Csányi kormányfőjelöltből lett az MDF fő ellensége

Sokadszor és határozottan közlöm: nem lépek politikai pályára, nem vállalok politikai szerepet - üzente egy határozott egymondatos közleményben Csányi Sándor három éve, amikor kiderült, hogy az MDF vezetése nagy reményeket fűz ahhoz, hogy az OTP elnöke a párt listáján indul a választásokon, mint a Fórum miniszterelnök-jelöltje. Boross Péter egy tévéinterjúban ki is fejtette, hogy nagyon szívesen látná a bankárt a párt színeiben.

Az MDF 2005 októberében kosarat kapott ugyan az ország egyik leggazdagabb emberétől, de alig néhány hónappal később, éppen a választási kampány elején mégis megérkezett a megoldás a gyenge pénzügyi helyzetre. A Tisztelet Társasága felajánlotta támogatását a pártnak, cserébe néhány embere felkerült az MDF listájára.

2008 októberére gyökeresen megváltozott a helyzet: a megfigyelési ügy kirobbanása, és az "elnökuras" hangfelvétel bemutatása után egy hónappal Dávid Ibolya adott ki egy közleményt, amelyben lényegében Csányi Sándort vádolta meg azzal, hogy a párt politikai függetlenségére tört. Az MDF-elnök azt állítja, megérti, hogy a Tisztelet Társasága által delegált képviselő, Vas János végül a szervezet felszólításának engedve az MDF-frakció elhagyása mellett döntött, mert az egzisztenciáját tenné tönkre, ha egymagában megpróbálna szembeszállni a pénzügyi oligarchákkal.

A bankárt lehallgatták

A szeptember 12-én Csányi Sándor a nagy nyilvánossággal együtt tudta meg, hogy mobilját - közvetve - lehallgathatta a titkosszolgálat, és aztán az ő beszélgetése lett egy parlamenti párt elnökségét is eldöntő médiabotrány kirobbantója. Magyarország egyik leggazdagabb embere váratlanul szembetalálta magát az NBH-val, a rendőrséggel és a kormányzattal, és további meglepetésekkel is szembesülnie kellett. Az üzleti birodalma vagyonvédelmét ellátó cég hirtelen az ország legveszélyesebb kémszervezeteként került a címlapokra, de ami még súlyosabb, a rendőrség lefoglalta és elvitte szerteágazó vállalkozásainak számítógépes nyilvántartásait a szerverekkel együtt.

Az MDF-es vezetők a vállukat vonogatják, fogalmuk sincs, hogy mi történt az utóbbi napokban Dávid Ibolyával, mielőtt azt állította, hogy "a magyar demokrácia történetének legsúlyosabb ügyét, az úgynevezett megfigyelési ügyet" az MDF-nek a pénzügyi körökkel vívott függetlenségi harca dobta felszínre. Szerintük az elnöknő régen is egyedül tartotta a kapcsolatot Schmuck Andorral, egyedül - csak egy-két bizalmas bevonásával - döntött az "elnökuras" hangfelvétel bemutatásáról, és az utána keletkezett zűrzavarban sem avatta be az elnökséget abba, hogy kivel és miről folytat háttér-megbeszéléseket. A párt vezetői szerint végül ez a magányos küzdelem vezetett ahhoz az elképesztő hibához, hogy a pártkommunikációban korább hangsúlyosan civil szervezetként bemutatott TT-ről most Dávid Ibolya maga állította, hogy az a pénzügyi oligarchia eszköze volt, azaz a pártelnök indirekt módon elismerte, hogy ezen a csatornán érkezett anyagi támogatás a párthoz, de a pénz folyósítását feltételekhez kötötték.

Valaki nagyon megharagudott

Forrásaink számos nehezen magyarázható, logikátlan lépést tulajdonítanak Dávid Ibolyának és legfőbb bizalmasának, helyettesének, Hock Zoltánnak. Szerintük a megfigyelési botrány főként azzal magyarázható, hogy a hangfelvétel alapján Dávid Ibolya arra a meggyőződésre jutott, hogy az MDF-es pókerjátszmában a TT fölött álló pénzügyi kör, és főként Csányi Sándor nem kizárólag az ő elnöki befutójára tett, hanem igyekezett jó kapcsolatot kiépíteni a pártelnökség elnyerésére akkor még esélyes Almássy Kornéllal is. A Csányi lehallgatásából származó hangfelvétellel sikerült ugyan rövid úton elintézni Almássyt, viszont az OTP-vezér felé nyilvánosan magyarázkodni kényszerült a párt. Ezért a botrányába belekevert Csányitól gyorsan elnézést kértek, és biztosították róla, hogy nem tartják érintettnek a megfigyelési ügyben.

