Alfréd
-7 °C
2 °C

Ennél izgalmasabb torony nincs Budapesten

2015.02.21. 07:59

A III. kerületi Aranyhegy eldugott utcájának elhanyagolt saroktelkén romos torony omladozik, nemsokára összedől. Kár érte, a Duna felé remek a kilátás belőle. Néha kirándulócsoport hallgat itt alternatív várostörténelmet, máskor bringások tekernek fel, hogy egyensúlyozzanak a rom széteső lépcsőjén. A torony avatásán turáni egyistenhívőket kardlapoztak csendőrök, raboskodott itt állítólag Szakasits Árpád. A tervek szerint cukrászda lenne itt kilátóval, de nem lesz.

Autóval közelítjük meg a Pogánytorony u. és a Jutasi u. sarkán fekvő telket. Szűk földút, kátyús aszfalt visz fel a 170 méteres magasságba. A saroktelket rozzant drótkerítés őrzi. Azazhogy őrizné, de a kapu helyén nagy lyuk tátong, az akadályként kiszórt gumiabroncsokat megkerülve az megy be, aki akar.

Már az utcáról látszik a torony sötét torzója. Beljebb gaz, és bokrok között csörtetve meg lehet kerülni az egész építményt. A toronytól keletre egy egykori házikó maradéka. Ideális hajléktalanodú, de üres. Megpróbálok a torony tetejébe felmászni, de a lépcső egy része leomlott, a kőre ráfagyott a hó. Inkább máskor. A torony környékén látszik, hogy nem teljesen elhagyatott, szoktak azért erre járni emberek.

A turanizmus története

1910-ben alakult meg Magyarországon a Turáni Társaság, amely eredetileg keletkutatásra szerveződött. A turáni mozgalom igazi elindítója és propagálója ifjabb Paikert Alajos, a későbbi földművelésügyi államtitkár volt, aki az angol Ázsiai Társaság mintájára alapította meg a Turáni Társaságot. A Turáni Társaság tehát ekkor nem pusztán tudományos vagy ideológiai (turanista) indíttatású szervezetként kívánt működni, hanem együtt kívánt működni a hivatalos politikai irányvonallal, tevékenysége beilleszthető volt a politikai-külpolitikai közgondolkozás fő irányába. Ezt mutatta a Társaságot támogatók sora is. Az alcímében Magyar Ázsiai Társaság nevet viselő egyesület tekintélyes névsort mutatott fel vezetősége és tagsága körében, hiszen a tudományos orientalisztika neves képviselői, Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác, Lóczy Lajos, valamint ismert Ázsia-utazók, Széchenyi Béla, Hopp Ferenc, mellett a kor elit-társadalma is támogatta az új szervezetet. A társaság anyagi bázisát részben az ő adományaikból és a tagdíjakból, részben kormánytámogatásból hozták létre.

Az I. világháború alatt a társaság politikailag megerősödött, főként a szövetséges Törökország és Bulgária felé történő nyitás következtében. A turanisták figyelme a tudománytól egyre inkább a nemzeti és faji elképzelés felé tolódott. Kritikusai közül a turanizmust Germanus Gyula orientalista például dilettánsok szellemi kalandozásának tartotta, Szász Zoltán író szerint pedig a turanizmus olyan reakciós és kirekesztő konstrukció, ami egyszerre fordul a germánok, a szlávok és a zsidók ellen. 

Mint korábbi cikkünkben beszámoltunk, a turánizmusnak ellentmondásos helye volt a két világháború közötti politikai életben. Bár Telekitől Gömbösig a korszak szinte összes miniszterelnöke formálisan tagja volt a Turáni Társaságnak, a szervezetnek nem volt komoly politikai súlya. A radikalizálódó irányzatban népszerű volt a magyar fajelmélet (az őshonos vidéki magyar népesség fajbiológiai kutatására ők hozták létre a Magyar Vércsoportkutató Társaságot), ami abból a szempontból érthető, hogy a turánizmus kínált egyfajta választ a korabeli rasszisták alapdilemmájára, melyet az eszmetörténész Gyurgyák János úgy összegzett, hogy a magyarság nem árja fajként hogyan követeljen fensőbbséget magának.

