A Soós-per: rendőrgyilkosok a vádlottak padján

1979. július 10-én hajnalban Budapesten, a Ferihegyi repülőtér közelében, a 4-es főút mentén, a Steinmetz-szobor melletti szolgálati helyéről eltűnt a 45 esztendős Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmester. Éjfél után két órakor még élt, de fél ötkor már nem volt az őrhelyén. Az őrbódé ülése alatt megtalálták a főtörzsőrmester géppisztolyát, viszont a pisztolyát hiába keresték. Azt követően, hogy az őrhelytől mintegy harminc méterre vérfoltot fedeztek fel a betonon, a magyar bűnüldözés történetének egyik legkiterjedtebb nyomozása vette kezdetét.

Száznyolcvanezer emberrel beszéltek

Több ezer rendőr, katona, munkásőr méterről méterre haladva vizsgálta át a mezőt, az utakat, a környékbeli településeket. Még helikopterek is részt vettek a kutatásban. A rendőrök házról házra jártak, tanúk után kutatva. Három nappal később, nyolc és fél kilométerrel távolabb, egy Ecser melletti kukoricásban bukkantak rá a rendőr agyonkínzott holttestére, arccal lefelé elásva, fején ütésektől, nyakán vágásból származó nyomokkal.

A helyszínen előkerült egy olajos-véres rongydarab, valamint egy Wartburgból származó féltengely. A bűncselekmény éjszakáján esett az eső.

A vérnyomok más alakot vettek volna fel, ha nedves úttestre csöpög; a száraz beton felszívta a vért, és csak ezután kezdett esni.

A Meteorológiai Intézet tájékoztatása szerint az eső hajnali 2 óra 9 perckor kezdődött. Gyulai Károlyt egy vecsési férfi hajnali egy óra után még látta, amint az úttesten egy piros vagy bordó személyautó felé haladt, és ahol három férfi állt. Tehát a gyilkosság fél kettő és két óra között történt. Hat nappal később, a XVIII. kerületben, a szakorvosi rendelő egyik női mosdójában megtalálták a rendőr pisztolyát.

Ebből feltételezni lehetett, hogy nő is tartozik a bandához. De félrevezetésre is gondolni kellett. És utólag ez beigazolódott.

A három hónapig tartó nyomozás során 180 ezer emberrel beszéltek, több ezer gyanúba jöhető személyt ellenőriztek, csaknem egymillió gépkocsi nyilvántartását rostálták át, tizennégyezer (!) autót közvetlenül is megvizsgáltak, több száz lakossági bejelentést ellenőriztek, a szóba jöhető büntetett előéletűek többezres tömegét szűrték át. 

Ezek között kettő olyan is akadt, amiben a 36 éves vecsési Soós Lajos gépkocsivezetőt nevezték meg lehetséges elkövetőként. Soós a bűncselekmény idején betegállományban volt, és egy tanú hallotta, amikor valakinek azt mondta, hogy a Steinmetz-szobornál strázsáló zsarutól könnyen lehet pisztolyt szerezni.

Heteken át figyelték a főtörzsőrmestert

Taktikai okokból először Soós bűntársait vették őrizetbe. Október 3-án kapcsolták le György József ötször büntetett, 33 éves budapesti gépkocsikísérőt, Németh István 20 éves budapesti gépkocsivezetőt és Varga László 38 éves, négyszer büntetett budapesti szállítómunkást. Tíz nappal később került őrizetbe Soós Lajos ötször büntetett, 36 éves budapesti gépkocsivezető.

Soós, György és Németh alaposan gyanúsítható volt azzal, hogy megölték Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestert, míg Varga egy másik bűncselekmény elkövetésében vett részt.