Almássy megbuktatása után rövid ideig úgy látszott, hogy a pártelnöknek sikerült stabilizálni a helyzetet, a botrány azonban újabb fordulatot vett. A hangfelvétel nyilvánosságra hozatala és a Schmuck Andor által bejelentett TT-s kilépés között eltelt időszak történéseit a pártban kétféleképpen magyarázzák. Van, aki szerint Csányi elsimította volna az ügyet, de az immár biztos elnöki befutóként ismét nyeregbe került Dávid Ibolya és köre nem akart napirendre térni a megfigyelési megbízás fölött. Tény, hogy Hock Zoltán tett több nyilvános és belsőkörös kijelentést arról, hogy a Tisztelet Társasága nélkül is boldogulni tud már a párt, és nincs szükség erre a balos megítélésű szervezetre a párt körül.

A másik verzió szerint viszont Csányi nem tudta megbocsátani azt, hogy komoly károkat okoztak neki az üzletmenetben, és nevét belekeverték 2008 legsúlyosabb közéleti botrányába úgy, hogy alig néhány nappal a hangfelvétel bemutatása előtt még azzal a Boross Péterrel ebédelt és tárgyalt, aki korábban miniszterelnök-jelöltnek invitálta a párthoz. Ezért ők lényegében Csányi bosszújaként ítélik meg a TT kivonulását, amellyel egyszerre sikerült nehéz helyzetbe hozni a pártkasszát, és a megszűnés határára sodorni a frakciót, amit csak az exfideszes Lengyel Zoltán megnyerésével tudott megmenteni Herényi frakcióvezető.

Miért Csányi hangját küldték?

Azt a kérdést, hogy miért éppen Csányi Sándornak, az OTP elnökének, a Mol-igazgatótanács vezetőjének és a tejipartól a borászatig rengeteg magáncég birtokosának mobilbeszélgetése került Dávid Ibolya kezébe, eddig kerülték a hatóságok, jóllehet azt az UD is elismerte, hogy az Almássy-ügyben zajlott még néhány telefonbeszélgetés a cég vezetői között. Az kiderült, hogy a felvételt az NBH szakszolgálata készítette. A szándékos kiszivárogtatásról szóló feltételezést Szilvásy György titokminiszter több interjújában visszautasította, és tagadta azt is, hogy a nemzetbiztonságtól került volna a hanganyag az MDF-hez, viszont lényegében a rendőrségre és az ügyészségre terelte a kiszivárogtatás gyanúját.

A milliárdos - az ügybe belekevert többi milliárdossal, Demján Sándorral, Bige Lászlóval együtt - nyilvánosan érdemben nem kommentálta a történteket. Csányi kizárólag az ügyészségen tett hivatalosan panaszt a tulajdonát képező informatikai eszközök lefoglalása miatt.

A Fidesz három héttel a botrány kirobbanása után jött rá, hogy Csányi Sándor nevével érdemes védekeznie a pártharccá alakult megfigyelési ügyben.

Az ellenzéki párt az első hetekben kizárólag a titokminiszterre koncentrált: "Szilvásy György producer szappanoperája", amelyben a kormány a titkosszolgálatokat felhasználja saját érdekei szerint az ellenzékkel szemben. Csak ezután állt elő egy új magyarázattal: a megfigyelési ügy célpontja nem a Fidesz, hanem Csányi Sándor lehetett, akinek a Mol-ban is érdekeltsége van. A hangsúlyos megjelenítés érdekében Orbán Viktor mondta el az ellenzéki párt olvasatát, hogy az oroszok próbálkoztak a Mol megszerzésével, amit az is bizonyít, hogy már az OMV Mol-felvásárlási próbálkozásai mögött is az oroszokat sejtették. Arra azonban, hogy Szilvásy szerepe és az NBH-s megfigyelés miként függhet össze a külföldi üzleti törekvésekkel, nem adott választ sem Orbán, sem a pártja.

Csányi a múlt héten váratlanul eladta az összes Mol-részvényét.