Nincsen gyerekszobájuk

Ma Magyarországon évente 3500-3900 14 év alatti, vagyis gyermekkorú bűnelkövetőt tartanak számon, ők azok, akik akármit tesznek, nem büntethetők. Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) igazgatóhelyettese kedd reggel az MTV Napkelte című műsorában azt mondta, ismerve a 12 éves Blaha Lujza téri gyereket, tettei következményeit értékelő belátási, erkölcsi képessége körülbelül egy három-négyéves gyerekének felel meg. Véleménye szerint a hasonló kiskorúakra nem bűnelkövetőként, hanem bajban levő gyerekekként kell tekinteni.

Nem kicsi felnőtt, hanem gyerek

„Fontos annak a felismerése, hogy a gyerek nem kis felnőtt, és a belátási képessége, érettsége más. Ezt már a 19. század óta tudjuk” – mondta az Indexnek Herczog Mária, gyermekvédelemmel foglalkozó szociológus.

„Életkori sajátosságról van szó, ebben az életkori csoportban ugyanis az előrelátás, a megfontoltság, a következmények belátása még fejletlen. Az életkori csoportra az is jellemző, hogy képtelen a szükségletének kielégítését kitolni, mindent azonnal, abban a pillanatban szeretne. Ez nemcsak bizonyos gyerekekre igaz, hanem általános életkori sajátság, és ebből következik, hogy a gyerekek főként lopásokat, vagyon elleni cselekményeket követnek el. A hivatalos kriminálstatisztika szerint az elkövetők nyolcvan százaléka vagyonellenes bűncselekményeket hajt végre, vagyis lop, rongál. Mindnyájan átestünk ezen az életkoron, mindenki fel tud idézni a gyerekkorából hasonló emléket” – mondta Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese.

Az erőszak szimpatikus

A kiskorú bűnelkövetők aránya saját életkori csoportjukban növekszik. Kerezsi Klára szerint ennek egyik döntő oka, hogy bár biológiailag hamarabb érnek a gyerekek, később tagozódnak a társadalomba, később válnak keresővé, hosszabb az átmeneti, kamasz, illetve fiatal felnőttkori állapotuk. Kerezsi Klára és munkatársai 2007-ben 2219 tizenkét és tizenhét év közötti diák körében végeztek kérdőíves felmérést, amelyben azt vizsgálták, a „belépési életkor” mikorra esik, vagyis mikor kezdenek a gyerekek különféle deviáns viselkedéseket tanúsítani.

Az országos, reprezentatív felmérés szerint bár több mint a gyerekek háromnegyede semmilyen bűncselekményben nem vett részt, nem iszik vagy drogozik, mégis körükben is rendkívül magas az erőszak elfogadottsága. A válaszadók negyven százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy az erőszak a férfiként érvényesülés eszköze, tizennégy százalékuk pedig azzal, hogy az erőszak szükséges ahhoz, hogy felnézzenek az emberre.

A szakértők egyetértenek abban, hogy változásra van szükség, abban viszont különböznek, hogy a rendszer egészét vagy csak egyes elemeit újítanák meg.

Önálló büntetésvégrehajtás a gyerekeknek?

Ligeti Katalin, az ELTE egyetemi docense szerint teljes modellváltásra volna szükség a fiatalkorú bűnelkövetők jogi kezelésében, nem tartja megoldásnak, hogy szankciók nélkül maradnak gyermekkorú bűnözők. Ezt szolgálja a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásáról szóló törvény koncepciója, ami egy éve készen áll és várja, hogy közpolitikai döntés szülessen róla. Ligeti Katalin szerint ez egy pár héten belül megtörténhet. A szakember részt vett a koncepció kidolgozásában, véleménye szerint a fiatalkorúak esetében saját bíróságra, rendőrségre és ügyészségre volna szükség ahhoz, hogy felgyorsuljon a mai gyakorlat, amelyben átlagosan két év, mire jogerős ítélet születik.

A rendszer teljes megváltoztatásának koncepciójában felmerült a büntethetőség életkori határának 12 évre történő leszállítása, ez esetben vizsgálnák az elkövető gyerekek értelmi-erkölcsi, belátási képességét. "Ez a vizsgálat elengedhetetlen, külföldön mindenhol így zajlik, sőt, 1951 előtt Magyarországon is így zajlott. A ma hatályos rendszer, amelyben a fiatalkorú elkövető belátási képességét nem vizsgálják, sem a nemzetközi elvárásoknak, sem a magyar tradícióknak nem felel meg" - mondta Ligeti Katalin, majd hozzátette, a koncepcióban a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó speciális szankciókat is kidolgoztak, amelyeknek komoly visszatartó erejük van és jobban ösztönzik a fiatalkorú elkövetőket a jóvátételre. Például ilyen lenne a civil- vagy egyházi szervezetekben végzett segítő munka.

