Féligazságok kampánya

Igaz-e, hogy a vizitdíj rejtett adó.

Orbán Viktor február 18-án a tatabányai Szent Borbála Kórház vizitdíj befizető ablaka előtt rejtett adónak nevezte a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Azt ajánlotta a kormánynak, hogy ha adót szeretne csökkenteni, akkor kezdheti a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésével.

Az SZDSZ válasza erre az volt, hogy a vizitdíj és a napidíj nem adó, hanem egyéni hozzájárulás. Mindenki a saját ellátásához járul hozzá egy kis összeggel, míg az adóval az is fizet, aki nem fordul orvoshoz. A vizitdíj és a napidíj az SZDSZ szerint nem adó azért sem, mert a költségvetés helyett a háziorvosok, a szakrendelők és a kórházak jutnak belőle többletbevételhez. Orbán Viktornak jogászként pedig azzal kellene tisztában lennie, ajánlotta az SZDSZ, hogy ha a vizitdíj és a kórházi napidíj adó lenne, úgy népszavazást se lehetne tartani róla.

Válasz: A vizitdíj nem adó, de érthető, hogy sokan elbizonytalanodtak, mert itt sikerült eléggé összekutyulni a dolgokat. Teljesen lecsupaszítva a dolgot: az adó legfontosabb ismérve az, hogy a közszolgáltatások működtetésének, ellátásának fedezetét biztosítja. Az adó befizetésével közvetlenül nem szerez jogosultságot valamely állami szolgáltatás igénybevételére az állampolgár vagy a jogi személy (például nem mehet automatikusan egyetemre, vagy nem autózhat az autópályán). A vizitdíj megfizetésével ezzel szemben közvetlenül jogot kap arra az illető, hogy igénybe vegye az egészségügyi szolgáltatást.

Egy dolog azonban alaposan megzavarja a képet. Az APEH honlapján is olvasható tájékoztató szerint ugyanis bár a vizitdíj és a kórházi napidíj az orvosnál, a kórháznál marad, az formálisan az Egészségbiztosítási Alap bevétele és az Alapból folyósított támogatásának minősül.

Mindez azért van így, mert a kormány azzal igyekezett kicselezni a népszavazásra készülő Fideszt, hogy egy 2007 áprilisában benyújtott, majd pár héttel később el is fogadott törvénycsomag keretében a kórházak mindenkori éves költségvetésének részévé tette volna a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Azért tette ezt, mivel az Alkotmány szerint költségvetést érintő kérdésről nem lehet népszavazást tartani. A csel azonban nem jött be, mivel a vizitdíj körüli jogi hercehurca során kimondták, hogy nem lehet valamilyen tételt örök időre költségvetési tételnek minősíteni, és ezzel kivonni a népszavazás alól.

Egy, már érvényben levő költségvetés esetében a népszavazás legkorábban csak a következő évi költségvetésre nézve írhat elő bármit, futó költségvetésre nem. Ezért is fogalmazta meg az ellenzéki párt a kérdést úgy, hogy a népszavazást követő év január 1-jétől esetleg ne kelljen vizitdíjat fizetni. Ettől függetlenül a parlament még idén eltörölheti a vizitdíjat, vagyis például szeptembertől már nem kell vizitdíjat fizetni.

Igaz-e, hogy a költségvetés nem köteles pótolni a háziorvosok és a kórházak kieső bevételét, ha eltörlik a vizitdíjat?

Az egészségügyi tárca, az MSZP és az SZDSZ többször felszólította a Fideszt, hogy ha már népszavazással akarja eltöröltetni a vizitdíjat, akkor jelölje meg pontosan, honnan, miből, kitől vegyék el azt a pénzt, amivel pótolni lehet a háziorvosok bevételének egynegyedét, és kórházaknál kieső pénzt. Az idei költségvetésben minden forintnak helye van, így átcsoportosítani nem lehet, hangzott az érv. Horváth Ágnes többször fel is vetette az ellenzéki pártnak, hogy válasszanak: a kórházaktól, a mentőktől, a nagyothallóktól vagy a nyugdíjasoktól vegyenek el pénzt. Esetleg emeljék a járulékokat vagy az adókat?

