A Kristály-per: az utolsó politikai elítélt

1987. január 16-án egy ismeretlen személy levelezőlapot adott fel Ózdon az MSZMP Központi Bizottsága részére, amelyben többek közt közölte:

Elegünk van már az ígérgetésekből és a közel 40 éve tartó hazudozásból.

A lap nagy riadalmat keltett az ózdi 2. számú postahivatalban. Egy kezdő hivatalnok kiemelte a levelet a többi közül, és megmutatta a hivatal vezetőjének, Három Ibolyának, aki feletteseinek továbbította a levelezőlapot. A feljelentést végül Koczka Antal, a miskolci postaigazgatóság vezetője tette meg január 23-án.

Györgyi Kálmán büntetőjogászt, későbbi legfőbb ügyészt megkérdezték, mit szól ahhoz, hogy a büntetőügy postai feljelentésre indult, miután a postások elolvastak egy levelezőlapot. Ez szerinte önmagában még nem lett volna baj, ám az, hogy az így szerzett információt tovább is adták, már a magántitok megsértésének, ezáltal bűncselekménynek minősült

Ellenséges tartalmú röpcédulák

A rendőrséget nem igazán feszélyezte a magántitok megsértése, sőt – ahogy mondani szokás – nagy erőkkel vágtak bele az ismeretlen feladó utáni nyomozásba. Az utókor sokat köszönhet Fekete László rendőr őrnagynak, aki a nyomozás történetét megírta a Belügyi Szemle 1988 júliusi számába Röpcédula-terjesztés Borsodban címmel.

A cikk szerint

az ügy jelentőségére tekintettel – főkapitányi intézkedésre – a megyei állambiztonsági szerv állományán kívül a megyei főkapitányság és az Ózdi Rendőrkapitányság bűnügyi állományával megerősítve egy 20 fős felderítő nyomozócsoport alakult.

A nyomozás két szálon futott: egyrészt a levelezőlap feladója után kutakodtak, másrészt 1987. március 30-án bejelentést kaptak az Ózdi Rendőrkapitányságról, hogy a délelőtti órákban Ózd belvárosában géppel írott, ellenséges tartalmú röpcédulát talált egy lakó a bérház földszintjén lévő levelesládában. A beszámoló szerint nagy erőkkel vonultak ki a helyszínre, mert minél hamarabb össze akarták gyűjteni a röpcédulákat, feltételezve, hogy a bejelentetteken kívül jóval többet terjesztettek.

mert az értékesítést végző boltok és a forgalmazók nem tartották nyilván sem a közületek, sem a magánszemélyek vásárlásait, így ahhoz, hogy megtudják, hol található a keresett típusú írógép, valamennyi ózdi és miskolci vállalat, intézmény, üzem írógép-nyilvántartását ellenőrizniük kellett. És – ahogy a rendőr őrnagy fogalmazott – a megfeszített munka eredményeként 1987. december 22-re olyan adatok birtokába jutottak, amelyek alapján feltételezték, hogy a sorozatos röpcédula-terjesztés elkövetője Kristály Gyula, Ózd-Béketelepen lakó személy lehet.

Egyszemélyes antikommunista hadjárat

Letartóztatása után a büntetlen előéletű férfiról kiderült, hogy az Ózdi Kohászati Üzemektől 1986 májusában ment nyugdíjba. A rezsimnek azért is fájhatott a történet, mert a gyanúsított édesapja és több családtagja is a munkásosztály csúcsát képező kohászok közül került ki. Sokan nem értették, hogyan jutott el egy több szakmát szerzett, hatvanon felüli rokkantnyugdíjas, hogy antikommunista szövegeket, verseket tartalmazó röplapokat gyártson, és azokat terjessze.

Saját bevallása szerint két okból indította meg egyszemélyes antikommunista hadjáratát:

1. az ózdi és az országos közállapotok miatt,
2. elhunyt felesége meghurcolása okán.

