A belvárosi fák 80 százalékát ki kellene vágni

Egyre több a komoly „faügyi konfliktus” a kertészek és a lakosság között Budapesten. Ahogy kivonulnak a terepre, a környékbeliek már facsonkítást, fagyilkost kiáltanak. Miért van ez?

Ez szerintem egyrészt néha a szenzációhajhász sajtó felelőssége is... 

Mi már csak a konfliktusra érünk oda.

...másrészt mióta városi faápolás létezik, sokkal drasztikusabb beavatkozások is voltak. Tudok olyan képet mutatni, amin a Bem rakparton négy méter magasságig vissza vannak vágva a gesztenyék az ötvenes években. A háború lövedékei össze-vissza szaggatták őket, veszélyesek voltak, az akkori technológiának megfelelően vissza kellett vágni őket. Most is ugyanaz a legfőbb szempont, a fákat úgy kell fenntartanunk, hogy biztonságosak legyenek. Hiszen, ha bármi történik, ha kidől, letörik, bármi kárt okoz, akkor mi, kezelők vagyunk a felelősek.

Volt már olyan, hogy megbüntették a Főkertet ilyen okból?

Voltak, vannak káresetek, de a Főkertnek erre van felelősségbiztosítása. Természetesen ilyenkor a felelősségre vonás sem marad el, ha visszavezethető a kár fenntartási hibára.

Az is lehet, hogy az ötvenes években az embereket nem zavarta ennyire a fák visszavágása, mert sok fa volt, és egyéb bajuk is akadt. De ma a nagyvárosokban egyre több a beton, az aszfalt, és az autó és ezzel szemben sajnos egyre kevesebb a zöld. Nem csoda, ha a lakosság már egy ág levágásánál felszisszen.

Azt tapasztalom, hogy mindenki nagy környezetbarát mindaddig, amíg saját személyes érdekébe nem ütközik. Egy nemrégi lakossági tiltakozásnál kinek parkolt a telepítendő fahelyen a kocsija? Az egyik legfőbb tiltakozónak. Amíg 20 emberre jutott egy autó, addig kevesebb parkolóhely volt, több fának jutott hely. Most az autónak kell a hely a városban. De persze legyen fa is. Fizikailag is lehetetlenség a kettő együtt. Amíg a trend az, hogy autót veszünk, és követeljük a parkolót, addig az a jelen helyzetben zöldövezetet vesz el.

Mi a jó irány? Kevesebb parkoló?

Talán igen de ez egy nehéz helyzet! Addig, amíg a járda és az úttest közötti füvesített zöldsávra is ráparkolnak a lakók, addig ez nagyon nehéz lesz. Meg lehet nézni a külső kerületeket is: ha valahol kivágnak egy fát, az autós azonnal elfoglalja a helyét és fél éven belül még le is burkolja.

Nem kell kivágni azt a fát.

Ezt mondja meg az autósoknak is. Előfordult nemrég, hogy egy sofőr tizenegy kisfát döntött ki sorban egymás után az új terepjárójával. Tesztelte a gallyvédő-rácsot.

Szóval választani kell a belvárosban: autó vagy fa, a kettő együtt nem megy?

Nemcsak az autók okoznak károkat a fáknál. Az elmúlt húsz év nagy fa-leromlását az informatikai robbanás is okozta. Minden közműszolgáltató egyenként elhúzta a saját kis kábelét az utcában, a járdában, a zöldfelületben hosszába-keresztbe elszabdalva a fák gyökerét. Meg lehet nézni: ezeken a területeken rövid időn belül a fák elkezdenek visszaszáradni, hiába öntözzük a tövénél. A felszívó gyökérzet kijjebb van, de az már le van vágva. Nincs, ami vizet szállítson a koronába. A városokban körbeburkolt fáknak amúgy is sokkal kevesebb csapadék jut, tömörebb a talaja, rossz a talaj tápértéke.

Arra kell számítani, hogy a belvárosból eltűnnek a fák? Vagy nagyon vissza kell vágni őket, mint például a Pozsonyi útnál?

El talán nem tűnnek, de az említett helyszínen is igen, ott is pont ez a probléma: a talajszint alatt – a közművek miatt - már rég csonkoltak a fák gyökerei. A benapozottság hiánya miatt a fák befelé nőttek, a súlypontjuk már veszélyessé tette őket és ezért is kellett egy tudatos koronakönnyítést végezni a fákon. Ilyen okok miatt is kezdtünk el már korábban összerakni egy budapesti favédelmi rendeletet. Jelenleg mindenre vonatkozik törvény. Például egy tojócsirke ketrecének a paramétereit is előírják, de a városi fákra vonatkozólag, hasonló szabvány, illetve jogszabály nincsen. Pedig sokszor a fa már száz éve itt van. Szinte minden később épült: az út, a közmű, a kábelek, stb. Mégis az utóbbiak a fontosabbak a jelenlegi jogszabályok szerint. Ha minden rendeletet, jogszabályt szó szerint vennénk, akkor a belvárosi fák 80 százalékát ki kellene vágni, mert valamelyik vonalas létesítménynek a védőtávolságán belül van.

