A hipofízisper: egy tudós meghurcolása

1986. február 6-án a Budapest II. számú Vámhivatal feljelentést tett a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnál devizagazdálkodást sértő vétség alapos gyanúja miatt. A gyanúsított Vanella Baggioli tizenhét fiolában 8500 forint értékre becsült antiszérumot próbált meg az országból kivinni. Az olasz kereskedő a kihallgatáson elmondta, hogy kereskedelmi tárgyalásra érkezett Magyarországra, és előző este felkereste őt és munkahelyi felettesét, a Serono gyógyszercég kereskedelmi igazgatóját László Ferenc orvosprofesszor. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Endokrinológiai Osztályának vezetőjétől ekkor kapták meg az antiszérumot tartalmazó fiolákat.

Törpékből alacsonyak

Így kezdődött a hatalmas visszhangot kiváltó hipofízisügy. A politika és a sajtó kéz a kézben kreált országos botrányt, amelynek célpontja László Ferenc, a nemzetközi hírű szegedi tudós volt. Az óriási felhajtásban szinte senki sem volt kíváncsi az orvosprofesszor indítékaira. Így azokra a köszönőlevelekre sem, amelyeket hálás páciensei írtak, hogy a hipofízisekért cserébe kapott, növekedést serkentő gyógyszerekkel törpékből normális testmagasságú emberek lettek. 

László a kezeléssel számos apró növésű embernek adta vissza a normális élet esélyét.

A nyolcvanas években az MSZMP egyes vezetői úgy gondolták, a külvilág felé bizonyítani kell, hogy a közélet »tiszta«, a párt semmit nem tussol el. [...] Váratlanul előkerültek például a labdarúgást érintő bundaügyek, akkortájt robbant ki a felvételi botrány a pesti jogi egyetemen, vagy említhetném a makói fokhagyma- vagy a meggymagügyet. Én is része lettem a »megtisztulásnak«. Kiadták a kilövési engedélyt rám. Hogy csak egyetlen apró részletet emeljek ki: a nyomozás összefoglalójában az szerepelt, hogy nem érte kár a népgazdaságot, sőt! Mégis vádat emeltek ellenem

– nyilatkozta László Ferenc a történtek után két évtizeddel a Délmagyarország című napilapnak.

A humán hipofízisek gyűjtését az Egészségügyi Minisztérium 1974-ben rendelte el. A részben mélyhűtött, részben acetones hűtéssel tartósított szerveket a Medimpex Külkereskedelmi Vállalat olasz, majd svéd gyógyszergyáraknak értékesítette. Eleinte gyógyszereket kapott értük a hazai egészségügy, később dollárt. Nagyjából ezzel egy időben László Ferenc megállapodott a Serono gyógyszercéggel, hogy hipofízist juttat Olaszországba. Cserébe az olasz vállalat a szegedi intézetnek gyógyszereket, vegyszereket és különböző technikai felszereléseket küldött vámmentesen, ajándékként feltüntetve.

Egy interjúrészlet Balogh Tamás és Dlusztus Imre szegedi újságírók A hipofízis-ügy című, 1987-ben megjelent könyvéből:

– 1977-ben vittem először személyesen háromszáz hipofízist Olaszországba, amikor Rómában volt egy kongresszus. Kaptunk is cserébe kétszáz növekedésihormon-injekciót.

– Ekkor vált tehát rendszeressé az, hogy a kórbonctani intézetben kivett összes hipofízist az endokrin osztály kapta. Volt ennek írásos nyoma? Volt erről szerződés?

– Nem. S hogy miért nem? Hát, azért ez elég kényes dolog...

– És orvosetikailag is némileg kifogásolható, nem?

– Igen... de ha mindig az orvosetikát nézték volna, az orvostudomány nemigen fejlődött volna.

– Térjünk vissza az olasz kapcsolatra.

– Mivel Romániába már nem vittük a hipofízist, az olaszokkal megbeszéltem, hogy a nálunk kísérletre föl nem használt mennyiséget nekik küldjük, és cserébe különböző gyógyszereket kapunk.

Az emberi szervek államosítása

A László Ferenc ellen benyújtott vádiratot 1986. szeptember 30-án kezdte tárgyalni a Csongrád Megyei Bíróság Exterde Tibor vezette büntetőtanácsa. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.

A vádirat szerint László Ferenc 1977-től 1986-ig ötezer emberi agyalapi mirigyet mintegy 3,2 millió forint értékben juttatott külföldre az olasz Serono cégen keresztül, amellyel tudományos kapcsolatot létesített. A cégtől pénzt kért, és az összegből a holland ismerőse a Konsumexnél befizetett neki egy Toyotára. A valuta értéke 264 ezer forint volt.

A gépkocsivásárlásról – még a per kezdete előtt – ezt mondta László a 168 Óra riporterének:

A Toyota gépkocsinak a származását én a nyomozó hatóságoknak igazoltam. Ennek egy kisebb részét a külföldi tanulmányutamon kapott előadói díjamból, napidíjakból spóroltam össze. Másik részét egy kéthetes hollandiai tanulmányutam jelentette. A Serono cég finanszírozta, és az így megtakarított összeget, illetve azt, amit ajándékként kaptam egy Hollandiában élő barátomtól, utalták át a Külkereskedelmi Bankba. A Konsumexen keresztül vettem az autót kedvezményes áron, mivel az 1985-ös Budapesti Tavaszi Kiállításon volt, ezért még engedményt is kaptam. Hát, ez a Toyota gépkocsinak a története.

