A Nemecsek-per: a szélhámos regényhős

Az Esti Hírlap 1962. november 14-én Nemecsek dedikál címmel tudósítást közölt arról, hogy egy Jezsek nevű férfi, aki azt állítja magáról, hogy róla mintázta Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című művének főhősét, Nemecsek Ernőt, az Úttörő Áruház félemeletén dedikálja a világhírű regényt a sorban álló gyerekeknek, anyukáknak és nagymamáknak.

Egy hónappal később, az Élet és Irodalom 1962. december 15-i számában Hollós Korvin Lajos író  A köpenicki Nemecsek  című glosszájában kétségbe vonta Jezsek-Józsika Ferenc Nemecsek-voltát, szélhámossággal vádolta, és azt írta, hogy immár a harmadik ál-Nemecsek szédíti az embereket. Hollós Korvin szerint a 74 éves papucskészítő jogtalanul állítja magáról, hogy Molnár világhírű regényében Nemecsek alakját róla mintázta. Az író azt is megjegyezte, hogy a valótlan beállítással Jezsek komoly anyagi előnyt szerzett, egyebek között lakáshoz is jutott.

Belépőjegy a tárgyalásra

A cikkben foglaltak miatt Jezsek-Józsika „személyhez fűződő jogok megállapítása” iránt pert indított Hollós Korvin ellen, kérve a bíróságot, állapítsa meg, hogy a cikkíró jogsértést követett el, tiltsák el a további hasonló kijelentések megtételétől, és kötelezzék elégtétel adására.

Az 1963. március 2-án kezdődött Nemecsek-per olyan nagy érdeklődést váltott ki a közvéleményben, annyian voltak kíváncsiak a fejleményekre, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság legnagyobb tárgyalótermébe csak belépőjeggyel engedték be az embereket. Azok a szerencsések, akik bejutottak a tárgyalóba, nem bánták meg.

Kis híján azonban majdnem lemaradtak mindenről, mert Jezsek-Józsika ügyvédje zárt tárgyalás elrendelését kérte. Nagy derültség közepette azzal indokolta kérését, hogy a nyilvánosság lelki sérüléseket okozna az ifjúságnak, amely szereti a regényben egyszer már meghalt Nemecseket. Törő Károly tanácselnök elutasította az indítványt. 

Először Jezsek-Józsika jogi képviselője terjesztette be bizonyítékait annak igazolására, hogy védence valóban a regényalak modellje. Mint mondta, az irodalomtörténet szempontjából ő sem tartja közömbösnek, hogy visszaél-e valaki egy regényalak eredetijének kisajátításával. Ezután átnyújtotta a bíróságnak „A Pál utcai fiúk gittegylete 1903” feliratú gumibélyegzőt, amelynek eredetiségét Hollós Korvin kétségbe vonta. Átadott egy igazolást arról is, hogy felperes apja szabómester volt, továbbá egy 800 oldalas kéziratot Ami kimaradt a Pál utcai fiúkból címmel.

Jezsek-Józsika elmondta, hogy ő hordta fel Molnárék lakására azokat a munkákat, amelyeket az apja készített a családnak. Molnár Ferenc ekkor faggatta őt a grundról, ahol ő a regénybeli Boka csapatának egyik tagjaként is játszott. Emlékezete szerint az író sok ajándékot vett neki, sőt, amikor egyszer beteg volt, meg is látogatta a lakásán „a Boka hívására”.

Elnök: Hányan voltak a Pál utcai fiúk?

Jezsek-Józsika: Huszonhatan, csak Molnár nem írt mindegyikükről. Négy lány is volt, akik „kémszolgálatot” teljesítettek. Egy iskolába jártam vagy egy házban laktam Cselével, Bokával, Richterrel, Barabással, Kolnayval és a többiekkel.

Elnök: Hogyan alakították a gittegyletet?

Jezsek-Józsika: Apám és Boka apja is szakegyleti tagok voltak, és Boka javasolta, hogy alakítsunk mi is valami egyletet.

Elnök: Megtörtént önnel a regénybeli eset?

Jezsek-Józsika: Igen, a vörösingesek belenyomtak a Füvészkertben a vízbe, és én tüdőgyulladást kaptam. Boka szaladt át a szomszédba, Molnárék lakására, és az író apjától, aki orvos volt, hőmérőt kért.

Elnök: Miért halt meg a regényben Nemecsek?

Jezsek-Józsika: Én is kérdeztem Molnár Ferenctől, és ő azt mondta, ez úgy frappáns, különben is, a valóságban legalább hosszú életem lesz.

Elnök: Mikor és miért nevezte el önt Nemecseknek?

Jezsek-Józsika: Mikor először bemutatkoztam, kijelentette, hogy a Jezsek név nagyon idegen hangzású, legyek inkább Nemecsek. Ez 1901-ben történt.

Elnök: De hiszen akkor Molnár még meg sem írta a regényt!

