Kedves miniszterelnök úr és a gyáva szélkakas

Orbán, mint Medgyessy

Ugyanakkor a kemény parlamenti szócsata elmaradt Gyurcsány és Orbán között. Orbán a 2002-2006-os ciklus nagy részében önkéntes száműzetésbe vonult. Csak 2005 novemberében aktivizálta magát, a közelgő választási kampány miatt hétről hétre beszámolt a nemzeti petícióban kiérlelt igényekről.

Ekkor először "Kedves miniszterelnök úr!" megszólítással kétharmados nemzeti garanciatörvényt javasol, amely "öt vívmányt, öt fontos dolgot részesítsünk kétharmados törvényi védelemben. Javaslom, legyen ilyen a 13. havi nyugdíj; a gyermekek után járó adókedvezmény; legyen ilyen a panelfelújítási program; legyen megvédendő dolog, hogy a gáz, a gyógyszer, a villany ára csak az infláció mértékével növekedhessen; és kérem, garantáljuk, hogy a mindenkori kormány köteles az áfát időben visszatéríteni." Gyurcsány lecsapott a lehetőségre, javasolta egyebek között, hogy "tegyük bele a nemzeti garanciatörvénybe, hogy nem hívjuk egymást hazaárulónak", és felemlegette Orbán állandó véleményváltozásait.

Ugyanez volt a forgatókönyv Orbán második felszólalásánál, a Fidesz elnöke már-már Medgyessyt idézően konfliktuskerülő volt, Gyurcsány pedig élt a lehetőséggel, és felemlegette a 4-es metró elhalasztásától kezdve a Nemzeti Színház áttelepítéséig a Fidesz-kormány szerinte hibás döntéseit.

Végül azzal zárta a beszédét, hogy "Változásban ön engem megver, változtatásban a kormány veri az ellenzéket."

Orbán ekkor hét héten keresztül beszélt, és mindössze egyetlen, szerénynek mondható visszaszúrása volt, "Mi, akik az elmúlt tizenöt évben itt dolgoztunk az Országgyűlésben, láttunk már sok jó és rossz kísérletet a változtatásra. Akik itt vagyunk és tizenöt évet eltöltöttünk itt, pontosan tudjuk, hogy voltak már olyan kísérletek, amikor túl sok dologba kaptunk bele, és ezért a végén az, ami lényeges, nem változott meg. Az a változás, amely nem a fontos kérdésekre összpontosít, valójában nem változáshoz, hanem zűrzavarhoz és káoszhoz vezet. A változásnak ugyanis nyilvánvalóan két célja van, egyfelől, hogy lehetőségeket adjunk az embereknek, másfelől, hogy megvédjük az érdekeiket ott, ahol ők erre már nem képesek, ott, ahol kiszolgáltatottá válnak."

Ezen kívül semmi, csak újabb és újabb javaslatok, mint például az áramszolgáltatók luxusprofitjának letörésének az ötlete, amelyre már nem is Gyurcsány Ferenc válaszolt, bár a teremben ült, hanem Kóka János. Egy újabb luxusprofitos felvetésre még válaszolt Gyurcsány, aztán jelentős indulatot a miniszterelnök részéről Orbánnak az az akciója váltott ki, amikor a Fidesz elnök a kettős állampolgárságról szóló népszavazás évfordulóján a határon túli magyarok kitartása és hűsége iránti tiszteletből felállására szólította fel a képviselőket.

Erre méregbe jött Gyurcsány. "Aki keresi a közöset, aki keresi a megegyezés lehetőségét, az nem felállást diktál, hanem kezet nyújt. Az elgondolkodik azon, hogy vajon jól tette-e, amikor összeállt a Magyarok Világszövetségével. Az nem egyszerűen a határon túli magyarokért kéri, hogy közösen álljunk fel, hanem apáinkért és anyáinkért, gyermekeinkért és a nyugdíjasokért, mindazokért, akik ma aluljáróban alszanak, és mindazokért, akik dolgoznak, határon belül és határon túl, az egész magyar nemzetért, akik konzervatívok, akik liberálisak és akik szociáldemokraták, akik az ön politikáját támogatják, és akik önnel pörölnek a magyar nemzetért. Őket mindet kell tisztelni, nem egymás érzéseit csapdába ejteni, nem diktálni; nem diktálni népszavazással, nem diktálni felállítással! Nem azt állítani, és nem úgy viselkedni, hogy én vagyok a vezér, és én vagyok az, aki felállítja a népet (Balogh László: Akkor maradj ülve!), felállítom a parlamentet (Közbeszólások. ­ Az elnök csenget.), aki diktálom Magyarországon a tempót!" (2005. december 5.)

