Kerülje ki a dugókat vízibusszal!

Kovács úr elégedetten húzza meg nyakkendőjét reggel a Budapest peremén álló modern lakóparkban. Büszkén elhalad közelben parkoló középkategóriás gépkocsija mellett, végigsimítja a tisztára mosott autót, de tudja: ma sem érdemes kocsival indulni a városba. A dugók miatt reménytelen. Hanyagul lóbálva aktatáskáját a közeli hajókikötőbe siet, és beugrik a menetrend szerint közlekedő vízibuszba. A tehetősebb szomszédok persze vizitaxival, a még tehetősebbek, akik a felső panorámás-körteraszos lakosztályokban laknak, saját motorcsónakjukkal indulnak. A nap csillog a vízen, fúj a hűs dunai szél. Kovács úr 40 perc múlva belvárosi irodájában ül.

Szerbusz vizibusz

A fenti történet egyelőre a budapesti science-fiction terméke. Hajóval munkába menni? Ez nem is olyan régen köznapi valóság volt. A nyolcvanas években a Csepel-művekbe még kis komp vitte át a Dunán a munkásokat, és BKV-jeggyel is haza lehetett hajózni a belvárosból Csepelre. A hagyományos, Budapesten belül közlekedő vizibuszjáratok azóta megszűntek. Idén egy próbajárat közlekedett a Vigadó tér és a Margitsziget között, no és augusztus elején a Szigetre is szépen le lehetett csorogni a Dunán.

A hajózás romantikus. Meg lassú és nem mindig olcsó

Ha nem bamba arccal meredünk egy buszon, vagy kataton állapotban szűkölünk egy dugóban a rakparton, láthatjuk: a Dunán mindenféle hajók közlekednek, amelyek mosolygós (és általában integető) embereket szállítanak valahonnan valahova. A szezon idején például Esztergomba, Visegrádra, Soltra, Kalocsára, Szentendrére. Van hagyományos városnéző hajó, ácsorgó konferencia-, étterem- és rendezvényhajó, és nemzetközi vonalakon közlekedő luxus szállodahajó is, amely Pozsonyig, Bécsig, Passauig, vagy a Duna deltáig megy.

Dr Bubó és Tarzan a hajón

Ha például Önnek sok ideje van, utazzon hajóval Bécsbe! Ami autóval két óra, vonattal 3-4 óra, az hajóval hat és fél óra, viszont oda-vissza csak 100 euróba (kb. 24 ezer forint) kerül. Ha igazi kalandra vágyik, hajózzon inkább tíz napon át Kalocsától egészen a Duna-deltáig. A Swiss Corona nevű ötcsillagos luxushajón légkondicionált, televízióval, ablakkal, széffel, minibárral, zuhanyzóval és ablakkal (!) felszerelt kabinban 413 ezer forintba kerül ez az út. Álomhajó. Ezt a járatot nem egyszerű földi halandóknak, hanem boldog nyugat-európai és tengerentúli nyugdíjasoknak találták ki.

Mi van még? A dunai marketingesek jópofa dolgokat találnak ki. Az operetthajón a Magyar Állami Operaház és a Budapesti Operettszínház művészei éneklik gyertyafény mellett Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Johann Strauss legnépszerűbb műveit. Biztosan szívesen enne Ön is a folklórhajón cigányzene mellett hortobágyi húsos palacsintát, pulykát jóasszony módra vegyes salátával. A borhajón - ki hinné? - hazai borvidékek italait kóstolgathatja, október 13-án például a villányi Polgár pincészetét. Vagy gondolt-e már arra, hogy gyermekeit vasárnap a kölyökhajón felállított színpadon Süsü a Sárkány, Piroska és a Farkas, Pinokkió, dr. Bubó vagy Tarzan kalandjaival riogassa a Duna közepén?

A Duna visszahódítása

Ezek persze inkább turistáknak, céges bulikat szervező HR-eseknek és vasárnapi apukáknak valók. A fő kérdés az, miért nincs, mint Amszterdamban, Berlinben (na jó és Velencében) Budapesten is menetrendszerű vízibusz vagy vízitaxi közlekedés. „Elfelejtettünk hajózni, ma sajnos nem része a kultúránknak, hogy a Dunán közlekedjünk” – kesergett az Indexnek Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes.

A közép- és hosszútávú városfejlesztési tervekben ezért szerepel a Duna visszahódítása. Az Európa kulturális fővárosa 2010 címre benyújtott pályázat is a korábbinál jóval nagyobb szerepet szán a Dunának és a rakpartoknak. "A város a folyónak köszönheti létét, ehhez képest az utóbbi évtizedekben elfordult tőle" – mondta egy interjúban Demszky Gábor. A főpolgármester még azt is mondta, hogy a rakpart forgalma miatt ma életveszélyes vállalkozás lemenni a Duna-partra. Ha pedig az ember odaér, nem igazából talál ott semmit.

Ikvai-Szabó Imre szerint a reggeli és a délutáni dugók miatt felértékelődhet a dunai vízi út jelentősége, főleg, amikor a folyó mellett új lakóövezetek épülnek. A városatya ugyanakkor arra nem nagyon lát lehetőséget, hogy a BKV által működtetett tömegközlekedés részévé tegyék a Dunát. „Kétségtelenül van ugyanakkor itt egy piaci lehetőség, amelyet remélhetőleg valamelyik vállalkozó kamatoztatni akar majd”. Egy kisebb motorcsónak ára egyébként ma alig több egy jobb autóénál. A baj nem itt van. Kevés a kikötő, nem lehet tankolni, hiányoznak a technikai, kiszolgáló egységek.

Parkolj és hajózz!

A készség és az akarat megvan, csak a peremfeltételek hiányoznak ahhoz, hogy beinduljon a dunai hajós tömegközlekedés – válaszolta az Index kérdésére Kovács Imre, a dunai személyszállítást bonyolító Passnave Kft. igazgatója. A titokzatosan hangzó peremfeltételek alatt az őrzött parkolókat kell érteni, ahol a kikötőbe érkező utasok otthagyhatják autóikat.

Az elképzelések szerint Leányfalutól, Dunakeszitől, Váctól északra, illetve a Budafoktól délre fekvő agglomerációs területek lakóinak indítanának a közeljövőben hajójáratokat Budapestre. Kovács Imre szerint a hajók igazi versenytársai lennének más tömegközlekedési eszközöknek. Egy szárnyashajóval például 40 perc alatt be lehetne érni Szentendrétől a városközpontnak számító Vigadó térig.

Az igazgató szerint persze az államnak is valamilyen módon ösztönöznie kellene a városi hajózást. Ez a közlekedési forma annak ellenére, hogy kevésbé környezetszennyező és nem terheli a közutakat, nem kap megfelelő támogatást.