Zsidófaló pap vagy a szegények barátja?

Elnevezhető-e utca olyasvalakiről, aki ismerői emlékezetében szeretetreméltó figuraként, a történelemkönyvekben viszont harcos antiszemitaként szerepel? Körkérdéssel eldönthető-e, ki vállalhatatlan történelmi személy? És egyáltalán, ki illetékes nemzeti emlékezetünk formálásában?

Ezek a kérdések vetődtek fel bennünk, miközben egy Budapesthez közeli falu utcaátnevezési ügyében nyomoztunk. Pusztazámor utcanévvel kitüntetett egykori lakójáról, a 30-as években lelkipásztorként tevékenykedő Kmoskó Mihályról ugyanis a helyiek számára kiderült, hogy antiszemita művek szerzője. Az utca egyik lakója kezdeményezte az utca átnevezését, az önkormányzat megriadt, az MTA misztikus értelmű levélben foglalt állást, majd nem változott semmi.

 

A zsidótlanító

Pedig Kmoskó Mihály nem egy volt a magyar antiszemiták táborából, hanem egy olyan személy, aki aktívan tett is a zsidók kiközösítéséért. A Pázmány Péter Tudomány Egyetem (a mai ELTE) Teológiai tanszékének dékánjaként Kmoskó ugyanis részt vett a numerus clausus elfogadtatásában.

Ahogy erről a CEU-n tanító Kovács M. Mária írt tanulmányában, Kmoskó Mihály javasolta a "faji kvóta", azaz a zsidó hallgatók felvételének korlátozását.

Az egyetemek belső működésére 1919-ben kidolgozott szabályt vette át aztán a parlament, tudtuk meg a két világháború közti magyar történelemre szakosodott történésztől, Zeidler Miklóstól.

 

Altatás

"Sokáig úgy tudtam, Kmoskó Mihály a falu papja, iskolaalapító és a szegények támogatója volt" - mesélte felfedezésének történetét az utca lakója, a névváltoztatási kérvény beadója, Horváth József. "Aztán egy MIÉP-gyűlésről szóló cikkben olvastam, hogy a kivonuló könyvárusok A zsidóság világuralmi törekvései című könyvet is árulták, Kmoskó Mihálytól."

Horváth utána nézett, és kiderült, a falu köztiszteletben álló személye aktívan részt vett a húszas évek politikájában, antiszemita könyveket publikált és zsidóellenes gyűléseken tartott előadásokat.

Horváth az interneten és a Széchényi könyvtárban gyűjtött anyagokat, utcaátnevezési kérelmével együtt 2002-ben adta be az önkormányzathoz, ahol a kérdéssel hosszú ideig nem foglalkoztak, majd az egész paksamétát elvesztették.

Kérvényét a közelmúltban ismételte meg, és ez végül megmozdította az illetékeseket. Megnyugtató megoldás azonban mégsem született.

 

A szegények támasza

"Nem értem a felháborodást, hiszen mindenki tudta, milyen utcába jön lakni" - dobta vissza a labdát Pusztazámor polgármestere, Pátrovics Benedek. A frissen parcellázott területen kialakított utcának ugyanis 1994-ben adták a Kmoskó Mihály nevet, Horváthék viszont csak néhány éve költöztek oda.

Mindazonáltal a testületet nem antiszemitizmustól hajtva választotta a nevet, állította a polgármester. "Akkoriban nem tudtuk, hogy ő a zsidóság nemtudommicsodája. Akkoriban senki nem gondolt arra. A pusztazámoriak csak a szépre, jóra emlékeznek vele kapcsolatban, ő volt a falu esperese, vagy plébánosa. 1931-ben halt meg, a legidősebbek még most is emlékeznek rá."

Pátrovics Benedek nem tagadta, hogy az első bejelentés évekkel ezelőtt érkezett. "Feledésbe merült az ügy, de az Úr úgy akarta, hogy újra felmerüljön". A polgármester, tudván, hogy történelmi alakok megítélése nem az ő feladata, kikérte az Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását.

Az Akadémia azonban szintén bizonytalan lehetett, vagy csak hitt a lexikon-szócikkek erejében. Dr. Demcsik Tamás főosztályvezető válaszában ugyanis, mindenfajta magyarázatot mellőzve, egyszerűen elküldte az Életrajzi lexikon és a Magyar Tudományos Akadémia tagjai című kötetek idevágó részleteit. Ezekben sok más érdekes adat mellett olvasható ugyan, hogy Komskó "az ellenforradalmi rendszer jellegzetes képviselője, hírhedt és antiszemita irányzatok híve", de ahhoz nem nyújtott segítséget, hogy ezt miként értelmezze a polgármester.

 

Nem akarnak fizetni

Az önkormányzat ezért úgy döntött, válasszanak az érintettek. Kérdőíveket küldött a lakóknak: "akarja-e, hogy megváltozzon az utca neve, aminek minden költségét a lakosságra hárítjuk" - idézte Pátrovics a levelüket.

A válaszokat a most hétfői testületi ülésen értékelték ki, és mivel az ügy felvetőin túl az emberek vagy elutasították a névváltoztatást, vagy (a többség) nem válaszolt, az utca neve maradt Kmoskó Mihály.

Horváth József, aki tőlünk értesült a döntésről, úgy vélte, sokan a költségek áthárításának lehetősége miatt döntöttek a név megtartása mellett. Álláspontja szerint az önkormányzat hibázott, így nem a lakóknak kell állniuk a szerencsétlen névadás okozta terheket.

A polgármester azonban úgy vélte, a testület jóhiszeműen választotta a faluban megbecsülésnek örvendő Kmoskó Mihályt utcanévnek, őket tehát nem terheli felelősség.

 

Csak egy antiszemita

Meglepetésünkre a kor kutatója sem gondolta, hogy Kmoskó egyértelműen vállalhatatlan figura lenne. Zeidler Miklós véleménye szerint mai sztenderdjeinkkel megdöbbentő lehet az antiszemitizmus korabeli mértéke. Kmoskónál voltak keményebb antiszemiták is, a numerus clausus kidolgozásában később még sokan vettek részt, míg a parlamentben elfogadott formájába került, mondta.

Az MTA konfliktuskerülésének köszönhetően az ügy azonban nehezen eldönthető. Egy alkotmányjogász szerint az mindenesetre kérdés, hogy az önkormányzat kérdőívében szabályos-e a költségek áthárítását emlegetni.

Dr. Szegvári Péter úgy véli, szerencsétlen, hogy a kérdőív érzelmi kérdést kever anyagi feltételekkel. Másrészt a költségek emlegetése kényszerhelyzetbe hozza a lakosokat. Az alkotmányjogász szerint az átnevezés költségeit alapesetben az önkormányzatnak kell állnia.

Így gondolja az átnevezés kezdeményezője, Horváth József is, aki az elutasítás és az MTA konfliktuskerülése ellenére is tovább vinné az ügyet.