Azért lőttek, mert cigányok vagyunk

Éjfél után pár perccel a galgagyörki Bangó család lövésekre és a konyhaablak csörömpölésére riadt. Összesen nyolc-tíz lövést hallottak. A konyhaablak megsemmisült, a sörétek a szemben lévő falba csapódtak be. Bangó Lászlóné felkapcsolta a villanyt, a férje felöltözött, és kirohant a házból, de a vihar előtti koromsötétben már senkit sem látott. A család azóta egy percet sem aludt, csak ülnek a nappalijukban, és rettegnek.

"Mi az ok? Keresem az okot, de csak arra tudok gondolni, hogy azért ide lőttek, mert cigányok vagyunk"- gondolkodik hangosan Bangóné. Ugyanígy vélekednek a szemközt lakók is. Az utca felőli szobában a házaspár és három gyerekük aludt, amikor a leeresztett redőnyt és az ablakot kintről szitává lőtték. Az egyik nagyobb sörét a falipolcon gellert kapott, és a gyerekek emeletes ágya mellett fúródott a földbe.

A harmadik házra valószínűleg pisztollyal lőttek: a golyó, miután átvitte a falat, odabent a kályhacsövön megpattant, és a falba vágódott. Ez a család egyáltalán nem akart nyilatkozni, csak álltak a kapuban szótlanul. A három ház közül egyikben sem sérült meg senki.

A lövöldözést Galgagyörkön nemcsak Bangóné, de valójában senki sem érti. A három családból kettőnek rendezettek az anyagi viszonyai, a férfiak dolgoznak, kijönnek mindenkivel, és többnyire a faluban is dolgos, normális emberként ismerik őket. A fegyveres elintézést persze semmilyen, mégoly elfajult konfliktus sem indolkolná, de legalább részben érthető tenné. Mivel ilyesmiről nincs szó, a Rákóczi utcai cigánysor egy emberként más okot sejt a háttérben.

"Visszajövünk, megdögöltök, holokauszt lesz" - a galgagyörki romák emlékei szerint így búcsúzott néhány gárdista június 15-én, amikor egy viszály után segítettek egy többségi családnak elköltözni. Ezért vélik úgy, hogy a gárdisták most csupán betartották a szavukat. A nyomozást vezető Latorovszky Gábor rendőr százados elmondta, hogy egyelőre ismeretlen tettes ellen folyik a nyomozás. Elismerte ugyanakkor, hogy a jelek szerint a lövések nem konkrét személyre irányultak, azokat inkább figyelmeztetésnek szánhatták.

A környék adottságai miatt szinte biztos, hogy a támadók közt helyiek is voltak: a sötétségben jól kiismerték magukat, és gyorsan mozogtak a kertek között. Ez a romák számára még félelmetesebbé teszi a történteket. "A férfiak három műszakban dolgoznak, és most azon gondolkozunk, hogy ne menjenek el, mert éjjel, amikor jönnek haza a busztól, lelövik őket. De akkor meg felvesznek a helyükre mást. És mi sem tudjuk, hogy merjünk-e maradni itthon, ki tudja, mi lesz ma éjjel?" - panaszkodik Oláhné Somogyi Zsuzsanna maroknyi, a hálószobája földjén összegyűjtött söréttel a kezében.

A romák nem értik, hogy a polgármester hogyhogy nem jött el az eset után a Rákóczi utcába, és azt sem, hogy a jegyző a pár perces látogatása alatt miért nem ajánlott nekik senki segítséget az ablakok, redőnyök, vakolatok helyreállításához. A kérdésre a pár száz méternyire lévő hivatalban dr. Kovács Péter jegyző is csak egy zavart félmosollyal reagált.

A rendelő előtt álldogáló asszonyok az Index tudósítójától értesültek a lövésekről. Némi habozás után gyorsan meggyőzték egymást, hogy mi történhetett: a romák maguk lőttek rá a házaikra, hogy sajnáltassák magukat, és még több segélyt kérhessenek. Ezt a verziót gyengíti azonban, hogy az egyik érintett család még sosem kért segélyt az önkormányzattól. "Igaz, hogy sok a baj a cigányokkal, de azokra a családokra nem haragszik senki, hát akkor meg ki lőtt volna rájuk?" - válaszolta egyikük az Index ellenvetésére.

"Egészen biztos, hogy feszültebb lesz a viszony. A múltkori gárdás cirkusz után is már éreztem a munkahelyemen, hogy összesúgnak a hátam mögött, akkor most mitől javulna?" - felelte az Index kérdésére Oláhné, miközben körülötte mindenki egyetértően bólogatott. Egy pár száz méterre dolgozó fiatal nő viszont úgy látja, a múltkor sem változott érdemben a romák és a magyarok viszonya, és most se fog. Szerinte Bangóéknak már a korábbi gárdás történet is sok volt, és vissza fognak költözni a szülőfalujukba. Bár Bangóékat a "probléma nélküli" családok közt tartják számon, esetleges távozásuk miatt - Galgagyörk meglehetősen aktív fórumaiból leszűrhetően - nem sokan ontanának könnyeket.

"Mondja meg, mit csináljunk, hová menjek a beteg férjemmel, a gyerekeimmel, unokáimmal, mert én már itt többé nyugodtan élni nem tudok - kérdezi Bangó Lászlóné. "Nem fenyegetőzöm, csak szólok: aki mostantól hívatlanul az udvaromra bejön, azt baltával vágom ketté - erősködik az őt nyugtatni próbáló rendőröknek pár házzal arrébb egy feldühödött roma férfi - nem fogom megvárni, hogy legyilkolják a családomat, mint a kutyákat."