A Tocsik-per: sikerdíj, amely pártokat rengetett meg

2021.09.19. 06:07
A rendszerváltozás utáni politikai életet megrengető ügy azzal kezdődött, hogy az állami vagyonkezelő egy külsős jogásznőt bízott meg az állami vállalatok alatt fekvő belterületi földek után, az önkormányzatoknak járó részesedés lealkudására. A jogásznőt Tocsik Mártának hívták, aki az ügyletekért átlagosan tíz százalék, összesen 804 millió forint sikerdíjat kapott. Az összeg kiverte a biztosítékot, Tocsik célkeresztbe került. Noha a hét évig tartó büntetőperben felmentették a csalás vádja alól, a polgári pert, mert megbízási szerződései jogszabályba ugyan nem, de a jó erkölcsbe ütköztek, elvesztette. A sikerdíjat 2013-ban bekövetkezett haláláig vonták a nyugdíjából. Huszonöt éve, 1996. szeptember 19-én pattant ki a botrány, akkor jelent meg egy újságcikk, A megtakarító címmel.

A Tocsik-ügy előzményei egészen 1989-ig nyaráig nyúlnak vissza. A Németh-kormány idején elfogadott úgynevezett átalakulási törvény ugyanis az állami vállalatok alatt fekvő belterületi földeket a helyi önkormányzatok tulajdonába adta:

Az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg.

Sikerdíj részesedés lealkudásáért

Az induló önkormányzatok feltőkésítését célzó törvényt az Antall-, a Boross-, majd a Horn-kormány is igyekezett „elszabotálni”. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) és jogelődjei (ÁVÜ, ÁV Rt.) sajátságosan értelmezték a vagyonátadást: úgy gondolták, hogy nem az átalakított cég vagyonmérlegében szereplő tiszta földértéket kell átadniuk, hanem csak a különféle terhekkel csökkentett üzletrészt. Ez az eredetileg számolt összegnek úgy harmada-negyede volt. Így aztán a vagyonátadás a Csepi Lajos ÁVÜ-vezérről elnevezett matematikai képlettel kurtítva indult meg. Az állami privatizációs szervezet machinációját a Legfelsőbb Bíróság zárta rövidre, miután 1995. november 9-én helyt adott a dunaújvárosi önkormányzat keresetének, és arra kötelezte az ÁPV Rt.-t, hogy a Dunaferr-ügyben az eredeti követelés teljes összegét – hárommilliárd forintot – fizesse meg a városnak.

Ez az ítélet úgy hiányzott a Horn-kormánynak, mint üveges tótnak a hanyatt esés! Egy csapásra a nyakába szakadt az önkormányzatok több mint 50 milliárdos követelése.

Ekkortájt lépett színre Tocsik Márta, aki az ÁPV Rt.-vel kötött megbízási szerződések alapján az önkormányzatoknak járó részesedés lealkudásáért átlagosan tíz százalék sikerdíjat kötött ki, amit az ÁPV Rt. igazgatótanácsa jóváhagyott. Tocsik összesen 804 millió forintot vett fel a vagyonkezelőtől.

A közvetítésemmel létrejött szerződéseket a kormány határozatban ismerte el. Az első csomag 14 önkormányzat 114, a második több mint 200 önkormányzat 544 szerződését tartalmazta. Az általam elkészített nyolc csomag együttesen mintegy 800 önkormányzatot érintett.

Deutsch szellőztet, Horn beáldoz

1996. szeptember 19-én robbant ki a botrány. Ezen a napon jelent meg A megtakarító címmel a Figyelő című gazdasági hetilap cikke arról, hogy az ÁPV Rt. külső szakértő bevonásával próbál egyezségre jutni az önkormányzatokkal. A „külső szakértő” dr. T. M.-ként szerepelt az írásban. A szerzők maguk is azt hitték, hogy cikkük feledésbe merül, ám következményei példátlanok voltak.

Szeptember 24-én Deutsch Tamás fideszes országgyűlési képviselő szellőztette meg az ügyet a parlamentben:

Közel egymilliárd forintot kapott kézhez dr. Tocsik Márta és a megkötött megállapodások alapján hozzá megbízhatónak tetsző kalkulációk alapján év végéig még közel kétmilliárd forintot, azaz összesen hárommilliárd forintot fog kapni dr. Tocsik Márta.

