Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Új műfaj született Kőbányán, a runtertainment

2015.02.28. 18:59
Zongorázó csontváz, lézeralagút, szembejövő vonat, ilyesmikkel találkozhatott az az ezerötszáz futó, aki elindult az első BBU földalatti futáson a kőbányai pincerendszerben. Az extrém helyszínen új műfaj született, a szórakoztató futás, magyarul runtertainment.

Már a kiírásból sejteni lehetett, hogy egészen érdekes kísérletnek lesz része, aki jelentkezik a szombat délelőtti BBU föld alatti futásra. A távok és korcsoportok alapján inkább örömfutásra lehetett számítani, mint öldöklő versenyre, ezért kocafutóként én is nyugodtan neveztem két fiammal a 3,5 km-es távra. (A szervezők széles spektrumot céloztak meg, volt félmaraton komoly futóknak, és 350 méter hosszú kör óvodásoknak is. Ez utóbbin hosszan gondolkoztam.) 

Fotó: BBU
Fotó: BBU

A kőbányai katakombarendszer már sokféle célt szolgált, itt volt egykor a Dreher sörgyár pincehálózata, a világháborúban repülőgépeket gyártottak a gyomrában, később gombatenyésztők vették birtokba. Már bejutni ide, és körülnézni a termekben egy olyan kalandnak ígérkezett, ami lekötheti egy 12 és egy 16 éves fiú figyelmét, nem is szólva a mozgásról.

10 óra előtt érkeztünk a Halom utcai bejárathoz. Az első 3,5 km-es csoport épp elrajtolt. Felvettük a rajtszámot, és beálltunk a többiek közé. A számok alapján kábé nyolcszázan futották a középtávot velünk. A futók 50 fős etapokban indultak, az alagutakban ugyanis egyszerre legfeljebb háromszázan lehettek.

A start után párszáz métert tettünk meg napvilágon, aztán bekocogtunk a pince száján a sötétbe. Kisebb fiamat az alagutak egy terroristák által használt nagy labirintusra emlékeztették, aminek a termeiben titkos kísérleteket végeznek szerencsétlen foglyokon. (Azt hiszem, túl sok számítógépes játékot játszik.)

Az egymást követő magas termeknek és szűk folyosóknak valóban volt egy rideg, elhagyatott kórházbázis hangulata, ahol a sarkon befordulva simán egy vonagló zombiba ütközhet az ember. A lámpák sok helyen csak félig világították meg az utat, volt ahol semennyire. Egy-egy folyosón fáklyák és mécsesek lobogtak.

Fotó: BBU
Fotó: BBU

A szervezők rá is játszottak a hangulatra. Szellemvasútszerűen követték egymást a meglepő installációk. Az első, amire emlékszem, egy falon szembejövő mozdony volt, ami két vászonra volt kivetítve, ezek között kellett elfutni. A következő egy sejtelmesen megvilágított egyiptomi trón volt, amire, bármily hívogató volt, senki sem akart leülni pihenni.

Innen egy nagy alagútba vezettek a kordonok, ahol a fordulóban a már emlegetett csontváz gubbasztott a zongora mellett. Az ezernyi mozgó színes fényponttal operáló lézeralagút már nekem egy kissé sok volt, de a futók egy részének sikoltozása alapján sokaknak bejött. Körülbelül 20 percet kocogtunk a járatokban, észre se vettük, hogy letelt. A pincéből kijutva, pár száz méter után beértünk a célba.

A szervezők elmondása szerint kerékpáros versenyt ugyan már rendeztek ezen a helyszínen, futásból azonban a mostani volt az első. A cél az volt, hogy a részt vevők ne versenyezzenek, hanem inkább mozogva ismerjék meg az extrém helyszínt, amihez hasonló nincs több az országban, szórakozva élvezzék a futást. A hangulatot elnézve sikerült, általában keményen kritikus fiaim is elégedetten kortyolgatták futás végén a teát.