Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Az európai falakon nem lehet áthatolni

2008.09.19. 10:26
A magyar kormány rendeletben szabályozta, hogy mely úti okmányokkal lehet Magyarországra belépni, az engedélyezett dokumentumok listájáról a tibeti emigránsok úti okmánya lemaradt, az irakiaké és a szomáliaiaké pedig tiltott. A Helsinki Bizottság szerint így a túléléshez kénytelenek az illegális utat választani, míg lehetne teremteni egy szabályozott kiskaput, amivel a hamis iratoknak se kéne tömegesen megjelenniük, és a menekülteket se kergetnénk az embercsempészekhez.

A kormány egy tavaly decemberi rendeletben (pdf) szabályozta, hogy melyek azok az úti okmányok, amelyekkel külföldiek beléphetnek az ország területére. A rendelet egy hiányosságára akkor derült fény, amikor egy Magyarországon tartózkodó tibeti emigránst, Csögyal Tenzint, aki Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanáraként érvényes munkavállalási engedéllyel rendelkezett, ki akarták utasítani az országból.

A Magyar Helsinki Bizottság arra hívta fel a figyelmünket, hogy a szabályozás tartalma több szempontból is megkérdőjelezhető. A témáról Pardavi Mártával, a szervezet társelnökével és Gyulai Gábor programkoordinátorral beszélgettünk.

„Az Európai Unió közös bevándorlás-politikája, ezen belül a vízummal, illetve az úti okmányokkal kapcsolatos szabályozás miatt született Magyarországon is egy erről szóló rendelet, amivel az a probléma, hogy bizonyos csoportokat különösen hátrányosan érint, és egyelőre nincs arra megoldás, hogyan lehetne ezt a hátrányt csökkenteni” – vágott bele a kormányrendelet értelmezésébe Pardavi Márta. Megjegyezte, hogy a szabályozás előkészítésébe sem a Magyar Helsinki Bizottságot, sem más társadalmi szervezetet nem vontak bele.

Irak és Szomália tiltólistán

A 328/2007 (XII.11) kormányrendelet (pdf) szerint a Magyar Köztársaság által el nem ismert úti okmányok: Szomália magán-, szolgálati és diplomata útlevele, Irak magán-, szolgálati és diplomata útlevele, S-sorozat. Az elismert egyéb okmányok listáján a felsorolt 24 tétel között nem szerepel a tibeti emigránsok úti okmánya, amit az EU teljes területén elismernek Magyarország és Észtország kivételével.

A rendeletről megkérdeztük az illetékes Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot (IRM), ahol arról tájékoztattak, hogy egy szakértői munkacsoport készítette elő a kormányrendelet tartalmát, a munkacsoport következő ülésének már korábban kialakított napirendi pontjai között szerepel a tibeti okmányok elismerhetőségének kérdése. Mivel a nyilatkozatból nem derült ki, hogy mi indokolta a döntést kormányrendelet tartalmáról, az Index a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet támogatásával közérdekű adatigénylést nyújtott be az IRM-nek, a válaszadásra 15 nap áll rendelkezésükre.

Kifejtette, hogy a Helsinki Bizottság rendszeresen találkozik olyan esetekkel, amikor valaki veszély elől menekül Európába, ők leggyakrabban irakiak, afgánok vagy szomáliaiak. Az egyetlen esélyük a határ átlépésére az embercsempészet, hiszen ezekben az országokban lehetetlen vízumhoz vagy útlevélhez jutni – háborús vagy polgárháborús helyzet miatt egyáltalán nincsenek működő hivatalok, vagy az állami üldözés része az úti okmányok kiadásának megtagadása. „Az európai falak olyan magasak, olyan áthatolhatatlanak, hogy a túléléshez kénytelenek az illegális utat választani.”

A biztonsághoz való hozzáférés akadályait már az EU is látja: az életveszély elől menekülőket olyan szigorúan sújtja az uniós szabályozás, hogy folyamatban van a legális beutazáshoz szükséges feltételek megteremtésének kidolgozása a kivételes, nemzetközi védelemre szoruló emberek számára. Magyarország is köteles őket befogadni, így ha – majdnem minden esetben illegálisan – belépnek az ország területére, és a rendőrség látókörébe kerülnek, megindul a menedékjogi eljárás, magyarázta.

Pardavi Márta

Ez a kormányrendelet azon a pontos hibás – tért vissza a magyar jogalkalmazásra –, hogyha az állam el is ismeri a menedékkérő jogosultságát, tehát meg is kapja a menekült státuszt, arra nem teremt lehetőséget, hogy az otthon rekedt családtagjai is Magyarországra jöhessenek. „Elvileg létezik külön szabályozás a családegyesítésre, hiszen a jog és a politika is elismerte ennek nyilvánvaló előnyeit: sokkal könnyebb a társadalomba való beilleszkedés, ha nem kell az akár háborús övezetben ragadt rokonok túléléséért aggódni. Bizonyított tény, hogy a családdal rendelkezők lényegesen könnyebben válnak a társadalom tagjaivá, adófizető állampolgárrá, akik nem az állami segélyektől függenek, mint a családjukat maguk mögött hagyó egyedülállók.”