Az utolsó menet 2005. december 12-én volt. Orbán a körbetartozások miatti csőd- és elbocsátási hullám megakadályozása érdekében munkahelygarancia-törvény elfogását javasolta. Gyurcsány kissé lekezelő válasza: "Az elmúlt hetekben az elnök úrtól nagyon sok ötletet hallottunk; az ötletekről később az derült ki, hogy, hát, sokszor nem megalapozottak, sokszor végiggondolatlanok voltak, nem egy esetben a kiindulópontjuk hibás volt. A körbetartozás pedig már kezelik. Mindezzel együtt valamennyi ötletet szívesen meghallgatjuk, valamennyi ötletről mondunk majd véleményt. Azt tudom mondani, mint általában valamennyi lakossági fórumon: legyen olyan kedves, írja le, nyújtsa be a titkárságomhoz, és lesz véleményünk, válaszolni fogunk rá. Köszönöm szépen. (Derültség, közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Jaj! Taps a kormánypárti padsorokban.) (2005. december 12.)

Kettejük sajátos parlamenti párbeszéde ezzel megszűnt. Orbán továbbra is a kompromisszumkereső, a nemzeti petícióban az emberek véleményét megismerő, és azt a parlament számára tolmácsoló politikus szerepében beszélt, és például 2005 utolsó parlamenti ülésén külön Gyurcsánynak és családjának is jókívánságot küldött: "S végezetül engedjék meg, hogy minden parlamenti képviselőnek, külön a parlament elnök asszonyának és a kedves miniszterelnök úrnak, valamint családjaiknak sok erőt, jó egészséget, nyugodalmas, békés és boldog esztendőt kívánjak."

Mindez nem kis bravúr úgy, hogy egyetlen egyszer sem mondta ki Gyurcsány Ferenc nevét 2005-ben, sőt azóta sem a parlamentben

Orbán a választásokig aztán már csak egyetlen alkalommal szólalt fel, javaslatára azonban már csak a PM államtitkára válaszolt.

Gyurcsányból pedig még egyszer utoljára előbújt Medgyessy Péter: "Igen, változásra készül az ország. Igen, választásra készül az ország. (Derültség, zaj és szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) Sportszerűséget kérek, és sportszerűséget ajánlok; személyes, személyeskedő csaták helyett felelősségversenyt. A választás egyben valóban döntés is lesz. Mi a változás tartalma? Előremegyünk vagy visszafordulunk. Én azt javasolom, menjünk előre. Menjünk előre egy olyan úton, amely az összekapaszkodás, a közös munkának, a közös felelősségnek az útja, a siker megbecsülésének az útja, a nyugodt, bátor és okos kompromisszumoknak az útja." (2006. január 10.)

Ugyanez Medgyessytől, két és fél évvel korábban: "Tisztelt Ház! Az ősszel nehéz és kemény vitákra számítok. Kérem a tisztelt ellenzéket, hogy sportszerű vetélkedésben szolgáljuk közösen a nemzet javát. Köszönöm. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.) (2003. szeptember 8.)"

Aztán a 2006-os választás gyökeres változást hozott. Orbán a Kedves Minszterelnök úrról előbb Tiszteltre váltott, például akkor, amikor a kormányprogram vitájában arról beszélt, hogy a választási ígéretekkel szemben mégis megszorításokra készül a kormány, pedig nem erre kapott felhatalmazást a választóktól. Majd nyilvánosságra került az őszödi beszéd, Orbán pedig ettől kezdve erre fűzte fel a beszédeit, átvéve a legismertebb mondatokat a semmittevésről, a száz aoró trükkről, például a 2005-ös költségvetés zárszámadási vitájában, és a 2006-os költségvetésről szólóban is. Gyurcsány azonban már egyetlen alkalommal sem válaszolt Orbánnak. Már nem is tehetnl, mert a Fidesz és a KDNP úgy döntött, hogy kivonul Gyurcsány Ferenc beszédei alatt.

