1275 tonna hal pusztult ki vizeinkből idén

A halpusztulás éve

- A halpusztulások mértéke a korábbi időszak átlagaitól elmaradt, az elhullások pedig meterológiai okokra vezethetők vissza - nyilatkozta lapunknak Németh János, a Környezetvédelmi Minisztérium szakfőtanácsosa. A hivatalos adatok azonban rémisztőek. Az év eleji cianid-szennyeződés statisztikailag 1240 tonna vegyeshal pusztulását okozta, de ennek ellenére a legutóbbi felmérés mindent rendben talált. Sallai Zoltán a Körös-Maros Nemzeti Park zoológiai felügyelője arról tájékoztatta az Indexet, hogy két héttel ezelőtt fejeződött be egy átfogó tiszai felmérés, amely 45 halfajt regisztrált a folyóban. Köztük két szakirodalom által nem említett fajt is (erdélyi ingola, kövi csík), amely vélhetően az áradásokkal együtt érkezett a folyóba.

Modellezési adatok

- Eltúlzottak az adatok, koránt sincs ekkora baj - mondta Sallai Zoltán, majd hozzátette, hogy tudomása szerint a cianid-szennyeződés miatt a fehérjefeldolgozókba csupán 200 tonna elpusztult hal került. Sallai szerint az 1240 tonna csupán egy modellezési eredmény, amelynek túlzása feltehetően összefügg a kártérítési igények megállapításával. A sajtóban napvilágot látott adatok sokszor félrevezetőek és megalapozottlanok -nyilatkozták egybehangzóan a megkérdezett szakértők. Annyi azonban biztos, hogy sokszor az adatokat szolgáltatók sem egyeztetnek, mivel különböző érdekek fűződnek az anyagi veszteségek jelentéseihez.

Kisebb halpusztulások

A méreteket tekintve második helyen a két héttel ezelőtt történt dél-baranyai Duna-holtágban történt oxigénhiányos halpusztulás áll, amelyben főként amurok és busák pusztultak el. A végleges veszteség 21 tonnára rúg, de a pusztulást nem környezeti beavatkozás okozta. A kisebb kártételekért szintén az oxigénhiányos fulladás a felelős, amit közvetve a vízszint csökkenése okoz. Németh János szakfőtanácsos értékelésében ezt nevezte meteorológiai oknak, amely elsősorban a százaz időjárásra vezethető vissza.

Ezen kívül jelentősebb halpusztulást a tiszai Átal-érben, illetve a túrkevei főcsatornában regisztráltak, amelyekben összesen 12 tonna vegyeshal pusztult el. A minisztérium hozzánk eljutatott statisztikája szerint ebben az évben nem voltak súlyos környezeti szennyezések (a cianid-szennyezést leszámítva), és ennek köszönhető, hogy az előbb említett halpusztulás mellett csupán néhány száz kiló hal lelte halálát a Bábony- és Rinya-patakban, valamint a Kapos folyó pincehelyi szakaszán.

A génbankok a meglévőt védik

A tiszai halfajokat génbankokból is pótolták. A szarvasi Haltenyésztési és Öntözési Szövetkezetben a tiszai ősfajokból száz-száz darabot tartanak, és vészhelyzetben ezek ivadékait telepítik a katasztrófát átélt vizekbe. Paradox módon azonban csupán a pontyból, harcsából, compóból vannak példányok, a veszélyeztetett fajok tartására nincsen támogatás.

- A génbankból több millió példányt szaporítottunk, és ezeket telepítettük vissza a Tiszába - nyilatkozta az Indexnek Gorda Sándor, az intézet tudományos munkatársa. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem tartanak fent génbankot azoknak a fajoknak is, amelyek a kihallás szélén állnak, Gorda úgy felelt, hogy pénz csupán a gazdaságilag értékes fajokra jut, mert egy ilyen génbank fenntartása óriási összegekbe kerül.

Szomorú egybeesés, hogy az idei bajai halfesztiválon a negyvenezer ember számára húsz tonna halból főtt a halászlé, pont annyiból, amennyi Mohács mellett oxigén hiányában megfulladt.