Csak meg lehet akadályozni, hogy a fák eltűnjenek a belvárosból.

Természetesen! A fák életkörülményeit kell javítani. Az egészségileg lerobbant, a közművektől megnyomorgatott, ideális életterükben megsanyargatott fáinkat pedig sajnos előbb-utóbb le kell cserélni, ki kell vágni és a helyükbe ültetendő fáknak meg kell teremteni az elvárható optimális, jobb életkörülményeket. Az utóbbi időben már jó felé halad a szakma: nő az ültetőgödrök mérete, csak száz százalékos talajcserével lehet fát ültetni, satöbbi.

Maradhatnak a mostani fafajok, vagy újakat kell keresni?

Már nem nagyon  tudjuk milyenre cserélni a mostani fákat. Olyan szintű környezeti terhelés van a nagyvárosokban, hogy nagyon-nagyon kevés használható városi fafaj maradt. A Semmelweis utca jó példa erre: nagyon rossz a benapozottság, az ötemeletes épületek közötti szűk utcába jó esetben három óra hosszan süt be a nap. Hiába szeretnénk sok helyre fát ültetni a belvárosba, a fizikai leromlás miatt tíz évenként ki kell cserélni őket, pont ezért: mennek a fény felé, húzódnak középre és amikor a járda felőli oldalon a közműépítésnél elvágják a támasztó, kapaszkodó gyökerüket, veszélyesen megdőlnek, egymásra támaszkodnak, szinte már csak az tartja őket, így bármikor kidőlhetnek.

Mi a megoldás? Fautánzó fa?

Vannak ilyen megoldások is. Például a Vörösmarty utcában: vaskonzol, ráfuttatva kúszónövény, lomb alakban. Teljesen fa hatását kelti. Kúszócserjék, vadszőlő, ami eredeti élőhelyén is második-harmadik lombszinten van, jól tűri az árnyékot, oxigént termel és még dekoratív is.

Városi liándzsungel? Ez a jövő?

A szűk utcákban, ahova fát nem érdemes ültetni, ott van ennek létjogosultsága. Ahova lehet fát ültetni, ott el kell gondolkozni a talajban futó, illetve a légvezetékek átrendezésén.

Ott mi a jövő fája?

A jövő fája? Nem tudjuk. Nem ismerjük az elkövetkező néha gyorsan változó negatív környezeti hatásokat. Volt a platán-vadgesztenye korszak a századfordulón. Kevés vizet kaptak, nem bírják. Az I. világháború után jöttek a mezei juharok, berkenyék, szilek. Ezek koronája szereti a szelet, a napot mert sajnos sok a lombkárosító gomba rajtuk. A kevesebb, de károsabb levegőnek estek áldozatul a berkenyék. A szileket a hatvanas-hetvenes években a szilfavész vitte el. A hatvanas évek lakótelepeinek építése során a gyorsan növő hársfák, nyárfák és füzek jöttek divatba. Amikor tíz évesek voltak, alájuk kellett volna ültetni olyan fafajokat (például tölgyeket), amik majd átveszik a szerepüket, amik tovább megmaradnak. Meg kell csak nézni a lakótelepeket, nagyon kevés helyen történt ez meg. Ha a nyárfákat majd kivágjuk nemsokára, óriási lyukak maradnak. Mert tetszik-nem tetszik, egy nyárfa 40 éves korában a városi környezetben elkezd leromlani, ettől kezdve biztonsági szempontból már egy ketyegő bomba. A nyolcvanas években jött a kőris és az ostorfa. De mióta unióba léptünk, megszaporodtak a nyugatról érkező olyan károsítók (a szaporítóanyaggal érkező gombák, kőrisbogár, puszpángmoly stb.), amiket nem bírnak. Ott van például az Andrássy úton a kőrisfasor, ami egy 1994-es telepítés, most végig kell menni rajta, van olyan fa, amin 18-20 kisfarontó pille telepedett meg, hiába permetezzük, sajnos egyre jobban romlik az egészségi állapotuk, megy tönkre, sorra pusztul ki az egész.

Az özönfajok, az akácfa, a bálványfa átveheti az uralmat?

Nem, semmiképpen sem. De az akácot kár volt rátenni a feketelistára. Igen, behurcolt, sarjadó, nehezen fenntartható fa, viszont minden túlél. És a városban meg pont ez kellene. A bálványfák viszont a gondozottabb területekről maguktól el fognak tűnni. Ahogy a kérgét megsértik, megtelepszik rajta egy gombaféle és lábon kiszárítja.

Az emberi-állati eredetű mérgezés mennyire károsít?

