Kanadába belebuktak a romák, Strasbourgban nincs honvágyuk

A mohácsi romák nem először próbálnak külföldön boldogulni. Az elmúlt napokban több cikk jelent meg arról, hogy néhány évvel ezelőtt Kanadában próbáltak szerencsét, hogy milyen sikerrel, arról megoszlottak a vélemények. Egy részük kint maradt, és ma már az Egyesült Államokban él, de a többség hazajött.

Egyes tudósítások szerint megérte nekik a kaland, mert tisztes pénzt tudtak keresni és megtakarítani.

Hazakergette a honvágy

Tódor János 2003-as szociográfiája (Cigánygát, megjelent a Forrásban) szerint a többségnek balul ütött ki a kanadai próbálkozás, sőt a húszezres Mohács ezerkétszázas cigányságából éppen azok voltak igazán kétségbeejtő helyzetben, akik megjárták Amerikát.

Kanadába hatvan család utazott el az ezredfordulón, többségük 2003-ra hazatért. Egy részük azért jött vissza, mert nem kapott politikai menedékjogot, mások a honvágyuk miatt.

A kinti körülményekről egy Szilvia nevű fiatalasszonytól informálódott a szerző: "Egy Torontó közeli kisvárosba, Hamiltonba kerültek, csakúgy, mint az összes emigráns Török utcai roma. Szilvi szerint Hamiltonban minden nagyon jó volt, kaptak annyi pénzt, hogy lakást béreljenek, munkájuk is akadt, palántáztak, virágot ültettek, paradicsomot szedtek." Szilviát végül a honvágy kergette haza, két nővére kint maradt, ők meg is kapták a menedékjogot.

Mindenük odalett

Bicskei Gyuláéknak a házukat is el kellett adni, hogy megvegyék a kanadai repülőjegyet. (A mohácsi romák többsége akkor járt először a fővárosban, amikor a repülőtérre mentek.) Egy kanadai magyar áldozatai lettek, akiknek háromszáz dollárt kellett fizetniük egy "életrajzért", ami azt igazolja, hogy Magyarországon cigány származásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben volt részük. Az illető végül oda se adta a papírt a menedékjogot intéző ügyvédnek.

Bicskeiék hazatérve még szegényebbek lettek, mint az út előtt, most már házuk sem volt. Hajléktalan menhelyen, buszmegállóban aludtak. Amikor a szerző beszélt velük, éppen egyikük rokonánál húzták meg magukat, mindenféle kilátás nélkül arra, hogy valaha is lesz saját otthonuk.

Nem vethető össze Magyarországgal

A Fejér Megyei Hírlapban a svédországi vándorlás nyilvánosságra kerülése előtti napokban jelent meg helyszíni riport a Franciaországban élő zámolyi romákról. Az 1997-ben fedél nélkül maradt zámolyiak 2000-ben mentek Strasbourgba, ahol végül ötvenketten kaptak politikai menedékjogot a francia államtól.

A cikk szerint az aluliskolázott, szakképzettség és nyelvtudás nélküli romák Franciaországban is hátrányban vannak ugyan a munkaerőpiacon, "a francia törvények és az elzászi, Bas-Rhin megyei nagyváros rendeletei és intézményei azonban lehetővé teszik, hogy a munkaképes korúak rendszeresen munkához jussanak, és ezzel jogot szerezzenek munkaszerződésük lejárta után a munkakezdési segélyre, illetve a munkanélküli ellátásra - írja a Fejér Megyei Hírlap. - És segíti őket Strasbourg önkormányzatának nagyvonalú szociális gondoskodása is."

Vadonatúj vectrás sikertörténet

A szerző több családot felkeresett. Krasznai Henrietta és családja egy tízemeletes bérházban lakik Strasbourg egyik külvárosában. Férje 600 euró rokkantnyugdíjat kap, Henrietta közel ennyit keres lépcsőháztakarítással, munkaszerződése lejárta után 450 euró segélyre jogosult. A négy gyerek után járó családi pótlék ötszáz euró, vagyis a hattagú család 1600-1700 euróból (410-440 ezer forint) él havonta.

A Fejér Megyei Hírlap riportja két sikertörténetről számol be. Az egyik Gulié, a fiatal apáé, aki kitanulta a szobafestő szakmát, van munkája, és éppen újonnan kiutalt lakását festette. A másik Pubié, akiről a cikk csak annyit állít, hogy egy vadonatújnak látszó Opel Vectrája van, és családjával a belváros egyik forgalmas utcájában lakik.

Prostitúcióban segédkezett

A riport megismerteti az olvasót a helyi szociális rendelettel; eszerint "gyermekenként egy hálószoba jár a szociális lakásban élőknek. A város a lakbér 70-90 százalékának a kifizetését is átvállalja a szegényektől, akinek például 300 euró a lakbére, az 30-60 eurót fizet."

A cikk szerint néhány éve elterjedt Magyarországon, hogy a zámolyi romák többsége börtönben van, a riport írásakor azonban csak egy férfi töltötte büntetését; prostitúció lebonyolításában, illetve lányok szállításában segédkezett.