Nincs benne az ország tíz legfontosabb problémájában

Gyurcsány a kormányprogram 2006. június 8-i expozéját békülékenyen zárja le, szavait szórványosan még az ellenzéki képviselők is megtapsolják: "Nem az a fő kérdés, hogy vitatkozom-e éppen Orbán elnök úrral - ugyan kérem, ez nincsen benne az ország tíz legfontosabb problémájában! ­ mondta. ­ A legfontosabb probléma arról szól, hogy versenyképes, erős országot, összekapaszkodó nemzetet teremtünk-e, hogy elindulhat-e az úton sok millió magyar, s hogy mindezen az úton az állam segítő lesz, nem pedig teher - ez igen, ez program!”

Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerüléséig a miniszterelnök nem vette szájára riválisát, utána viszont nagyon is. A 2006. október 6-i expozéjában már magától Orbán Viktortól féltette a demokráciát: "A cél világos, elvitatni a parlamenti többség jogát, megfutamítani, kicsikarni az előrehozott választásokat, és a megvert, megalázott kormányoldallal szemben inkább holnap, mint holnapután kétharmados többséget elérni és új alkotmányt írni ­ új alkotmányt Orbán Viktor szája íze szerint. Arra kérem a parlamentet, hogy ne engedjen a fenyegetésnek, az ellenzék utcán szervezett zsarolásának. A demokraták dolga, hogy megvédjék a demokráciát."

A beszédben egyúttal emlékeztette a parlamentet Orbán korábbi, a baloldalon nagy port kavart kijelentéseire: a haza nem lehet ellenzékben, a baloldal, amikor tehette, rárontott a nemzetére, satöbbi.

A 2006. október 23-i zavargások másnapján napirend előtt kért szót, Orbánt név szerint nem, csak az ellenzék vezéreként emlegette. Megint orra alá dörgölte két évvel korábbi kijelentését a nemzetre rárontó baloldalról, odapiszkálja - többször is -, hogy csak az utcán bátor, a parlamentben nem meri elmondani a véleményét, és nem is annyira közvetve őt vádolta az előző napi felfordulás miatt: "Radikális szavakból radikális tettek lettek. Az ellenzék vezére ideológiát adott az utcai rendbontáshoz. Teljesen világos a kapcsolat. Elmagyarázta az elmagyarázhatatlant. Felmentette az alól az erkölcsi gátlás alól emberek százait, ezreit, de épp eleget ahhoz, hogy ezt műveljék a városban és az országban, ami alól nem lehet felmenteni senkit sem.

Felszabadította az egyébként mindenkiben működő normális emberi gátlást és megfelelni vágyást a törvényeknek és a közös kultúrának. A köztársaság demokratikus politikai erői helyett a radikálisokkal kötött szövetséget, és talán büszke is arra, hogy elvette azt a hitünket, de legalábbis mélyen megsértette, hogy egy politikai közösség tagjai vagyunk, bár akárhányféleképpen gondolkodunk."

A 2007. március 15-i zavargások után, is rárontott Orbánra, de akkor beszéde viszonylag kis része foglalkozott a Fidesz-elnökkel: "Nincs ok örülni annak, hogy a nagyobbik ellenzéki párt elárulta a magyar konzervativizmus hagyományait; nincs ok örülni annak, hogy mára a legnagyobb ellenzéki párt elnöke és Csurka István közé lassan egyenlőségjel tehető."

A 2007. május 14-én csaknem a teljes napirend előtti hozzászólása Orbánról szólt. Az ellenzék vezérét gyávának nevezte, mert "fél reális programot adni". Hosszasan elemezte, hogy miért képzeli magát sámánnak az, aki adócsökkentéssel akarja kihúzni az országot a bajból. Végül egy gazdaságpolitikai szakkönyvet küldet Navracsics frakcióvezetővel a pártelnöknek ezekkel a szavakkal: "Rá fog jönni belőle [Orbán], hogy amit ő gondol a gazdaságpolitikáról, amit ő gondol a növekedésorientált gazdaságról, az lehet, hogy egy pártkongresszuson működik - de egy országban, ahol felelősség is van, ott csak kárt okoz. Károkozáshoz pedig nem kell pártelnök."