Hogy kik, azt már a szomszédtól tudjuk meg. A nagy ház tulajdonosához éppen postás jön, kihasználom az alkalmat, hogy megkérdezzem, kiket szokott látni. Elmondása szerint előfordul, hogy bringás srácok tekernek fel a toronyhoz, és aztán mászkálnak a párkányain. Rendszeresen, 3-4 havonta érkeznek kisebb csoportok, hogy előadást hallgassanak meg az épület történetéről. (Feltehetőleg az egyik, alternatív városnéző túrákat szervező cég programpontjaként.)

Érdemes meghallgatni, mert az interneten fellelhető források szerint a torony története minimum roppant érdekes. 1936-ban avatta fel az úgynevezett Pogány-tornyot a Turáni Társaságból kivált Turáni Egyistenhívők Tábora. A társaság a turáni vonal radikálisabb szárnya volt, Magyarország bajait onnan eredeztették, hogy Vajk, azaz I. István áttért a keresztény hitre és elhagyta ősei vallását. Összesen 12 tornyot akartak emelni Budán az ősi, turáni vallás és kultúra feltámasztása jegyében, végül csak ezt az egyet sikerült. Ezt is csak titokban, és az egyik hívő, Szász Farkas magántelkén, az akkori katolikus egyház és a kormányzat ugyanis egyáltalán nem lelkesedett az ügyért. Annyira, hogy az 1935. július 7-i ünnepélyes avatáson egyszer csak megjelentek a csendőrök, és jól megkardlapozták az illusztris vendégeket.

Később 1939-ben, a hatszögletű emlékmű körül öt szent nyírfát ültetettek el Koppány tiszteletére, melyeket a vezér régi szállásáról, a Somogy megyei Törökkoppányról hoztak, és Balázsról, Botondról, Lehelről, Emeséről és Csabáról nevezték el. A szervezetet nem kímélte a sors, 1942-ben férfitagjait mint megbízhatatlan, antiklerikális magyarokat elvitték munkaszolgálatra.

A babiloni stílusú égő áldozati oltár nem jött össze a Hármashatár-hegyen

A Turáni Mozgalom néhány lelkes tagja alapította meg a Turáni Egyistenhívők Táborát, ami hamarosan úgy létszámban, mint anyagiakban annyira megerősödött, hogy az 1930-as évek elején szobrot akart állíttatni Budán „Ősi Istenünk és fajtánk védelmében vértanúhalált halt Koppány vezérünk és a vele pusztult sok-sok jó magyar emlékére", azonban főpapjaink és egyéb klerikális körök befolyására fővárosunk nem adott helyet „erre a célra", valamint Budán, a Hármashatárhegy tetejére felállíttatni szándékozott babiloni stílusban tervezett hatalmas méretű örökké égő áldozati oltár részére sem, pedig ez fővárosunk dísze, érdekessége és nevezetessége lett volna. Mindezt érthetővé teszi az, hogy közjogunk meghatározása szerint is hazákban „korlátozott vallásszabadság" volt. Thiry Sándor - NAPKELET - (Az ősi magyar kultúra és vallás folyóirata II. Évfolyam, 2. szám Budapest, 1990. december)

A II. világháború után az ÁVH használta légvédelmi megfigyelőállomásként a Pogány-tornyot, sőt, állítólag Szakasits Árpádot is a torony melletti kis házban tartották fogva egy ideig. Ezt már Toldi úrtól, az ingatlan tulajdonosától tudom meg, aki 1996-ban vásárolta meg a telket. Mint elmondta, az ingatlant a 2000-es években el akarta adni, meg is volt rá a vevő, de közbeszólt az önkormányzat. Átminősítették a területet, építési korlátozást vezettek be rá, és hajlandóak lettek volna elcserélni is egy másik ingatlanra.

