Arnold, Levente
17 °C
27 °C

Pingpongoznak a cigányokkal a fővárosi kerületek

2008.09.20. 11:20
A rehabilitáció apropóján Ferencváros más kerületekbe költözteti a problémás családokat. A csepeliek tiltakoznak. Városrehabilitáció és lakosságcsere alulnézetből.

Csepel önkormányzata pénteken nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy Ferencváros vezetése a felújítandó házakból akaratuk ellenére csepeli bérlakásokba költöztet hátrányos helyzetű családokat. Az eset nem egyedi, és jól modellezi, hogy mi történik az alacsony státuszú csoportokkal, ha a városi tömbfelújításokhoz nem társul szociális rehabilitáció.

A 17 tagú R. család júniusban kényszerült kiköltözni a IX. kerületi, Lenhossék utcából: önkormányzati bérlakásukat a ház felújítása miatt végleg el kellett hagyniuk. Ferencvárosi önkormányzata az elhelyezési kötelességének úgy tett eleget, hogy R-éket a csepeli Szent László utca egy 52 nm-es lakásába költöztette. A lakást, amit a kerület pár hónappal korábban vásárolt, R-ék szociális bérlőként kapták meg.

A család nem örült a cserének, mert a gyerekek a korábbi lakóhelyükhöz közeli Mester utcai iskolába járnak, a szülők is azon a környéken dolgoznak, és a baráti, szociális kötelékeik is a IX-ik kerülethez fűzik őket. Más választásuk nem lévén végül mégis kiköltöztek Csepelre, vállalva, hogy onnan ingáznak majd.

R-ék esete nem egyedi. Ferencváros az elmúlt években Tóth Mihály csepeli polgármester szerint csak a XXI. kerületben legalább 8-10 esetben járt el hasonlóan. Bánsághi Tamás ferencvárosi alpolgármester augusztusban a Népszabadságnak elismerte, hogy az önkormányzat a városrehabilitáció keretében évente 100-120 lakást vesz, ebből kb. ötvenet más kerületekben.

A csepeli önkormányzat kommünikéje óvatosan fogalmaz: nem a szabad költözéshez való joggal van bajuk, pláne nem a konkrét családdal, hanem hogy Ferencváros más kerületek rovására oldja meg a szociális problémáit. Mostantól ugyanis R-ék esetleges szociális és egyéb igényeiről már Csepelnek kell gondoskodnia. Kérdés persze, hogy a kerület akkor is tiltakozott volna, ha a szóbanforgó lakásba egy négygyerekes, szegény, de nem cigány családot költöztettek volna be.

Lehet máshogy is

A fővárosban eddig egyetlen olyan program indult, mely a lakókörnyezet felújítását szociális rehabilitációval köti össze. A józsefvárosi Magdolna negyed Budapest egyik legnagyobb szociális gettója, ahol a koncentrált szociális problémákhoz etnikai elkülönülés társul.

Ebben a városrészben nem a ferencvárosi, vagy a pár utcával odébb lévő Corvin-Szigony Projekthez hasonló, piaci alapú tömbrehabilitáció zajlik. Az önkormányzat 2005-ben indított el egy több évtizedes komplex fejlesztési programot, melynek fő célkitűzése, hogy a környéket az ott élőkkel együttműködve, lakosságcsere nélkül újítsa fel, mindeközben pedig javuljon a lakók életminősége és szociális státusza.

Az épületek felújítása és az új közösségi terek, épületek létrehozása apró lépésekben zajlik. Az elvégzendő feladatokról a lakóközösségekkel együtt döntenek, a pénzt és az eszközöket az önkormányzat cége biztosítja, a munkálatokban pedig maguk a lakók is kötelezően részt vesznek.

A fejlesztési program oktatási, művelődési és munkahelyteremtési elemeket is tartalmaz. A cél az, hogy az ott élők érezzék magukénak a házaikat, a közös érdekek mentén alakuljanak ki, erősödjenek meg a lakók közti kötelékek, és kezdjenek el a környezetükért felelős közösségként gondolkodni, fellépni.

A lassan induló projektet az elmúlt három évben számos kritika érte, hiszen az új metódust sem a lakóknak, sem az azt irányító szakembereknek, a terepen dolgozó szociális munkásoknak nem volt kitől megtanulniuk. A rossz beidegződések miatt számos, főleg kommunikációs probléma merült fel. Ugyanakkor a mögött, hogy a rehabilitáció célkitűzései jók, a módszere pedig alapvetően helyes, egyedülállóan széles szakmai és politikai konszenzus alakult ki.

A 17 tagú roma család júnusi érkezése ugyanis nagy megütközést váltott ki a Szent László utcai négyemeletes ház lakóiból. Bár R-éket az Indexnek Polgár György, Csepel önkormányzatának kommunikációs főtanácsadója rendes családként jellemezte, az ilyen szomszédság az előítéletek miatt így is-úgy is szinte azonnal leképeződik a környező lakások értékvesztésében. A polgármesteri hivatal is a régi lakók tiltakozása miatt figyelt fel az esetre.

A ferencvárosi önkormányzat eljárása ugyanakkor nem volt törvénytelen: az elhelyezési kötelesség az adott településre vonatkozik, márpedig Budapestnek Csepel éppúgy a része, mint a IX. kerület. A szociális, és esetleg etnikai szempontból problémás családok forszírozott átköltöztetése ugyanakkor nehezen tekinthető az érintett többi kerület felé tett barátságos gesztusnak.

R-ék átköltöztetése mégsem volt egészen szabályos. Mint azt a csepeli polgármesterrel folytatott levélváltásban Gegesy Ferenc, Ferencváros polgármestere is elismerte, az eredeti bérbeadói nyilatkozat ("tévesen") összesen 17 beköltözőt nevesített. Vagyis a hivatal pontosan tudta, hogy hányan költöznek az 52 nm-es lakásba: miközben a jogszabály szerint személyenként legalább 6 nm lakóterületnek kéne jutnia, ez az adat R-ék esetében kb. 2,5 nm. A ferencvárosi önkormányzat eljárását az sem menti, hogy R-ék korábbi, Lenhossék utcai bérlakása alig 44 nm-es volt.

A cserelakások többségét az önkormányzatok egy idő után a lakóknak értékesítik, mélyen a piaci ár alatt. Vélhetően ez történik majd R-ék lakásával is. Az ilyen otthonokat a bérlők az alacsony ár ellenére általában jelzáloghitelből veszik meg.

A mélyszegénység kialakulásának kutatói jól ismerik a forgatókönyvet: a költözés miatt a családok könnyen gyökértelenné válnak, és emiatt a szülők egy idő után elveszítik a munkahelyüket. Mivel nem tudnak törleszteni, a lakásukat elárverezik, a család pedig óhatatlanul csúszni kezd lefelé. Az is gyakran előfordul, hogy a család piaci áron eladja a lakást, és olcsóbb környékre, vidékre költözik, a különbözetet pedig feléli. Ott azonban munkalehetőségek és gyökerek híján idővel ismét szorult helyzetbe kerülnek.

A ferencvárosi alpolgármester, Bánsághi Tamás elismerte, hogy az önkormányzat bukik a kiköltöztetéseken, ám a folyamatnak - miként sokatmondóan fogalmazott - "másutt van a haszna".