Az őszödi beszéd parlamenti évfordulóján, 2007. június 14-én, megismételte az eredeti beszéd finomított, illetve az MSZP helyett a politikai elit egészére kiterjesztett változatát. Orbán ebben, csakúgy, mint az eredetiben, kétszer szerepelt: egyrészt nem kell megijedni Orbán Viktortól, másrészt meg ki fogja megváltoztatni az országot, „Orbán fogja megváltoztatni a csapatával?” (A KDNP-s Lukács Tamás közbekiabálása: Igen!”)

A miniszterelnök 2007. szeptember 24-i felszólalásának nagy részét Orbán Viktornak szentelte, akit azért kritizált, mert egy nyilatkozatában azt mondta, a Magyarországra érkező EU-s pénzek nagy részét ellopják. Gyurcsány ezt kikérte magának, és arra kérte Navracsicsot, hogy tolmácsolja elnökének. "Azt mondta ezzel az ellenzéki pártvezető, hogy Magyarország egy tolvaj banda?"

Rasszizmuskártya

Gyurcsány Ferenc az új ciklusban a rasszizmuskártyát csak 2007 tavaszán játszotta ki, rögtön kétszer is, míg harmadszor már pont az ellenkezőjét állította, mint korábban.

Március 5-én az árpádsávos zászlóknak ment neki a parlamentben, nem felejtve el emlékeztetni a Fideszt arra, hogy az ellenzéki párt kongresszusán is a magasba emelte azt az egyik küldött. Mindez egy kis orbánviktorozásra is okot adott: "Az önök elnöke és pártigazgatója nem érti, hogy lehet, hogy a nyilasok zászlaja - amely tartalmazott egy nyilaskeresztet is - és ezen zászló között van különbség, de egy dolog egészen biztos: Magyarországon százezrek számára, talán milliók számára az a zászló, amelynek önök menlevelet adnak, a legszörnyűségesebb dolgot jelenti: a holokausztot, magyar emberek százezreinek megölését egy olyan eszme nevében, amely nem igazolható, egy olyan eszme nevében, amely Magyarországra és Európára tragédiát, sötétséget, embertelenséget hozott."

És még (a hosszas idézetnek még lesz jelentősége): "Az önök pártjának hozzászólói soha, egyetlenegy alkalommal nem mondták azt, hogy megállj, hogy Magyarországon nincsen helye antiszemita kijelentéseknek. Az önök pártjának felszólalói odaálltak a Kossuth téren ácsolt színpadra, és nem mondták azt, hogy olyan áron nem kell nekem a ti támogatásotok, hogy az imént még 50 állítólagos zsidó származású politikus nevét olvasták."

Március 19-én krokodilkönnyeket hullat a "hagyományos, tisztességes, jobbközép konzervatív politikáért", mivel a nagyobbik ellenzéki párt "kibogozhatatlanul összekeveredett" a "szélsőséges, radikális, populista politikával".

És most jön a csavar: nem telik el egy hónap, április 16-át írunk, amikor ugyanaz a Gyurcsány Ferenc azt mondja a parlamentben: "Bár vitáink annyi van, mint a tenger [az ellenzékkel], van egy pont, ahová ezt nem akarjuk elvinni. Abban közösek vagyunk, hogy nem kokettálunk rasszista, antiszemita, kirekesztő, intoleráns magatartással, nézetekkel, gondolatokkal, hogy annak még a látszatát is kerüljük, hogy mi ezt nemcsak hogy tűrjük, de talán még bátorítjuk is."

Megvédjük mi ezt a rendőrséget

A rendőrséget a parlamentben az október 23-i zavargás után megvédi: "Budapest belvárosában nem lehet úgy a rendfenntartó erőknek megmozdulni, ha rendet akarnak tenni, hogy előbb-utóbb valamilyen irányban az Astoriára éppen igyekvőkkel vagy az azt elhagyókkal találkozzanak."