A családegyesítési célú tartózkodási engedélyért így probléma nélkül lehet folyamodni, de ha valakinek olyan úti okmánya van, amit a magyar állam ebben a kormányrendeletben tiltólistára tett, az soha nem fog tudni élni ezzel a lehetőséggel, hívta fel a figyelmet az ellentmondásra. Hiába ismertünk el például egy szomáliai apát menekültnek, és biztosítjuk neki a lehetőséget ahhoz, hogy új életet kezdjen, hogyha a Kenyába menekült családjának a tiltólistán szereplő úti okmányába nem lehet betenni a tartózkodási engedélyt, és így nem tud megfelelni a beutazás feltételeinek, érzékeltette egy jellemzően előforduló példával a kormányrendelet gyakorlati megvalósulását.

Ha valaki mégis útnak indul érvényes okmányok nélkül, majd a határon elfogják, az a menekülő nem feltétlenül kerül bele a menedékjogi eljárásba, vannak esetek, amikor visszaküldik őket abba az országba, ahonnan érkeztek annak ellenére, hogy akár jogosultak is lehetnének a menekült státuszra. „Az esetlegesség miatt így a magyar gyakorlat nem teljesen felel meg az emberi jogi normáknak, hiszen a jogrendnek és a jogalkalmazásnak kiszámíthatónak kell lennie. Olyan garanciákra van szükség, melyek biztosítják, hogy a határrendészet meghallja, ha valaki segítséget, védelmet kér” – mondta Pardavi Márta.

Ilyen esetek azért fordulhatnak elő, mert a hamis papírok, vagy az okmánynélküliség automatikusan azt jelenti, hogy bárkit vissza lehet irányítani a határról, és a rendőrség nem köteles őket kikérdezni, meghallgatni, így nem is derül ki, hogy egy menedékkérőről van szó, mesélte az eljárás hiányosságáról. Egy ország jogrendje sem szabályozza pontosan, mi a menedékkérés módja, ezt akár ráutaló magatartással is meg lehet tenni. Ennek az az oka, hogy ésszerűen nem elvárható, hogy egy más országból érkezett menekült ismerje a befogadó ország jogszabályait vagy a szükséges jogi fogalmakat. Ezzel ugyanakkor sokkal komplexebb feladattá válik a menedékkérők felismerése, ami gyakran megnehezíti a menedékhez való hozzáférést, fejtette ki az ellentmondás okát.

Gyulai Gábor

Gyulai Gábor elmondta, a Nemzetközi Vöröskeresztnek van egy, a családegyesítést segítő megoldása, ez egy egyszeri utazásra jogosító úti okmány (laissez-passer), amit azonban csak akkor állítanak ki, ha a célország egy erről szóló dokumentumban garantálja a beutazáshoz szükséges engedélyeket. Magyarország esetében azonban ez sem jelent megoldást, hiszen az illetékes hatóság csak akkor hajlandó vizsgálni egyáltalán a beutazási jogosultságot, ha már megtörtént a kérelem benyújtása, ezt azonban érvényes úti okmány nélkül be sem lehet nyújtani.

Pardavi Márta hozzátette azt is, bár elfogadható érv, hogy fontos közérdek a hamis úti okmányok tömeges megjelenése elleni fellépés, a tiltással ezt a célt el is lehet érni, azonban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, illetve az ahhoz tartozó Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, valamint a Külügyminisztérium feladata lenne egy jogi, szabályozott és a gyakorlatban is működő kiskaput nyitni a menekültek számára úgy, hogy a rászorulók számára ne az embercsempészet legyen az egyetlen kiút. A megoldás tehát nem biztos, hogy a szomáliai úti okmány levétele a listáról, hanem akár egy egyszeri beutazási engedély biztosítása az onnan érkezőknek. A családtagok behozatala természetesen még így sem egyszerű, hiszen az utazás költségeit maguknak kell előteremteni, de legalább esélyük nyílna rá, magyarázta.

Gyulai Gábor a magyar szabályozás számos hiányossága mellett kiemelte annak pozitívumait is: a családegyesítés terén Magyarország túlteljesíti az EU-s minimumot abban például, hogy három hónap helyett hat hónapot ad a menekülteknek arra, hogy biztosítani tudják a család ellátáshoz szükséges fedezetet, illetve nagyobb körben ismeri el a családtagokat, amivel nemcsak a házastárs és a gyerekek jöhetnek szóba, hanem például az ellátásra szoruló szülők is. Megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy ez bármennyire is jól mutat a jogszabályokban, mégse ér semmit, ha a jogosultak köre nem tudja érvényesíteni, hiszen például a szomáliaiak elfogadott útlevél vagy más megoldás hiányában még csak kérvényezni sem tudják beutazásukat.

Nincs menekültdömping

A schengeni és az EU-csatlakozáskor is voltak olyan várakozások, hogy Magyarországot menekültek áradata önti majd el, ez azonban nem igazolódott be. Ugyan tavaly a korábbi évekhez képest több menedékkérőt regisztráltak, de ennek oka a januárban életbe lépett új menedékjogi törvény volt, ami korlátozza a beadható menedékkérelmek számát. Egy ember kétszer adhat csak be kérelmet anélkül, hogy a hatóságnak az eljárás alatt joga lenne kiutasítani őt, míg korábban ilyen korlát nem létezett, így a szám az amúgy is itt tartózkodó, még rendezetlen státuszúak kérelmei miatt ugrott meg, több menedékkérőt a hatóságok nem regisztráltak. Az ezredforduló környékén évente 10-11 ezer ember kért menedéket, míg az elmúlt években ez a szám 1600-3400 között mozgott.