Arról nem lehet megállapodni, hogy minden maradjon a régiben

Kezdetben arról volt szó, hogy csak magánbiztosítók lesznek. Most miért álltak elő olyan javaslattal, amely szerint megmaradna az állami biztosító is. A szocialisták csak úgy támogatták a miniszterségét, ha oldanak a nagyon liberális álláspontjukon?

Nem, az MSZP-nek nem voltak feltételei, az SZDSZ joga volt a miniszter jelölése. Ez a modell a szocialisták és a liberálisok legfontosabb értékeit és elvárásait ötvözi, azaz a versenyt és a szolidaritást. Mindenki választhat, hogy marad az OEP utódjánál vagy szerződik egy másik biztosítóval. A szolidaritást az garantálja, hogy mindenkinek kötelező lesz az egészségbiztosítás. A biztosítók nem utasíthatnak vissza senkit, és a befizetett járulékokból úgy kapják a pénzt, hogy teljesen érdektelen legyen nekik, gazdag vállalkozóval vagy nyugdíjassal kötnek szerződést.

Lehet, hogy így finanszírozási oldalról jobb lesz a helyzet, de mitől lesz jobb a betegnek? Még a biztosítók is azt mondják, hogy az alapellátásban nincs min versenyezni.

De, az ellátás minőségével lehet versenyezni. A biztosítási rendszerben sok mobilizálható tartalék pénz van. A kórházi kezelések egyharmada ma indokolatlan, ez 100 milliárdos nagyságrendű fölösleges kiadást jelenthet. Ehhez jönnek a fölösleges gyógyszerkiadások, a pazarlás a gyógyászati segédeszközökkel és a járóbeteg-ellátásban, ami további 50 milliárdra becsülhető. A biztosító érdeke az lesz, hogy a beteg minél gyorsabban és minél jobban gyógyuljon, hiszen ezzel elkerülhetők a későbbi nagyobb kiadások. Ha a biztosítók megszüntetik a pazarlást, ennek az összegnek egy részét a kórházak felújítására, a jobb ellátásra fordíthatják, és nekem ezek után elfogadható, hogy akár kis hasznuk is legyen. Egy jól gazdálkodó magánbiztosító mondhatja azt is a betegnek, hogy ha őt választja, akkor több, vele szerződött kórház közül választhat, többletszolgáltatást is kap, esetleg átvállalják a napidíját, fizetnek neki egy menedzserszűrést, vagy megszervezik a szállítását.

De hol lehet versenyezni - vagy a betegnek választania - ott, ahol csak egy kórház van?

Ha egy kórház teljesítménye nem megfelelő, a biztosító nem fog szerződni vele. A beteg akkor választhat olyan biztosítót, amelyik egy 20 vagy 50 kilométerrel távolabbi kórházzal áll szerződésben, ott azonban rendes szoba van, rendesen az ellátás, és nagyobb az esély a gyógyulásra.

Ha a jobban keresők kiegészítő biztosítást is köthetnek majd, szebb szobát kapnak tévével és finomabb ebédet, akkor hogy lehet megakadályozni a gazdagok és szegények közötti különbség növekedését?

Mindig voltak és mindig lesznek módosabb emberek, akik a pénzükért jobb szolgáltatást vásárolhatnak. Az alapellátásban - amely a leginkább érint minket - viszont olyan szabályozást akarunk, ami mindenkinek egyenlő hozzáférést jelent. Azért nem támogatjuk azt, hogy csak a kiegészítő biztosításban legyen verseny, mert akkor csak azon a területen fog javulni a minőség, a mindenkit érintő alapellátás változatlan marad. Az általunk javasolt vegyes modellben senkinek sem kell több járulékot vagy külön díjat fizetnie.

Az orvos azt hogyan fogadja majd, ha egy biztosító alkalmazottja mondja meg neki, hogy nem kellett volna ezt és ezt a vizsgálatot elvégeznie, mert ez drága és fölösleges?

A gyógyításban szigorú ellátási protokollok vannak. Ha az orvos diagnosztizál, hall egy hangot, akkor tudja, hogy ezek után milyen vizsgálatok elvégzése szükséges. A biztosítók ezt a protokollt tartatnák be úgy, hogy a beteg meggyógyuljon, de ne legyen felesleges kiadás.

Az orvosok, a betegek vagy a szimpla hatékonyság pártján áll?