Az üzlet végül nem jött össze, az ingatlantulajdonos szerint az önkormányzat nevetséges árat vagy cseretelket kínált. Most aztán se építeni nem lehet rá, se normális áron eladni. Inkább elkerülöm, nehogy meglássam és megfájduljon tőle a fejem, panaszkodott a tulajdonos.

Megkerestük az önkormányzatot is, mi a tervük a telekkel. Azt a választ kaptuk, hogy a területre jelenleg hatályos KSZT (Kerületi Szabályozási Terv) a telek egy részét jelentős zöldfelületű intézményi övezetbe sorolja, mely lehetővé teszi a Pogány-torony felújítását, valamint a telken a torony mellett, egy esetleges vendéglátó, cukrászda funkciót tartalmazó épület elhelyezését. A torony épülete helyi védettség alá került.

Valóban, a kerület 2007-ben elkészítette a területre vonatkozó Kerületi Szabályozási Tervet, melynek része a Pogány-torony környékének rendezése. Eszerint kialakítanának itt egy közcélú zöldterületet, valamint lehetővé válna a Pogány torony kilátóként történő közcélú hasznosítása. Bús Balázs polgármester lapunknak azt mondta, hogy a kerület nem mondott le róla, de most magánterület, és ezért nehéz megoldani a fejlesztését. A kerület kicsit tart attól is, hogy a torony és környéke szélsőjobbos demonstrációs helyszínné válhat. Erre utal, hogy a neten fellelhetők néhány éves fotók, amin szélsőjobboldali szervezet tagjai pózolnak a torony előtt.

A Pogány-torony története jelenleg itt tart. Teljes a patthelyzet. A tulajdonos nem tud mit kezdeni értékcsökkent ingatlanával, az önkormányzat malmai megrekedtek. A torony tovább omladozik, lassan összedől. Turániak építették, úgy látszik a turáni átok sújtja.

A nemzeti romantika naiv tornya

A Täubel Géza által tervezett építményt, Wührl Géza építész építette 1934-ben. Hajdani magassága hozzávetőlegesen 12-13 m, alapja hatszögű, tetejét hatlapú márvány tömbön turul madár díszítette. Martinkó József építészetkritikus szerint nehezen lehet besorolni az építészeti stílusok közé. Nemzeti romantikus, misztikus fellángolás jellemzi. Formailag próbál historizálni, építészeti közhelyeket idéz. Várszerű-erődszerű, masszív konstrukció, keskeny ablakokkal. Nem vállal statikai bravúrokat, a vaskos megrendelői óhaját próbálja illusztrálni. Építészetileg nem egy kimagasló érték, de nem szabadna eltűnnie. Kilátóként beilleszkedhetne abba a sorba, amelynek a historizáló-eklektikus János-hegyi kilátó is a terméke.

Hogy nézett ki a Turáni Egyistenhívők szertartása?

Batu tollából pontos ismereteket kapunk arról, hogy is nézett ki az istentisztelet a Turáni Egyistenhívőknél. Az 1936-ban kiadott füzetecske szerint a táltos először is fellépdel méltóságteli lépésekkel a domb keleti lépcsősorán a dombtetőre, és elmondja a Hadúr-áldozás kezdetére szóló imát. Ezután a négy égtáj felé fordul, és beszél a turáni népek őstörténetéről. Szól a szumirokról, az őshunokról, szittyákról, szarmatákról, kimmeriekről, őscsinekről, japánokról, ősmongolokról, ujgurokról, a fehér hunokról és gujarokról. Ismerteti a jósvezérek (Attila, Baján, Árpád, Dzsingisz kán, Álmos, Batu kán, Balambér, Bulcsú, Emese, Kül Tegin, Timur Lenk) életét. A füzet szerint külön meg kell emlékezni a japán császárról és Kemál Atatürk török vezérről, sőt nem szabad megfeledkezni a világhírű japán Mitsui-bankcégről és családról sem, mint a japán közgazdasági rátermettség pédalépéről. Ezután a Vérszerződés jelképes megújítása következik, majd a négy vágás karddal. A szertartást a Szent tüzek himnuszának eléneklése zárja.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!