Aztán október elején berekesztették a tárgyalást, hogy a bíróság tisztázza az olasz cégtől Szegedre érkezett segédanyagok, eszközök, gyógyszerek értékét, és feltérképezze László professzor külföldi kapcsolatait.

Az ügyész a vádbeszédében László Ferenc bűncselekményének kiemelkedő társadalmi veszélyességét hangsúlyozta. Szerinte úgy károsította meg a közös tulajdont, hogy vezető beosztásban dolgozott, akivel szemben egyébként is magasabb erkölcsi követelmények érvényesülnek, hiszen korábban tíz esztendőn keresztül az orvosegyetem pártbizottságának titkára volt.

Bárándy György, aki László Ferenc védelmét látta el az ügyben, úgy vélekedett az ítélethirdetés után, hogy 

Az Egészségügyi Minisztérium például nem tudott a román kapcsolatról, mert „megsemmisítették az irattár erre vonatkozó részét”. Ahogy a szegedi egyetem rektorhelyettesének sem volt tudomása arról, hogy az olasz cégtől folyamatosan érkeznek küldemények az egyetemre. Arról nem is szólva, hogy a védelem részéről egyetlen tanút sem hallgattak ki, aki a román vagy az olasz kapcsolatról tudhatott, és annak törvényes voltát tanúsította volna.

Az ügyben november 18-án hirdették ki az elsőfokú ítéletet. A bíróság különösen nagy értékű sikkasztás és a devizagazdálkodás szabályainak súlyos megsértése miatt László Ferencet három év és nyolc hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre, továbbá másfél millió forintnyi, elkobzás alá eső érték megfizetésére ítélte.

A bíróság szerint László Ferencnek nem volt engedélye, hogy közvetlen árucserét bonyolítson le külföldi céggel, a hipofízisekhez pedig sikkasztás útján jutott. A bíró azt is megjegyezte, hogy Lászlónak jelentős személyi haszna nem származott az ügyletből. 

Az ítélet indoklásakor elhangzott, hogy „a Humán Oltóanyagtermelő és Kutatóintézet cselekménye (...) sérti az egészségügyi törvény korábbi rendelkezését, és ezáltal a hozzátartozók kegyeleti jogát is”. Ha ez így volt, felmerül a kérdés, hogy az állami cég vezetői miért nem kerültek az egészségügyi törvény megsértése miatt a vádlottak padjára. Nyilván rájuk nem vonatkozott a törvény előtti egyenlőség elve. De akadt még további furcsaság is a megyei bíróság ítéletében. Tudniillik azt is megállapították, hogy az „állam (...) a holttestekből kinyert szervek és szövetek vonatkozásában tulajdonosi jogokat gyakorol”. 

Nagy vita volt azon, hogy a hipofízis érték-e vagy sem, és ha igen, el lehet-e sikkasztani. Én azon az állásponton voltam, hogy nem érték, így nem lehet sikkasztás tárgya, de ha így is lenne, a tulajdonos érdekében elkövetett sikkasztás nem sikkasztás

– magyarázta később Bárándy György.

Interpelláció és jogerős ítélet

Az elsőfokú ítélet kihirdetése után négy hónappal, 1987. március 20-án Király Zoltán Csongrád megyei képviselő interpellációt intézett az Országgyűlésben Medve László egészségügyi miniszterhez a hipofízisügyben. A tárca vezetője válaszában kijelentette: egyedül a Humán Oltóanyagtermelő és Kutatóintézet jogosult, hogy csereszerződést kössön külföldi vállalattal bizonyos készítményékre, amelyek csak emberi szövetből állíthatók elő. A miniszter – egy hónappal a jogerős ítélet megszületése előtt – hangsúlyozta, hogy 

De ezen túlmenően – mint azt Medve László bejelentette – javasolni kívánják az igazságügyi miniszterrel közösen, hogy az országgyűlés törvényben szabályozza a gyógyító célú szövetkivitelt.

A Legfelsőbb Bíróság 1987. április 21-én kihirdetett ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését.

Ezért a vádlottat halmazati büntetésül két évi szabadságvesztésre és százezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztették. Kötelezték összesen 265 ezer forint, elkobzás alá eső érték megfizetésére is. Az emberi agyalapi mirigy külföldre juttatásával – minthogy ehhez sem a Külkereskedelmi Minisztériumtól, sem a Magyar Nemzeti Banktól mint devizahatóságtól nem volt engedélye – a jogosulatlan külkereskedelmi tevékenysége mellett deviza-bűncselekményt is elkövetett. 

Epilógus

A botrány nyomán, ahogy azt Medve László a Parlamentben megígérte, módosították az egészségügyi törvényt, amely csak abban az esetben tiltotta meg holttestből szerv vagy szövet gyógyítási célból való eltávolítását, ha ez ellen az elhunyt még életében tiltakozott.

A hipofízisper után a minisztertanács visszavonta László Ferenc egyetemi tanári címét, elveszítette állását, kutatómunkát nem folytathatott, és kizárták az MSZMP-ből is. Az intézet könyvtárába került az egyetem egyik vezetőjének odavetett mondatával: „Feri, te úgyis nagyon szeretsz olvasni.” Két évvel később visszakapta egyetemi tanári címét, de a teljes rehabilitációja elmaradt, az orvosegyetemre pedig nem térhetett vissza. 2006-ig a MÁV szegedi rendelőjének volt a munkatársa. 2011-ben könyvet írt A hipofízisper címmel. Tavaly bekövetkezett haláláig a kiskunhalasi Semmelweis Kórház szakmai munkáját segítette.