A férfi második felesége ugyanis házfelügyelő volt, akit felettese alaptalanul sikkasztással vádolva – bizonyítékok hiánya ellenére – feljelentett. A hatósági meghurcolás, valamint szolgálati lakásuk elvétele miatt a nő öngyilkosságot követett el. Kristály ezt követően, mivel a bíróság nem volt hajlandó kivizsgálni néhai felesége ártatlanságára vonatkozó kérelmét, az Ózdi Kohászati Művek Pártbizottságán szó szerint a titkár asztalára vágta a párttagkönyvét. Akciója után kizárták a pártból.

Akasszátok fel a királyokat!

Kristály Gyula perében 1988. április 1-jén hozott elsőfokú ítéletet az Ózdi Városi Bíróság. A büntetőtanács elnöke, Hajdú Koppány szerint gyűlöletkeltésnek és izgatásnak minősült, hogy egyebek mellett ilyeneket írt: „vágjatok a pofájukba ököllel ezeknek a naplopó kommunista bitangoknak”. Vagy a következőket szedte versbe:

Magyar Ifjak, fel a harcra!

Csapj a kommunista arcba!

Ne jártassa a pofáját

S ne adja el a hazáját.

A bíróság megállapította, hogy a Kristály Gyula által írt és terjesztett valamennyi röpirat, verses formában és prózában megfogalmazott írása

egyértelműen hazánk alkotmányos rendje, szövetségi és barátsági kapcsolatrendszere, továbbá nyílt antikommunista kijelentéseket tartalmazó kirohanásai folytán a szocializmus építését vezető személyiségek ellen irányuló gyűlölet felkeltésére alkalmas.

A vádlott az utolsó szó jogán megkérdezte, vajon Petőfi Sándort is elítélnék-e az Akasszátok fel a királyokat! című verséért?

Az Ózdi Városi Bíróság a vádlottat nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntette miatt a törvényi maximumra, azaz háromévi fegyházbüntetésre és közügyektől eltiltásra ítélte, de a tárgyalás után, április 5-én szabadlábra helyezték.

A bíró megvédte az ítéletét

A Kristály-per hatalmas felháborodást keltett külföldön. Állítólag Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter amerikai tárgyalásai során is szóba hozták vendéglátói. Így aztán senkit sem érhetett meglepetésként, hogy a Borsod Megyei Bíróság 1988. szeptember 5-én jelentősen enyhítette az elsőfokú ítéletet. Vity István büntetőtanácsa megszüntette a közügyektől való eltiltást, és a vádlottat másfél évi, négy évre felfüggesztett börtönre ítélte. Ugyanakkor helybenhagyta az elsőfokú ítéletnek azt a részét, amely 21 ezer forint bűnügyi költség megtérítésére is kötelezte. Kristály az eljárás alatt összesen 104 napot töltött előzetes letartóztatásban.

Másfél hónappal az ítélethozatal után a Népszabadság interjút készített a másodfokú bíróság tanácsvezető bírójával, Vityi Istvánnal. Vityi elmondta, hogy az elsőfokú bíróság megállapításai helyesek voltak mind az ítéleti tényállást, mind a bűnösség körülményeit illetően.

Szó sincs bűncselekmény hiányáról, hiszen a terjesztett röplapok tartalma igenis alkalmas volt gyűlölet keltésére.

„Ezért a tevékenységéért, az uszító hangért ma is bűnösnek mondaná ki minden magyar bíróság” – védte meg az ítéletet a tanácsvezető bíró.

Epilógus

Kristály Gyulát a büntetőeljárás alatt hagyta el harmadik felesége. Közben belépett az SZDSZ-be, csakhogy az ígéretek ellenére nem indították az első szabad választásokon. Büntetőperében viszont kedvező fordulat következett be, hiszen 1992-ben a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megsemmisítette az ellene hozott ítéleteket. Ezt követően jogtalan meghurcolása miatt pert indított. A megítélt négyszázezer forintot kevesellte, ám fellebbezését már elutasította a Fővárosi Bíróság.