Válasz: Ez a demagógia legmélyebb bugyraiból való politikusi érvelés. Éppen az SZDSZ mondja azt a jövő évi adócsomagról való koalíciós huzavonában, hogy a költségvetésbe jóval több bevétel folyt és folyik be, mint amennyit beterveztek. Szakértők szerint is teljesen világos, hogy az indokoltnál kevesebb bevételt írtak be az idei költségvetésbe előirányzatként, mint a realitás, így tehát a tervnél sok 10, esetleg pár 100 milliárd forinttal több bevételre tesz szert évente a büdzsé. (Tavaly például közel 400 milliárddal túlteljesültek a bevételek.)

Nem kell tehát elvenni máshonnan, emelni az adókat vagy a járulékot, hiszen amúgy is sok 10 milliárddal több pénze lesz a költségvetésnek idén a hivatalosan tervezettnél, amiből pedig bőven ki tudnák pótolni a népszavazással esetleg eltörlendő díjak miatt kieső bevételt úgy, hogy ezzel nem veszélyeztetnék az amúgy fontos költségvetési hiánycélt sem.

Minden a kormány szándékától függ, ha egy működő egészségügyi rendszert akar, akkor a szükséges forrásokat elő tudja teremteni. Még egy adalék: a kormány miközben azt kommunikálja, hogy a tandíj eltörlésével kieső bevételt nem pótolják vissza az egyetemek, főiskolák részére, aközben évi 130-140 milliárd forint értékű, igaz, a közoktatásra koncentráló fejlesztési programot jelent be a miniszterelnök.

Igaz-e, hogy a tandíj miatt csökkent a felvételizők száma?

A felsőoktatásba jelentkezők száma 2006-ban még 132 ezer volt, 2007-ben viszont, amikor a tandíj bevezetéséről szóló törvénymódosítást elfogadta az országgyűlés, már csak 108 ezer. A Fidesz amiatt támadta az oktatási tárcát, hogy nem meri kiadni az idei jelentkezési adatokat, az ugyanis egyértelműen a tandíj elriasztó hatását mutatná. Pánczél Károly fideszes képviselő ezt egyenesen ahhoz hasonlította, amikor a kormány 2006-ban eltitkolta a választók elől az egyre romló gazdasági, pénzügyi adatokat.

Válasz: Csökkent a felvételizők száma, de nemcsak a tandíj hatására. A 2000-től kezdődő felfutás után 2004 óta folyamatosan csökken az egyetemekre, főiskolákra jelentkezők száma. Kétségtelen, hogy a legnagyobb csökkenés 2006-2007 között következett be, 24 ezerrel kevesebben adtak be jelentkezést.

A mindig részletes statisztikai elemzéseket közlő Országos Felsőoktatási Információs Központ 2007 júniusi elemzése szerint korábban a jelentkezők kétharmada rendre az idősebb, tehát nem frissen érettségizett korosztályból került ki. Várható volt, hogy egy idő után már apad a továbbtanulói bázis, hiszen az egyetemek szép lassan "felszívják" azokat az „öregeket”, akik korábban sikertelenül próbálkoztak többször is. Ezt mutatja az is, hogy a jelentkezők átlagéletkora egyre alacsonyabb: 2007-ben 22,3 év volt, míg 2005-ben még 23,5 év.

Azt ugyanakkor az elemzés is megjegyzi, hogy a továbbtanulni szándékozók jelentős hányadát kitevő idősebb korosztályt negatívan érintették a változások, s a tandíj is szerepet játszhat a csökkenő jelentkezői létszámban. A rendszerből eltűnő jelentkezők nagyobb része idősebb, s jellemzően az esti, levelező tagozatokról, szakirányú továbbképzésektől maradt távol. Az érettségi után azonnal felvételizők száma ennél jóval kisebb mértékben csökkent.

A várható nagyobb költségek visszariasztó hatásának ugyanakkor ellentmond, hogy 2006-hoz képest 2007-ben többen jelentkeztek nappali költségtérítéses alapképzésre mint 2006-ban, pedig ott biztosan tudták, hogy fizetni kell. Ugyancsak nem a tandíj bevezetésének hatására utal, hogy a legrászorultabbak közül 2006-ban 1755 jelentkező volt, míg 2007-ben ez a szám 4962, tehát a 2006-os adat majdnem háromszorosa volt.