|
Álmok az Orbán-beszédekben
| |
Augusztus 20.
Bizonyára Önök is megfigyelték már, hogy a születésnapokon valahogy erősebb bennünk a vágy és a készség, hogy megértsük és megérezzük, mit és hogyan gondolnak mások. Bizonyára Önök észrevették azt is, hogy ez különösképpen akkor van így, hogyha a szüleink vagy a nagyszüleink születésnapját ünnepeljük. Ekkor hirtelen megnő bennünk a vágy, hogy jobban megértsük az előttünk járók álmait és vágyait. És egy ilyen világban bizony, kedves barátaim, bátorság kellett, hogy álmodni merjünk, és még nagyobb bátorság, hogy megpróbáljuk valóra váltani az álmainkat.
Évértékelés a Vigadóban
Kedves Barátaim! Nekünk is van egy Szent Istvánéhoz vagy Bethlen István miniszterelnök úréhoz hasonló, erős álmunk. Egy önmaga sorsát kezében tartó Magyarország álma, amelyet szabad és büszke emberek építenek saját meggyőződésük, hitük szerint. Mi is azt mondjuk, amit elődeink mondtak: kell, hogy legyen itt a Kárpát-medencében egy sokasodó, gyarapodó, szabad és művelt Magyarország, amelyet mindannyian otthonunknak gondolhatunk. Ez az álom bizony itt van még velünk, bár a XX. század kis híján elbánt ezzel az álommal. (_) A XX. században a történelem kereke úgy fordult, hogy a nyakunkra hágott. (:::) Nekünk azonban vannak céljaink, Szent István álma, Bethlen István miniszterelnök úr munkássága itt van velünk, az Ő céljaikat kell a harmadik évezred küszöbén megvalósítanunk.
Millenniumi zászlóátadás Herencsényben (2000.09.16.)
Orbán Viktor: Egy álommal kezdődött. Egy asszony álmával. Emese arról álmodott, hogy fia születik, aki nagy dolgokat visz majd véghez. Ez az, amiről álmodnak az anyák. A fiú megszületett. És mert mi, magyarok, szeretjük nevükön nevezni a dolgokat, az Álmos nevet kapta. Álmos élére állt népének, amely elvágyódott az ázsiai sztyeppékről, ezért elindult, hogy új hazát keressen, és otthonra lelt a Kárpát-medencében. Így válnak az álmok valóssággá. Tisztelt hölgyeim és uraim, elnök úr, excellenciás urak, magyarok itthon és szerte a világban! Egy álommal kezdődött. Ezúttal egy férfi álmával. 1000 évvel ezelőtt élt egy férfi itt, a Kárpát-medencében, aki hinni mert abban, hogy megszületik Európa szívében egy erős, gazdag, független, szabad európai ország. A magyarok országa. Ezt álmodta a szent király. A magyarok országa, amelyet saját természetünkhöz és saját törvényeinkhez igazítunk, így otthonunkká válhat. István az idegen népek gyűrűjében, a keleti és a nyugati világ határán országot, hazát alapított. Nem években gondolkodott, hanem nemzedékekben. Így kerülhette el, hogy foglyul ejtse álmát az idő. Az ő éleslátása és vasakarata nélkül ma talán csak porfelhő lennénk, melyet egy hajdan nagy nemzet vert fel a történelem országútján. Elvégezte amit rábízott a sors. És éppen bennünket, ma élőket választott az idő arra, hogy megérjük és ünneppé emeljük államunk alapításának ezeréves fordulóját, a magyar millenniumot. Mert így válnak valósággá az álmok. (_)
|
|
Pusztításba kezdett egy Zsiguli Budapesten, teli piroson vágódott be a másik autós elé
