Hatalmas sor két Orbán-sorért

2001.06.07. 17:01
Csütörtök délután a többnyire kedden felvett szerda reggeli interjúkból összeállított kötetet dedikálta Orbán Viktor, és ennek már alapban sikerszaga van, mint egy Csisztu-Zámbó videofilmnek. Volt, aki '89, volt, aki délelőtt 10 órától várt az aktusra, amely túlnőtte a Vörösmarty tér adottságait, amely nehezen tűrte, hogy egy hosszú és tömött sor szelje jobb és bal oldalra. Ez persze nem zavarta a miniszterelnököt, és az sem, hogy a szomszédban Schmuck Andor dedikált, a német turisták meg állandó "was ist das" kérdésekkel traktálták csoportjuk politikailag aktív tagjait.

Az esemény előtt arra tippeltünk, hogy hosszú és tömött sorokban várják majd az érdeklődők, hogy Orbán Viktor dedikálja nekik a Szerda reggel című interjúkötetet, amely furcsa összefüggésként a Kossuth Rádió elhangzott szerda reggeli interjúk szerkesztett szövegét tartalmazza. Most, az esemény után ide kívánkozik az első bekezdésbe, hogy hosszú és tömött sorokban várták az érdeklődők, hogy Orbán Viktor dedikálja nekik a Szerda reggel című interjúkötetet a Vörösmarty téri Püski Kiadó pavilonja előtti szabadtéren. A Index találkozott olyan hölggyel, aki azzal vívta ki a tomboló könyvhét legstabilabb tagja címet, hogy délelőtt tíz óra óta várta a miniszterelnököt. Orbán viszont csak fél három után érkezett. Zúgott a köszöntő tapsvihar, így ezután a látásban gyenge, de fülben erős embertársaink is pontosan tudták követni a kormányfő útvonalát.

Taposás

Talán csak a Demokratában közölnek olyan közvélemény-kutatási adatokat, hogy milyen gyakori az a sor, ahol a Demokratát használják napellenzőnek. Ebből azonban még ne vonjuk le következtetéseket, mert egyrészt ez nem tartozik ide, másrészt a tömeg javarésze tiszteletből érkezett. A tér helyett kényelmesebb terepet nyújtott volna a Petőfi Csarnok, mert így az idős hölgyek és urak megátkozták ezt a "nyomulós" világot, lévén generációs alapon kevés esélyük volt felvenni a küzdelmet fiatalabb polgártársaikkal. A cél azonban szentesíti az eszközt, a taposás törvényerőre emelkedett, amely sikert is hozott.
- Hogy sikerült ilyen gyorsan?
- Hamar jöttem, még akkor, amikor a sor csak kialakult - válaszolt a bajszos úriember, aki lányának és magának dedikáltatta a könyvet. Azt a könyvet, ami azon kívül, hogy fél kiló, éppen belefér egy magyar rádiós promós zacskóba.

A siker titka

- Egy: nem mindennap szerezhet az ember aláírást a miniszterelnöktől. Kettő: az eddigi kormányfők közül magasan ő a legnépszerűbb - foglalta össze a jelenség lényegét Püski István, a Püski Kiadó egyik ügyvezető igazgatója. Elmondása szerint ekkora tömegre nem számított, bár ezer könyvet raktároztak el erre az egyetlen napra.
- Kevés lesz - mondja a mellette álló nő, és Püski István bólogat, majd továbblép, lévén a kiadó előtti szakaszon mindenki az Orbán-könyvet akar venni. A pavilon oldalán gyéren látogatott területre fordul a tömeg, és ez ellen nincs is kifogása a gyakorlatilag nem létező Központi Statisztikai Hivatal pavilonja előtt állóknak. Püski elmesélése szerint utoljára Csurka István volt ilyen népszerű, mint Orbán Viktor, igaz, "csupán a színdarabjaival".

Népszerűség

Erről Orbán Viktor vélhetően semmit sem tud. Rendületlenül billen előre egy-egy kézfogásnál, élvezi a népszerűséget, amit kedves hölgyek "erre a pillanatra várok '89 óta", és a morózus urak "drukkolok önnek, miniszterelnök úr" mondatokkal erősítenek. Körben fotósok kattingatnak, plusz Pálfy István szivarozik, arról nem is beszélve, hogy időnkét felbukkan egy Für Lajoshoz hasonló Für Lajos, valamint Nemeskürty István. Bár Püski István mindenkit tájékoztatott arról, hogy a miniszterelnök csak a nevét kanyarítja alá, ezt nem tartják be: valószínűleg családtagok, rokonok, ismerősök nevei bukkannak fel az elmenőben kifordult első könyvlapon. A sorozatgyártás már három óra előtt beindul, a tömeg viszont nem. Alig van szabad hely a Budapestről készített fényképeket áruló fiatalembernek, akit nem idézünk, és éppen ezért nem is írunk körül.

Beálljak vagy ne álljak?

Schmuck Andor közvetlenül a miniszterelnöki pavilon mellett készülődik. Három órakor kezdi osztogatni az aláírást, tíz perc van még hátra.
- Mi az a dolog, amiért beállna a sorba?
- Ha ráérnék. Miért ne? Egy miniszterelnöknek kíváncsi vagyok a gondolataira.
- De ez interjúkötet.
- Ja, az. Akkor nem állnék be - nyugtáz a végén Schmuck, majd továbblép, hogy hirtelen újra kivilágosodjék a riporter körül.

Tíz az egyhez

A könyvet egyébként 2500 forintért árulják, és van benne írás is, bár a bukmékerek bizonyára tíz az egyhez adnák annak az esélyét, hogy egy aláírt könyvben a szöveget is elolvassa az olvasó. Az ötezer példányban nyomott könyv bizonyára megér még pár kiadást, meg néhány aláírást is, bár erre nyilván kitalálnak valami közönségbarátibb módszert is: gyakrabban lesz a könyvhét, vagy éppen együtt adják majd a honi olimpia nyitóünnepségére szóló meghívókkal.