatról akkoriban a Népszabadság készített riportot).

A Dzsumbuj-program megvalósításáról szóló szándéknyilatkozatot 2005 szeptemberében írta alá a kerület, a főváros és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium. Utóbbi tárcavezetője, Göncz Kinga viszont már decemberben bejelentette: azonnal felfüggeszti a projektben való együttműködését. A miniszter indoklása szerint a partnerek a közigazgatás, különösen a gyámügyi igazgatás szabályaival legalizálták minden szakmai és etikai normát sértő eljárásaikat. A miniszter az aggályos eljárások közé sorolta a kilakoltatásokat, a családok szétválasztását, az anya és csecsemőjének elválasztását. A bejelentés másnapján a Horváth Aladár vezette Roma Polgárjogi Alapítvány „Ferencváros kirekesztő politikája” ellen demonstrált az önkormányzat épülete előtt.

Fotó: Ancsin Gábor

A kilakoltatások ennek ellenére folytatódtak, ugyanakkor a programban eredetileg beharangozott családgondozási program ( pdf, 114. oldal) „gyakorlatilag nem valósult meg” – mondta Gegesy Ferenc. A volt polgármester szerint ugyan a kezdeti „nagy balhé” utáni indulatok pár hónap alatt lecsillapodtak, de annyi pénzt kellett az őrzésre fordítaniuk, hogy az utógondozásra már nem maradt forrás (az eredeti tervek szerint az érintett családok sorsát egy mentori hálózat tagjai két éven keresztül követték volna, mindenkinek egyéni terveket dolgoztak volna ki).

A program megvalósulásának egyik fázisáról 2009-ben forgattunk riportot:

Ezt kapták cserébe

A kiköltöztetett családoknak előbb cserelakásokat ajánlottak fel, de ha ezeket nem fogadták el, akkor a nagyobb, összenyitott lakásokért 8-9, a kisebbekért pedig körülbelül 5 millió forint készpénzt kaphattak. A kerületet 2010 óta vezető fideszes polgármester, Bácskai János összegzése szerint a számok a következőképpen alakultak:

• Illatos út 5/A: Összesen 89 lakás volt benne, ebből a bontás elkezdésekor 74-ben laktak. Közülük 61 család cserelakást, 13 pedig pénzbeli kompenzációt kapott. A kitelepítéseket 2005-ben kezdték, az épületet 2009-ben bontották le.
• Illatos út 5/B: A 132 lakásból 72-ben laktak. 36 család cserelakást, a másik 36 pénzt kapott. 2007-ben kezdték el kiüríteni, tavaly bontották le.
• Illatos út 5/C: A 85 lakásból 36-nak voltak lakói, közülük 20 családot pénzzel, 16-ot cserelakással kompenzáltak. Ezt ürítették ki a leggyorsabban: idén kezdték, pénteken pedig már bontják is.

Míg 2010 előtt a kitelepülők részére más kerületekben is ajánlottak fel cserelakásokat (habár egy kutatás szerint csak egyharmaduk költözött Ferencvároson kívülre), a 2010-zel kezdődő ciklusban a kiköltözők már mind IX. kerületi ingatlanokban kaptak helyet – mondta kérdésünkre Bácskai János. Ferencváros az új ciklusban rehabilitációra évi 1,5 milliárdot kapott a fővárostól, amiből körülbelül félmilliárdot lakásvásárlásra lehetett volna fordítani, de Bácskai szerint ezt az utóbbi évben nem használták fel, mivel kerületi bérlakásokban biztosítottak helyet a kitelepítetteknek.

Korábban egy csepeli eset került be a sajtóhírekbe: 2008-ban egy 52 négyzetméteres lakásba 17-en költöztek, de Gegesy elmondása alapján a lakást a nyilvántartás szerint egy ötfős családnak utalták ki, a másik két család később jelentkezett az önkormányzatnál, hogy már ott laknak.

Magasabb komfort = magasabb rezsi

A csereingatlanok kiválasztásánál az volt az elv, hogy „legalább egy szempontból” jobbak legyenek az otthagyott lakásnál: komfortfokozatban, méretben, szobaszámban, megközelíthetőségben. A 2009-es számokon ez a törekvés látszott is: míg az eredeti lakások 36 százaléka volt komfort nélküli, az új lakásoknak már csak 2 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, a komfortos lakások aránya pedig 50-ről 85 százalékra nőtt. A cserelakásba költözők leginkább a megnövekedett rezsiszámlák miatt panaszkodtak: 29 százalékuk érezte úgy, hogy emiatt a korábbihoz képest romlott a helyzete, 64 százalék viszont javulást érzékelt.

Bár az utánkövetési program az eredetileg tervezett formában most sem működik, de a József Attila Terv nevű szociális városrehabilitációs program keretében körülbelül 600 millió forintot költenek szociális programokra, amelynek egy része ugyan lakbértámogatásra megy el, de a nehéz helyzetben lévők elhelyezkedését is segítik, például önéletrajz-írási tanácsadással. A polgármester elmondása szerint a környékbeli elszegényedett családokat sokszor nehéz rávenni az együttműködésre: a Kén utcai óvodából az óvónők gyakran maguk mennek el reggelente a gyerekekért, különben nem hoznák őket – hozta fel példaként.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!