A bizonyítási eljárás során összeállt a kép. Kiderült, hogy Soós már régóta tervezte, hogy egy nagyszabású postarabláshoz fegyvert szerez, mégpedig rendőrtől. 1979 májusában tárgyalt is erről Némethtel, majd megbeszélték a tennivalókat. Több lehetőség mérlegelése után Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestert szemelték ki, akit Soós látásból ismert, néhányszor meg is állt kocsijával az őrbódé mellett, és váltottak pár szót. Heteken át figyelték Gyulai mozgását. Soós július 9-én éjjel elhívta egyik bűntársát, a gyilkosságban már kipróbált György Józsefet is. Hajnali egy óra után, világítás nélkül megálltak az őrbódétól harmincméternyire, és kiszálltak a kocsiból, mintha a motorral történt volna valami. Gyulai észrevette őket, és odament hozzájuk, hogy mi történt. Azt hazudták, hogy felforrt a vizük. A rendőr segíteni akart, elment egy zseblámpáért, és amikor visszaérkezett, Soós kezében már ott lapult a féltengely. A rendőr mögé került, és hátulról többször fejbe ütötte. Gyulai összeesett. Pisztolyát és a tölténytárat nyomban elvették. Soós a bódéhoz zavarta Némethet, hogy hozza a géppisztolyt is. Addig Györggyel begyömöszölték az agysérüléstől hangosan hörgő embert a kocsi csomagtartójába. Németh azonban a géppisztoly nélkül jött vissza, nagyon ideges volt, sietségében nem találta a fegyvert. Soós dühösen elindult a kocsival Vecsés felé. Egy elágazásnál letértek a főútról, majd egy dűlőútra fordultak, végül megálltak. Ásni kezdtek. Közben a rendőr életjelt adott. Soós egy bicskával elvágta a nyakát. A holttestet elföldelték, a kiszedett kukoricát visszaültették, hogy a nyomokat eltüntessék. Az eszközöket szétdobálták, majd elhajtottak.

Tizenegy év alatt négy gyilkosság

1980. április 20-án kezdődött meg a Fővárosi Bíróságon, Czabány Mihály tanácselnök előtt a rendőrgyilkosok pere.

Az első gyilkosságot 1968-ban követte el Soós, a börtönből ismert haverjával, Varga Lászlóval közösen. Soós és Varga egy OTP-fiókot akartak kirabolni, ehhez volt szükségük fegyverre. Varga ismert egy pénzügyőr őrmestert, így elhatározták, hogy megszerzik tőle a szolgálati fegyverét. Egy közeli presszóban leitatták az őrmestert. Soós kivette a kulcsát a férfi zsebéből, majd a lakására ment, és onnan elhozta a fegyvert. Visszatérve döntöttek úgy, hogy az őrmester nem maradhat életben. Soós egy baltával fejbe vágta a szerencsétlen férfit. Mielőtt eltemették, egy bajonettel levágták a fejét, és a lábához tették.

A második gyilkosság elkövetésében Soós társa György József volt, akivel Sopronkőhidán ült egy zárkában. 1972-ben Soós és György Törökbálinton betörtek egy özvegyasszony lakásába, hogy pénzt szerezzenek. Soós előbb fojtogatta az idős asszonyt, majd piszkavassal is többször fejbe verte. A gyilkosság után átkutatták a házat, de mindössze ötszáz forintot és egy zsebrádiót találtak.

A harmadik gyilkosságot 1979 júniusában követték el. Soós munkahelyén ismerte meg az akkor 19 éves Németh Istvánt, aki elmondta: fegyvert akar szerezni, hogy sok pénzhez jusson. Egy vecsési vendéglőben megismerkedtek egy férfival, aki harmadik gyermekének megszületését ünnepelte. Soós észrevette, hogy a férfi ötszázassal fizet, ezért szólt Némethnek, hogy rabolják ki. Mivel a férfinak elment az autóbusza, kérte újdonsült ivócimboráit, hogy kocsijukon vigyék haza Üllőre. Útközben megálltak, Soós elgáncsolta áldozatát, majd zsebkéssel nyakon szúrta. Közben Németh is a földön fekvő férfiba döfött késével. Négyszáz forintot találtak nála.