"A mostani helyzet alapproblémája, hogy a büntető igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem egymástól teljesen elszigetelten működik, nem cserélnek tapasztalatokat, a gyermekvédelem erőforráshiányokkal küzd és életkoruk miatt nem büntethető gyermekek ügyével is foglalkozik, holott nem ez lenne az eredeti feladata. A modellváltás összefonná a két rendszert" - fogalmazott.

Ligeti Katalin szerint a Blaha Lujza téri bűncselekménye által ismertté vált tizenkét éves fiút (amennyiben a törvény már hatályos volna, a fiú magyar állampolgár lenne és bebizonyosodna, hogy belátási képessége is megvan, vagyis képes számolni tette következményével), vagy zárt gyermekvédelmi intézetben helyeznék el – vagy az életkori korhatár leszállítása esetén - javítóintézeti nevelést kapna.

A büntetőjog nem megoldás

Kerezsi Klára viszont nagyon károsnak tartaná az életkori határok leszállítását, véleménye szerint nem a büntetőjogi felelősség szélesítésén volna a hangsúly, hanem a gyermekvédelmi rendszer anyagi, szervezeti támogatásán. Úgy véli, az oktatási- és gyermekvédelni rendszer nem reagál hatékonyan a gyermekkorúak speciális helyzetére, és csak akkor figyelnek fel ezekre a gyerekekre, amikor bűnelkövetőkké válnak. A kriminológus szerint azokban a nyugati országokban, ahol alacsonyabb a büntethetőség korhatára, mint 14 év, ott a rendszer is készen áll fogadásukra. Nálunk a büntető igazságszolgáltatás rendszere alapvetően a felnőttek jellemzőihez igazodik, és csak formálisan veszi tekintetbe a fiatalkorú bűnelkövetők életkori sajátosságait.

Herczog Mária szerint sem megoldás a büntetőjog bevonása a gyerekek esetében. „A korhatárleszállításnak semmi értelmét nem látom, és tévútnak, pótcselekvésnek érzem. Kamaszként az igazságszolgáltatási rendszerbe kerülő gyerekekre sajnos többnyire ugyanaz vár, mintha nem kerülnek be, de ez a gyerekvédelem egy jelentős részére is igaz. Későn és nem adekvát módon történik a beavatkozás (beavatkozás a korai, megelőző segítségnyújtás, kríziskezelés is), és alapvetően hiányzik a gyerekek – különösen a veszélyeztetett 15-25 százalék körüli gyerek – elérése, és szüleik, támogatása nevelési, gondozási tekintetben. Nem tudják hogy mik a gyerekek fejlődési szükségletei, ezekre hogyan lehet jó válaszokat adni. Sajnos ez igaz a szakemberek, intézmények többségére is, az iskola kiemelkedően rossz e tekintetben, többnyire nem is tekintve ezt feladatának. A gyerekek egy része rákerül egy nehezen megváltoztatható sínre, ahol ki-bekerül a büntető intézményekbe, a későbbiekben is” - fogalmazott.

Egyénre specializált program

A szociológus szerint olyan speciális programokra, intézményekre, szakemberekre van szükség, akik bentlakásos vagy ambuláns formában segítenek. „Azt is látni kell, hogy érzelmileg sem motiváltak ezek a gyerekek, el vannak vadulva, ami nem az ő hibájuk, de nincs belátásuk arra, hogy miért kellene másképpen élni, és nem is nagyon akarnak, nem azért mert elvetemültek, hanem mert olyan mélyen és szinte jóvátehetetlenül sérültek. Nem akarnak rendszert, fegyelmet, kereteket, iskolábajárást, erőfeszítéseket. Ehhez ugyanis kiskortól érzelmileg motiválttá kell válni, mit ők nem kaptak meg” – magyarázta, majd hozzátette, véleménye szerint már az alapellátás sem működik. „Nemcsak a megelőzés, hanem a veszélyeztetett, védelembe vett, intézetbe került, már elkövetővé vált gyerekek számára sem, mert nincs erre pénz, szakértelem, kapacitás és igazi elkötelezettség sem (semmilyen szinten). Ha lenne szakmai és politikai akarat, akkor nagyon sok pénzért, sok képzéssel, számonkéréssel néhány év alatt jelentős eredményt lehetne elérni” – fogalmazott.

Gyilkos gyerekek külföldön

Sikeres külföldi példák adódnak, Herczog Mária legjobbnak a személyreszabott, közösségi alapú programokat ítéli. „A két angol kisfiú, akik halálra kínoztak egy 2,5 évest, mostanában lettek nagykorúak. Új identitást kaptak, senki nem tudja hol vannak, de 13 évet töltöttek egy kezelő intézményben, amit nekik hoztak létre. Nemrég jelent meg egy könyv Angliában egy hatvanas évekbeli gyerekről, aki akkor két gyereket ölt meg, és aki felnőve többé-kevésbé beilleszkedett. Mindannyiukat súlyosan bántalmazták, zaklatták, ahogy vélelmezem ismeretlenül is a Krisztiánnak nevezett fiúról” – mondta az Indexnek.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!