Elsősorban a betegek oldalán, mert az egészségügy értük van. Sokan kritizálnak, hogy technokrata vagyok, de a hatékonyságot is csak azért tartom fontosnak, mert végső soron az is a betegnek jó. A jó egészségügyi rendszer viszont csak akkor működhet, ha az orvosok is jól érzik magukat benne. Az orvos feladata az, hogy gyógyítson. Az a jó, ha ez szolgáltatás és nem szolgálat. A szolgáltatásért ugyanis anyagi elismerés jár, a szolgálatért viszont hálával tartozunk. Legyenek viszont az orvosok mellett olyan emberek is, akik gondoskodnak arról, hogy legyen miből sebészi varrófonalat, szikét vagy lélegeztetőgépet venni.

Ön szcientológus vagy szimpatizál a szcientológiai egyházzal?

Kevés dolog áll távolabb tőlem, mint a szcientológia. Egyszer egy konferencián egy felszólaló azt mondta rám, hogy nem lesz olyan kórház, amelyik engem el fog látni. Ez annyira sértő és felháborító volt, hogy válaszul azt mondtam: jó, akkor majd otthon fogok szülni. Ebből lett aztán az, hogy én nyilván az otthon szülést, sőt a csendes szülést pártolom, tehát szimpatizálok a szcientológusokkal.

Akkor a lipótmezei Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet sem a pszichiátriellenessége miatt szüntetik meg?

Mondok erre valamit. Ha ma valaki lakást keres, és egy múlt század elején épült, négyméteres belmagasságú lakásról van szó, nem veszi meg, mert azt mondja, nagyon sokba kerül ezt fűteni, és lehetetlen átalakítani modern lakássá. Miért nem teszik fel ugyanezt a kérdést az OPNI épületével, hangsúlyozom épületével kapcsolatban is? Azt is tudja mindenki, hogy a 21. századi pszichiátria már nem a betegek elzárásáról szól, ma vannak gyógyszerek, és fontos cél, hogy a betegeket otthon, nappai kórházban vagy védett otthonban kezeljék.

Az OPNI ingatlana és a telek azért így elég értékes. Nyilván valakinek jó lesz.

Mi ezzel a baj? Ha kiürül az épület, el kell adni, és kormányzati garancia lesz rá, hogy a befolyó pénzt az egészségügyre fordítsák. Szerintem sokkal rosszabb megoldás, hogy a kerület változtatási tilalommal akarja megvédeni az ingatlant, amelyet így évekig nem lehet majd értékesíteni, romlik az állaga, aztán milliárdokkal kevesebbet lehet majd az egészségügyre költeni.

Azt azért belátja, hiszen menedzser, hogy ha egy jól működő szakmai műhelyt szétszórnak különböző kórházak között, az már nem lehet ugyanaz, mint addig volt.

A kutatási műhelyek megmaradnak, és dolgozhatnak tovább a Semmelweis Egyetemen, a tényleges gyógyító osztályok pedig más kórházakban végezhetik tovább a munkájukat.

Csak azért merjük szóba hozni, mert az előbb Ön is említette, és ez mára kilépett a pletyka keretei közül: tényleg gyermeket vár? Újságok írták, hogy azért nem lehetett volna miniszter, mert várandós, utána pedig azt, hogy ha meg már miniszter lett, akkor most nem vállalhat gyermeket.

Nem vagyok terhes, de ehhez hozzáteszem azt is, hogy sajnos. Idővel persze szeretnénk babát, ha lehet, többet is a párommal. Hallottam ezeket a pletykákat én is, és nagyon megdöbbentett. Eddig én is csak hallottam a nőkkel szembeni diszkriminációról, de nagyon nehéz volt megélni, hogy lobogtatom kellene egy negatív terhességi tesztet, ha folytatni akarom a munkám. Ha nekem ez ilyen, akkor vajon mi van a többi munkát vállaló nővel? Akkor még elmondom azt is, hogy az esküvőm sem marad el. Megtaláltam életem párját, a gyűrű itt van az ujjamon, kiválasztottuk a helyszínt, az időpontot, és talán már a megfelelő zenekart is megtalálunk a lagzihoz.

Igazi médiaesemény lesz.

Nem, ez egy magánéleti esemény lesz, ahol szeretnék önfeledten örülni, és ha úgy van, hajnali hatig táncolni.