A negyedik gyilkosságot pedig 1979. július 10-én követték el.

Csak a legszigorúbb büntetés a törvényes

1980. szeptember 10-én a Legfelsőbb Bíróság Vágó Tibor vezette büntetőtanácsa nem adott helyt a Fővárosi Bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezéseknek, amelyekben a védők a hat vádlottra kiszabott büntetések enyhítését kérték, hanem 

A Legfelsőbb Bíróság indoklása szerint, miután Soós négy, György kettő, Németh kettő és Varga egy ember előre kitervelten, nyereségvágyból és különösen kegyetlen módon elkövetett megölésében vett részt, velük szemben a társadalom védelme érdekében is csak a legszigorúbb büntetés alkalmazása a lehetséges és törvényes.

A büntető tanács elnöke felszólítására Soós Lajos kijelentette:

Kegyelmet nem kérek, de azt kérem, hogy a feleségemnek ne kelljen letöltenie a büntetés hátralevő részét, mert a feltételeket most már én szabom meg...

Soós Lajost és György Józsefet 1980. október 1-jén akasztották fel.

Aki nem ismert szánalmat

A rendőrgyilkossági ügy elkövetői közül az egyetlen élő személyt, Németh Istvánt a Fővárosi Bíróság 2000. december 16-án feltételesen szabadlábra helyezte. Végleges szabadulására tíz év próbaidőt szabtak, és erre az időre elrendelték pártfogói felügyelet alá helyezését is. Huszonegy évet ült börtönben két, különös kegyetlenséggel és nyereségvágyból elkövetett emberölésért. Némethet egyébként azért ítélték életfogytig tartó szabadságvesztésre, mert a bűncselekmények elkövetésekor még nem volt húszéves, márpedig az akkori törvények szerint húsz év alattiakat nem ítélhettek halálra. Egy évvel korábban, 1999-ben a Fővárosi Bíróság büntetés-végrehajtási bírája első fokon már szabadlábra helyezte, ám pár héttel később másodfokon megváltoztatták a döntést azzal, hogy az ügyet egy év elteltével újra megvizsgálják.

Az ügyész 1980 tavaszán azt állította Németh Istvánról, hogy valójában egy mindenre elszánt, vakmerő bűnöző, akinek „vállalkozó szellemétől” még sokat próbált bűntársai is visszariadtak. 

A történetben nincs happy end. Németh István a fegyházban ugyan megtért, és szabadulása után Győr közelében segédkántor lett, csakhogy nem voltak elégedettek vele, így pár hetet követően elbocsátották. Németh ezután hajléktalanként édességet árult a Városligetben, akadtak alkalmi munkái, ám amikor rájöttek, hogy ő a rendőrgyilkos, rendre kirúgták. A férfi Heves megyében egy hajléktalanmelegedőben találkozott egy fiatalasszonnyal, akivel összeköltözött. A családi idill azonban csalókának bizonyult. A Heves Megyei Főügyészség 2019 őszén vádat emelt ellene, mert szexuális erőszakot követett el az élettársával közös kiskorú fiuk, illetve az asszony korábbi kapcsolatából származó, velük élő, ugyancsak kiskorú lány ellen. A vádirat szerint Németh a bűncselekményeket két éven keresztül hetente követte el a gyermekekkel közös tarnaszentmiklósi lakása mögötti épületben.

Epilógus

És még nincs vége a bűnlajstromnak! Tavaly júniusban jelentette be Petőfi Attila, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda kiemelt ügyeket felderítő főosztályának a vezetője, hogy Németh Istvánt gyanúsítják a 2008. augusztusi budapesti hajléktalangyilkossággal is. A gyilkos a főváros XII. kerületében, a Kútvölgyi kórházzal szemközti kiserdőben ölte meg áldozatát. Németh cellatársainak árulta el, hogy ő gyújtotta fel a hajléktalant.

Így kerek a történet.