Október 30-án már különbséget tesz a rendőrségi fellépés egésze és a részmozzanatok között. A kormánynak az az álláspontja, hogy a rendőrség fellépése október 23-án összességében törvényes, indokolt és arányos volt. Joggal kérdezhetik, hogy igaz-e ez a rendőrségi fellépés minden egyes részletmozzanatára. Nyilvánvalóan erre a kérdésre is válaszolni kell. Világossá kell tenni, hogy mit gondolunk a rendőrségi fellépés egészéről, annak indokoltságáról, annak törvényességéről, és mit gondolunk a rendőrségi fellépés minden egyes részletmozzanatáról. Arra biztatja a kárt szenvedetteket, hogy tegyenek panaszt, és a panasz ki is lesz vizsgálva – a rendőrségen. „A kormány bízik a rendőrségben. Ezért megvédjük mi ezt a rendőrséget. Védjük azzal is persze, hogyha minden panaszt kivizsgálunk, és azok eredményét, tanulságait elemezzük, abból következtetéseket vonunk le” – mondta.

A november 13-i nairend előttihez hozzászólásában az örök fanyalgóknak, döntően a rendőri túlkapások vizsgáló ellenzékiparlamenti képviselőknek és jogvédőknek üzent: "Azt hiszem, hogy tévúton jár az, aki heteken és hónapokon keresztül semmi mást nem csinál, mint a magyar rendőrség demokratikus elkötelezettségébe, szakmai felkészültségébe vetett hitet próbálja meg aláásni, és soha egyetlenegy alkalommal sem nyilvánítja ki azon álláspontját, hogy egyébként hisz a magyar rendőrség felkészültségében, hisz abban, hogy ez a rendőrség támasza a harmadik Magyar Köztársaságnak."

Március 19-én a sikeresnek mondható március 15-i tömegoszlatás után sokkal magabiztosabban nyilatkozott napirend előtt a parlamentben: "Az illett bele ebbe a koncepcióba [az ellenzék jogvédő koncepciójába], hogy gyengítsük az államot, az illett bele ebbe a koncepcióba, hogy erodáljuk a rendőrség hitelét, mert ha nincs, aki védje az államot, akkor könnyebben lehet nekimenni az államnak és a kormánynak."

Nem telik el két hónap, az ország hiszi is, meg is, hogy E. Zsanett történetét arról, hogy rendőrök erőszakolták meg. A szembesítésen azonban a lány felismeri támadóit, kiderült, hogy tényleg ült öt rendőr egy autóban, pedig korábban ezt lehetetlenségnek nevezték, a közhangulat, és így Gyurcsány is, a rendőrség ellen fordul. Május 18-i közleményéban felháborítónak és megdöbbentőnek nevezi a nyilvánosságra került eseteket (ugyanebben az időben vettek őrizetbe korrupt autópályarendőröket), és együttérzéséről biztosítja az áldozatokat.

Május 19-én már nemcsak arról beszél, hogy a vétkes rendőröket meg kell büntetni, hanem a közvetlen feljebbvalókat is felelősségre kell vonni, sőt, kirúgja állásából a budapesti és az országos rendőr-főkapitányt.

Egy hónappal később a közvélemény elfordul Zsanettől – a Napló egyébként ízléstelen szavazásából kiderül, hogy a betelefonálók 80 százaléka szerint nem volt erőszak, így Gyurcsány is vált, és hirtelen eszébe jut az ártatlanság vélelme. Június 25-e, napirend előtt: „Muszáj csak arra emlékeztetnem önöket, amit Zsanett-ügynek hívunk. Mekkora volt a felháborodás! A teljes magyar sajtó, kérem szépen, címlapon követelte, hogy deresre kell feszíteni mindenkit. Volt olyan ellenzéki párt, amelynek alelnöke tüntetést szervezett, ha jól emlékszem, a Rebisz előtt. Volt ilyen, ugye? Kígyót és békát kiabált, pálcát tört, olyan hangulatot előidézve, amelyben, hát, talpán legyen a magyar igazságszolgáltatás, ha még tud egyáltalán pártatlan maradni.”