Az eset kivizsgálására parlamenti vizsgálóbizottságot állítottak fel. Az ügy folyományaként Horn Gyula miniszterelnök megvált Suchman Tamás privatizációért felelős tárca nélküli minisztertől, a büntetőeljárás megindítását követően pedig az ÁPV Rt. igazgatósági tagjait is menesztették. 

Kiss Ernő, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) főigazgatója állítólag két dossziéval, a Tocsik- és a Draskovics Tiborhoz kapcsolódó paksamétával állított be Horn Gyulához, és azt kérdezte: „Miniszterelnök úr, szerinted mi legyen ennek a két kényes ügynek a sorsa?” Horn erre azt felelte: „Tocsikot beáldozzuk.”

A hosszas vizsgálódás során több politikailag pikáns részlet is napvilágra került. Kiderült, hogy Boldvai László szocialista képviselő és Budai György „SZDSZ-hez közeli vállalkozó” 1996 tavaszán benyújtották a számlát Tocsik Mártának, aki fizetett. Először Vitos Zoltán, az Arány Rt. vezetője kereste fel a jogásznőt, és Boldvaira hivatkozva „alvállalkozónak” ajánlkozott, amiért az első csomagért kapott sikerdíj harmadát követelte. Tocsik felhívta Boldvait, aki megerősítette az „ajánlatot”, de arra kérte a jogásznőt, ne hívogassa telefonon, különösen ne a Köztársaság téri irodájában, inkább Vitossal tartsa a kapcsolatot. Másnap a jogásznő pontosan 118 337 261 forintot utalt át az Arány Rt. bankszámlájára. Májusban Budai hívta meg Tocsik Mártát a Bajor Sarok Sörözőbe, ahol Boldvai előtt újabb „alvállalkozót” ajánlott, és közölte, hogy ha nem utalja át a második csomagért kapott sikerdíj felét, akkor elveszíti megbízását. Tocsik Márta ezúttal is pontosan fizetett: az Arány Rt.-nek és a Budai György által megjelölt újabb „alvállalkozónak”, az Utilitas Rt.-nek utalt át egyenként 112 276 700 forintot.

Felmentés, kizárás, visszavonás, elítélés

A Tocsik Márta elleni büntetőper 1997. november 27-én indult meg. Diós Erzsébet, a bírói tanács elnöke így emlékezett vissza az ügyre:

Több polgári jogásszal is konzultáltam, mi a sikerdíj lényege. Azt mondták, több mindenből tevődik össze, de a lényege az eredmény és nem az, hogy mennyi munkát fektetnek be. A felmentő ítélet indoklásában több oldalon keresztül érveltem a sikerdíjról.

A Fővárosi Bíróság elsőfokú, 1999. február 8-án hozott nem jogerős ítéletében – Orosz Balázs hathatós védői munkájának is köszönhetően – bűncselekmény hiányában felmentette a csalás bűntettének és az okirat-hamisítás vétségének vádja alól Tocsik Mártát. A bíróság ugyancsak felmentette az ÁPV Rt. egykori vezető jogászát, Liszkai Pétert, illetve volt elnökét, Szokai Imrét is. Boldvai Lászlót viszont üzérkedés miatt tízhavi letöltendő fogházbüntetésre ítélték. A technikai lebonyolítást segítő Vitos Zoltánt fél év felfüggesztett szabadságvesztésre és 500 ezer forint pénzbüntetés megfizetésére, míg Budai Györgyöt ugyancsak hat hónap letöltendő fogházra, két év közügyektől eltiltásra és ötmillió forint vagyonelkobzásra ítélték.

2000 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet,

sőt az első fokon eljáró tanácsot a megismételt eljárásból – a súlyosnak talált eljárási szabálysértések miatt – kizárta.

A megismételt elsőfokú eljárás során Tocsik Márta visszavonta az 1996. október 15-e éjjelén adott úgynevezett pizsamás vallomását, amelyben többek között azt részletezte, hogy Boldvai és Budai hol, mikor és miként jelentette be az igényét az ÁPV Rt.-től kapott sikerdíjának meghatározott hányadára.

A Fővárosi Bíróság Kenéz Andrea vezette tanácsa 2002. március 18-án pontosan ellentétes ítéletet hozott, mint a korábban eljáró tanács. Boldvai Lászlót és Budai Györgyöt bizonyítottság hiányában felmentették a befolyással üzérkedés vádja alól, viszont Tocsik Mártát, akit ekkor már Szőgyényi József ügyvéd védte, hűtlen kezelés bűntette miatt négy év letöltendő börtönbüntetésre és 640 millió forint vagyonelkobzásra, Liszkai Pétert bűnsegédként három év hat hónapra, Szokai Imrét pedig négy év hat hónapra ítélték.

