Egy állampolgár rendőrszafarija

Az erőszakszervezetek képét árnyalja, ha az ember (állampolgár) nem igazoltatás, bírságolás, motozás alkalmával (során) találkozik azok képviselőivel, hanem mondjuk a nyilvánosságtól elzárt irodájukban. A XII. kerületi rendőrség őrnagyi irodájában nagy plüssmedve hevert a monitoron, további medvék lógtak az asztali lámpán, az iratok közt megbontott üveg erőspista állt, a polcon pedig só-liszt díszek jelezték, hogy Tóth Béla legalábbis nem az értelmetlen erőszak híve.

Az őrnagy a biciklisek tendenciózus büntetéséről írt cikkünk után hívott meg minket néhány órás városi szafarira, hogy megmutassa, nem alaptalanul terelik a kerékpárosokat a közúti forgalomba. Előző cikkünk annak járt utána, miért büntetik a kerületben a balesetveszélyes forgalmat a járdán elkerülő bicikliseket.

Mostani túránkon azonban kiderült, hogy a rendőr szerint sem a biciklisekkel van a legnagyobb gond, hanem az átgondolatlan vagy éppen nem létező kerékpárút-hálózattal. De a helyzet amúgy sem javul.

Anyázás helyett

Szafarinkat a legvadabb zónában kezdjük, a Kékgolyó utca Déli pályaudvar felőli végén. Itt keresztezik egymást a városi biciklisták, a Normafáról visszatérő hegyi kerékpárosok és a tereken ugrándozó BMX-esek csapásai.

"Tessék, lehet itt biciklizni?" - mutat vezetőnk a házfalak és a parkoló kocsik közti, szűk folyosóra, ahol valóban, még két gyalogos sem fér el egymás mellett. "Nem megengedhető, hogy itt kerékpározzanak, fellökve, falhoz nyomva a járókelőket" - mondja Tóth Béla, majd látva, ahogy végigmérem a járda felét elfoglaló autókat, megjegyzi: "ezek jogszerűen állnak itt, kijelölt parkolóhely".

A keskeny csapáson lépdelünk az Alkotás úti dombságig, ahol vezetőm int, alkalmas megfigyelőhelyhez érkeztünk. Az őrnagy helyismerete tökéletes, percek sem telnek el, és kísérőm egyenruhájától sem zavartatva átszlalomozik a békésen legelésző gyalogosok közt egy biciklisfutár. "Ha nem egyenruhában lennék, még anyázás is lenne, hogy menjenek előle" - számol be a terület farkastörvényeiről az őrnagy, majd egy BMX-esre mutat: "neki még walkman is van a fülében, meg se hallaná, ha figyelmeztetnénk" - legyint. Büntetés azonban nincs, békés fotószafarin veszünk részt, és ennek megfelelően buzgón dokumentálunk.

A rendőrök egyébként a kisméretű példányokat nem bírságolják, tudjuk meg. "Ha láthatóan diákkorú az illető, akkor a járőrök csak megkérik: Légy szíves öcsi, menj le a járdáról. Tízezer forintos büntetésre akkor kerül sor, ha halmozzák: járdán bicikliznek, fellöknek valakit, ami ugye veszélyeztetés, aztán nincsenek okiratok."

Vezetőm azt állítja, az sem ritka, hogy a biciklisek átmennek a piroson. A leggyakoribb probléma mégis a járdán kerékpározás, mutat a Kékgolyó utcában feltűnő lányra, aki a hegy felől gurul. "Pedig a KRESZ szerint a kerékpárosok haladhatnak egyirányú utcában a forgalommal szemben is, úgyhogy itt még azzal sem védekezhetnek, hogy az Alkotás utca nagy forgalmát kerülik el a járdán".

Egyéb szabálysértők

Később megismerem a környék endemikus faját, a gördeszkást is, aki negyven-ötvennel száguld lefelé az Istenhegyi úton. Tettével meglepő módon a gyalogos-szabálysértés tényét meríti ki, mivel a gördeszkás gyalogosnak számít ("a gördeszka nem jármű, hanem játék"), és mint ilyen, nem használhatja az autóutat. Pláne ennyire gyorsan. Egyébként a gördeszkásokat is büntetik, ahogy a kutyát szájkosár nélkül sétáltatókat vagy a "közterszeszeseket", igaz, ezek, a biciklisekkel együtt a büntetések húsz százalékát teszik ki. A fennmaradó nyolcvanat az autósok kapják.

Kemény világ

Tóth őrnagy ugyanakkor realista, nem hisz a közelgő világbékében. "Jelentős számban szabunk ki bírságot, de a helyzet nem javul. Osztogathatunk matricát, de a notórius szabálysértőkkel szemben nehéz eredményt elérni" - utal egy hamarosan induló rendőrségi kampányra.

A gyarló embert a világ sem segíti. A járdára festett bicikliutak nem jók, az őrnagy szerint is inkább problémák forrásai. A gyalogosok ugyanis nem veszik komolyan a sárga csík jelentette határt. Ráadásul az olyan terepakadályok, mint a villamos kapcsolószekrény, néhol szükségszerűen kényszeríti őket a kerékpárosok elé, mutat konkrét veszélyzónát vezetőnk.

Az útburkolat azonban igenis alkalmas a kerékpározásra, úgyhogy ahol nincs jelzés a járdán, ott a bicikliseknek az amúgy evolúciós tényezőnek is tekinthető forgalomban kell bizonyítaniuk rátermettségüket, zárja be végül a kört KRESZ-értelmezésével az őrnagy.

A reménytelenség révületéből csak az izgalmas bejelentés ragad ki: hamarosan elindul a kerület biciklisrendőr-szolgálata. Lelki szemeink előtt biciklisfutárokat üldöző, mountain bike-os rendőrök jelentek meg, bravúros ugratások a Déli pályaudvar lépcsőjén és kerékpárhoz bilincselés, de aztán kiderült: a rendőröket, akik fessen, "rövidnadrágban és poliszos pólóban lépnének majd fel", nem a biciklisek ellen vetik be. A kerékpáros rendőrök a város életének ilyetén felpezsdítése helyett felfogaskerekűznek a Normafához, ahol a sétálókra vigyáznak, kulturált környezetben. Az erdőben.