Jezsek-Józsika: Igen, de a név már rajtam ragadt.

Elnök: A regénybeli hősök iskolatársai, pajtásai voltak, bizonyára meg tudja mondani eredeti polgári nevüket.

Jezsek-Józsika: Hát... Richter, az Péter Frigyes volt. Barabás az életben is Barabás volt. A többire nem emlékszem.

Elnök: Mikor készítették ezt a gumibélyegzőt ?

Jezsek-Józsika: Nem emlékszem rá.

„Minden századik szava volt igaz”

A tárgyalás második napján, március 13-án Jezsek-Józsika a betegsége miatt nem jelent meg. Elsőnek Molnár Erzsébetet, Molnár Ferenc 82 esztendős húgát hallgatták meg. Az asszony elmondta, hogy még jól emlékszik ifjúságára, emlékeiben frissen él a grund, amelyen bátyja is nagyon sokat játszott.

Tudom, hogy testvérem a kisgimnazista élményei alapján írta meg a regényét. Jezsek-Józsikát 1959-ben láttam először. A lakásomon csöngetett, s bár én senkinek sem nyitok ajtót, kénytelen voltam kinyitni, mert azt mondta, hogy »itt a rendőrség«. Amikor bejött, úgy mutatkozott be, hogy ő a Nemecsek. Én már tudtam, hogy ez is csak szélhámos lehet, mert 1939-ben már volt egy Nemecsek nálam, ezt megírtam a bátyámnak Amerikába, aki a titkárnője útján azt üzente, hogy dobjam ki.

Molnár Erzsébet tanúvallomása szerint bátyja három évig Genfben tanult, és 1901-ből van is egy levelezőlapja, amit onnan küldött. Ezzel is megcáfolta Jezsek-Józsikának azt az állítását, hogy ő 1901-ben vasalt ruhákat, javított öltönyöket vitt volna fel Molnár lakására.

Jezsek-Józsika egyik legfőbb bizonyítéka az a fényképfelvétel volt, amely 1937 decemberében Az Est című lapban jelent meg. A képaláírás szerint a fotó azokat a férfiakat ábrázolta, akikről Molnár A Pál utcai fiúk hőseit mintázta. A fotóriporter azt a pillanatot örökítette meg, amikor Darvas Lili színésznőnek, Molnár Ferenc feleségének a Delila századik előadása alkalmából babérkoszorút nyújtanak át a Pál utcai fiúk – köztük Jezsek-Józsika is. Azonban a képaláírás hitelességét kétségbe vonta a tárgyalás másik tanúja, Bródy András hírlapíró, Bródy Sándor író fia, aki meghallgatásakor elmondta, hogy Molnár és édesapja jó barátok voltak, és ő kisfiú volt még, amikor Molnár Ferenc egy évig náluk lakott.

Sokat mesélt gyerekkori élményeiről, később elmondta A Pál utcai fiúkkal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen saját magáról mintázta Bokát, Nemecsek pedig valóban élt, s valami hasonló neve volt. 1919-ben ez a Nemecsek súlyos beteg lett, s ekkor Molnár a saját orvosát küldte el hozzá, s még nekem mondta, hogy vigyem el az orvosnak a címet. Molnár egyébként mindig Nemecseknek szólította azt a fiatalembert. 1919-ben halt meg.

A bíróság meghallgatta Jezsek-Józsika első feleségét, Jezsek Ferencnét is, aki közölte, hogy 34 évig éltek együtt, de férje egyszer sem említette, hogy ő lenne A Pál utcai fiúk Nemecsekje. 

Elnök: Szavahihető embernek ismerte meg a férjét?

Jezsek Ferencné: Harmincnégy évig éltem vele! Hazudós! Minden századik szava volt igaz.

A József körúti fiúk

Március 27-én a bíróság tanúként hallgatta meg Fodor Oszkár hírlapírót, aki 1909-ben és 1910-ben a Pesti Naplónál egy szobában dolgozott Molnár Ferenccel. Elmondása szerint az író panaszkodott, hogy a Franklin-Társulat potom pénzért, ezer koronáért örök áron vásárolta meg A Pál utcai fiúk kiadási jogát. Egy alkalommal valaki megkérdezte tőle: hol is van a Pál utca? Az író erre azt válaszolta:

Még ezt sem tudod? Egyébként nem is ott volt a grund, hanem a József krt. 76–78. szám alatt.

Molnár azt is elárulta, azért adta regényének A Pál utcai fiúk címet, mert emléket akart állítani Kálnoky Izidor humoristának, aki a Pál utca 6. szám alatt lakott, és annak a művésztársaságnak, amelynek ez a lakás a művésztanyája volt. Molnár nem is egyszer említette Fodor Oszkárnak, hogy a regényt személyes gyerekkori élményei alapján írta.