Németországban végeztek egy kutatást: az utcák és fasorok kereszteződésében álló fákat leszigetelték és vízgyűjtővel látták el: egy nap alatt 27 liter kutyavizeletet gyűjtöttek be fahelyenként. 27 litert! A belvárosban nálunk ugyanez van. Kevesen tudják, de a húgysavból kiürülő nátrium és a nitritek marják a fát. Fiatal korban ez igen nagy gondot okozhat, de 25-30 cm törzsátmérőtől már kevésbé veszélyes. Sajnos az ember is elég nagy farongáló tényező! Ott van egy éppen rendőrségi eljárás alatt lévő hatalmas platán esete: tövénél egymástól 20 centinként van egy furat, feketés, ragacsos folyadék folyik ki belőle. A korábban egészséges idős fa sajnos teljesen ki van már száradva, mert feltételezhetően útban van, nem fér be a lakó a kiszélesített kapun a kocsijával. Máshol tizenkétezerszeres sótartalmat mértünk egy „nem kívánatos” fa tövében. Valószínűleg sósavval öntözte be valaki. Ameddig éltek, minden évben bejelentették, hogy veszélyesek és vágjuk ki őket. Megvizsgáltuk, nem voltak veszélyesek, nem vágtuk ki őket, de így, hogy elszáradtak, már lehet mondani rájuk, hogy veszélyesek, el lehet tüntetni szem elől. Számos ilyen és hasonló „fagyilkos” jelenséggel találkozunk a napi munkánk során.

Mindig a lakók a hibásak. A Főkert nem követhet el hibát?

Nem mindig a lakók a hibásak, ezt nem mondtam, de tavaly 22 ezer fát kezeltünk, ápoltunk, hallott ezekről valamilyen bejelentést? 

Nem.

A faápoló akkor végzi jól a munkáját, ha nem lehet észrevenni. A faápolás dinamikusan fejlődő kertészeti ágazat. A nyolcvanas évektől datáljuk a modern faápolás kezdetét még nyugaton is. Folyamatosan fejlődik, évről évre újabb technológiák jelennek meg. Annak idején a betonos kiöntés, visszavágás, a koronalefejezés bevett módszer volt. Sajnos most jönnek ki ezeknek a visszásságai, a bekorhadások, a betonberepedezések. Nem azt mondom, hogy elődeink rossz munkát végeztek, csak azt, hogy az adott kornak megfelelő, mára elavult technológiával dolgoztak. Persze előfordulhat, hogy mi is vétünk hibát. Mi is emberből vagyunk. Ez főleg akkor fordul elő, amikor nincs lehetőségünk arra, hogy a munkánkat normálisan, teljes körűen el tudjuk végezni.

Mi a helyzet az építkezéseknél? Mostanában nagyon sok fát vágnak ki.

Mert jelenleg nincs szabályozva, ki adhat hiteles favizsgálati szakvéleményt.

Tehát bárki azt mondhatja, hogy a fa beteg, ki lehet vágni, akkor kivághatják?

Nincsen leírva pontosan sehol. Holott működik már Magyarországon a favizsgáló képzés, vannak minősített favizsgálók.

Akár egy asztalos azt mondja, hogy vágható a fa, akkor vágható?

Az önkormányzat akár azt is elfogadhatja. Én láttam olyat, hogy az építőmérnök írta le egy fáról, hogy veszélyes, mert neki belelóg az ablakba. De van olyan építkezés is, ahol megkeresnek, hogy lehetne a fát megmenteni és addig forgatjuk a terveket, amíg elfér a mélygarázs is meg a fa is.

A Pozsonyi úti esetnél végül kialakult egy normális párbeszéd. Mindenki megkapta a szükséges információt, és egy aránylag elfogadott megoldást találtak. Szóval, ha megfelelő a tájékoztatás, megelőzhető a botrány is?

A lakosságnak nincs kertészeti-fafenntartási tudása. A mi dolgunk, hogy elmondjuk, mit miért csinálunk. A lakossági tájékoztatást a jövőben növelni kell. Már eddig is tartottunk számos nyilvános favizsgálatot, szakmai bemutatót, lakossági fórumot, de meg lehet nézni a Főkert honlapját is, szinte minden harmadik cikk a fákról, faápolásról szól. Én elmegyek bármikor lakossági fórumra, de ehhez az is kell, hogy a helyi lakosok, az egyesületek keressenek meg, hogy szükségük van erre.

Nem akarták még meglincselni egy ilyen fórumon?

Engem? Sokszor! Büdös fagyilkostól kezdve, voltam én már minden egy ilyen lakossági fórumon…  

És sikerült végül mindig elmagyarázni, mi a helyzet?

Az esetek nagyon nagy százalékában igen. Egy laikus civilt, aki legtöbbször érzelmi alapon közelíti meg ezt a komoly, nagy tapasztalatot igénylő szakmai kérdést, nem könnyű meggyőzni. De mindenképpen megéri ez a felvilágosítást segítő többletenergia, mert, ha kimegyek a városba és felnézek a fákra, tudom, hogy az összes fa az én gyerekem, és biztosak lehetnek benne, hogy a legjobbat szeretnénk adni nekik.