A jó erkölcs és a társadalom rosszallása

Egy év múlva jött az újabb csavar a büntetőperben. 2003. április 8-án a Legfelsőbb Bíróság másodfokon, jogerősen felmentette a csalás vádja alól Tocsik Mártát, akit azért magánokirat-hamisításért 400 ezer forint pénzbüntetésre ítélt. A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy Tocsik Márta önhibáján kívül igen súlyos bűncselekmény vádjával csaknem hét éve állt büntetőeljárás alatt. Szokai Imrét hanyag kezelés miatt egy év hat hónap, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, míg Boldvai László és Budai György első fokon hozott felmentő ítéletét helyben hagyta. Vagyis 

az ügyben – némi túlzással persze – mindenki volt elítélt és felmentett is.

Ami az ügy polgári peres szálát illeti, megszületett a magyar igazságszolgáltatás történetének egyik legvitatottabb indoklása. 2002. október 22-én ugyanis a Legfelsőbb Bíróság a felperes Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére hozott részítéletében úgy döntött: bár jogszabályba nem, de a jó erkölcsbe ütköznek az alperes ÁPV Rt., illetve Tocsik Márta közötti szerződések, így kimondta azok semmisségét. A magyarázat szerint tudniillik a szerződés

a társadalom rosszallását váltotta ki.

A kérdés eztán már úgy hangzott, mennyit kell a jogásznőnek visszafizetnie a sikerdíjból. A Fővárosi Bíróság 2007-ben első fokon úgy ítélte meg, hogy mind 804 milliót és annak 1996 óta számított kamatait. A Fővárosi Ítélőtábla egy év múlva viszont újraszámolta a követelést, és arra jutott, hogy „csak” nettó 578 millió forintot és annak 1996 óta számított kamatát kell az ÁPV Rt.-nek megfizetni, míg bruttó 80,7 millió forint jár a jogásznőnek az elvégzett munkája után. Ezt a döntést pedig a Legfelsőbb Bíróság 2008. október 28-án jóváhagyta. Hidasi Gábor, Tocsik Márta utolsó ügyvédje megerősítette:

A jogerős polgári peres bírósági ítélet értelmében ügyfelem nyugdíjából kezdték el vonni a visszafizetendő sikerdíjat.

Epilógus

Az évek óta betegeskedő Tocsik Márta hosszan tartó szenvedés után 2013. március 24-én halt meg a siófoki kórházban. Halála idején már nem folyt ellene peres eljárás. A család csornai síremlékén szülei neve mellett csupán a „Leányuk” felirat utal Tocsik Mártára, aki 1997-ben adott első és utolsó interjújában így vallott meghurcoltatásairól:

A sajtó, a tévé, a rádió éjjel-nappal emlegette a nevemet, mint egy háborús bűnösről, úgy beszéltek rólam. Vizsgálatok halmaza indult ellenem és fenyegetések tömkelegét kaptam. Ki az, akinél mindez nem idézett volna elő sokkos állapotot, amikor egy sima válás is idegösszeomláshoz vezethet.

A Tocsik-per átrajzolta a politikai térképet. Az ügyet leleplező Fidesz megerősödve került ki a történetből, az MSZP-re ráégett a korrupció gyanúja, az SZDSZ elindult a lejtőn. Kis János, a párt alapító tagja és első elnöke így írt erről a Beszélőben:

A rosszul kezelt Tocsik-ügy végképp odaláncolta az SZDSZ-t az MSZP-hez, és még az erkölcsi fölénytől is megfosztotta – épp akkor, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Ezt követően csúszott le először a párt támogatottsági mutatója 10% alá, hogy többé ne is emelkedjék vissza a 10% fölötti régiókba.

Volt még egy vesztese a pernek, mégpedig az ügyvédi sikerdíj intézménye. Olyannyira, hogy teljesen ki is akarták törölni a magyar jogrendszerből. Trócsányi László igazságügyi miniszter 2016 tavaszán egyenesen úgy fogalmazott, hogy a sikerdíj kikötése veszélyezteti az ügyvédi funkció függetlenségét. Aztán az új ügyvédi törvényben szigorodott ugyan a meg nem fizetett sikerdíj perelhetősége, de a legfontosabb dolog, a szabad díjmegállapodás azért megmaradt.



  • Tippek
  • Bankszámla