A bíróság meghallgatta Molnár Ferenc leányát, özv. Sárközi Györgynét, született Molnár Máriát, aki szerint apja a regényben saját gyermekkori élményén kívül valószínűleg élő alakok modelljeit is felhasználta. Jezsek-Józsika Ferencet csak néhány éve ismerte meg. Egyik este tíz óra után állított be hozzá azzal, hogy rendőrtiszt, ne ijedjen meg tőle, csak néhány kérdést akar feltenni, majd ezek után drámai egyszerűséggel kijelentette, hogy ő Nemecsek. Arra kérte, hogy fogjanak össze Molnár Ferenc emlékének ápolására.

Az volt az érzésem, hogy ez az ember hamis úton jár, svihák, és meg is mondtam neki, hogy én nem fogok össze vele. Később, amikor olvastam a hirdetést, hogy az Úttörő Áruházban Nemecsek dedikál, írásban is tiltakoztam ez ellen.

A tárgyaláson meghallgattak több általános iskolást is. Ők a bíróság előtt megerősítették, hogy Jezsek-Józsika Ferenc három forintot kért egy-egy autogramért. A szembesítések során Jezsek-Józsika kereken letagadta a kisgyerekek egyöntetű állítását.

A bíróság 1963. április 13-án hirdetett ítéletet. Az indoklás szerint Jezsek-Józsika a per folyamán nem tudta bizonyítani, hogy bármilyen vonatkozásban is élményül szolgálhatott volna a regény szerzőjének, viszont bebizonyosodott, hogy nyilvános szereplésével, a sajtó és a rádió igénybevételével önmagát népszerűsítette, és ennek anyagi haszonszerzés volt a célja. A többi között lakást utaltatott ki magának, és anyagi követeléssel lépett fel, amiért könyveket dedikált az Úttörő Áruházban. 

Tabi László humorista a Ludas Matyi című szatirikus hetilapban így kommentálta az ítéletet:

A per kimenetele egyébként számomra egyetlen percig sem volt kétséges. Mindjárt tudtam, hogy szegény néhai Nemecsek és a jelenlegi papucskészítő nem lehet azonos. Az igazi Nemecsek egészen más jellem volt. Az igazi Nemecsek szótlanul tűrte, hogy megfürdessék. Eszébe sem jutott, hogy pert indít a Pásztor fivérek ellen. Tudta, hogy a pert esetleg megnyerheti, de a halhatatlanságot bizonyosan elveszíti. Ennyivel volt bölcsebb a fiatal Nemecsek az öreg papucskészítőnél.

Weisz, Boka és Nemecsek nyomában

A per kapcsán Hollós Korvin Lajos levelet kapott Návai Dénes békéscsabai tsz-jogtanácsostól. A jogász nevelőapja az a Weisz volt, aki a regénybeli gittegyletet alapította. Molnár a regényben nem adott keresztnevet Weisznek, noha nem kevesebbszer mint 111-szer írta le a nevét. Nos, Weiszt eredetileg Mihálynak hívták, és 1913 végén vagy 1914 elején ott volt azon az irodalmi esten, ahol az író mesélt a regény születéséről és a névválasztásokról is. Ekkor elárulta, hogy Boka János eredeti modellje az 1881-ben született Bóka Zoltán volt, aki 1899-ben a Lónyay utcai Református Főgimnáziumban érettségizett. Bóka aztán fényes jogi pályát futott be: 1909-ben törvényszéki joggyakornok, 1910-ben törvényszéki jegyző, majd törvényszéki bíró lett.

Ami a Nemecsek nevet illeti, Bálint Endre író kutatásai alapján a Hőgyes Endre utca (akkoriban Rákos utca) 3. szám alatt élt egy Nemeczek Sándor tímár, akinek egyik felmenője feltehetőleg szintén ott tartott fenn műhelyt. Molnár gyerekfejjel arra járva láthatta a Rákos utcai cégtáblán a Nemeczek nevet. Az igazi Nemecseket, akit vélhetően másként hívtak, 1917-ben az író vitte magával az Astra filmgyárba, ahol a regény első, még némafilm változatát forgatták. Molnár úgy mutatta be a férfit a főhőst alakító Hatvani Jancsika gyerekszínésznek, mint a nagy, igazi Nemecseket. Az 1963-as per egyik tanúja, Bródy András szerint pedig a filmgyári látogatáson azt is megemlítette az író, hogy „ezt nyomtuk a víz alá”. Ebből a mondatból viszont két dolog is kiderült: 

Epilógus

Szélhámosság ide, szélhámosság oda, Jezsek-Józsika Ferencnek, a harmadosztályú Nemecsek-imitátornak mégiscsak köszönettel tartozunk, hiszen per hiányában nincsenek tanúvallomások, amelyek nélkül sokkal szegényebb lenne a magyar irodalomtörténet.

(Borítókép: Anthony Kemp brit gyerekszereplő Nemecsek Ernő szerepében az első magyar–amerikai koprodukciós film, A Pál utcai fiúk forgatásán 1968-ban. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan)