Bár lehetnék birkatürelmű porosz teve
Számlálóbiztos vagyok, a nagy nemzeti összeírás-sorozat, a 2011-es népszámlálás országos léptékben szinte láthatatlan kis porszeme, egy a negyvenezer szorgos kis hangyából. Aki azonban nem országos, hanem emberi léptékben igenis látható lesz, a legláthatóbb: én leszek az Ember, Aki Elmegy Önhöz.
Október 1-jétől népszámláláson lajstromozódik az ország, hogy a legszélesebb skálát érzékeltessem, Gyurcsány Ferenctől Orbán Viktorig, Kertész Ákostól Vona Gáborig, Matolcsy Györgytől Bokros Lajosig, Zimány Lindától Vizi E. Szilveszterig tényleg mindenki. (Közbevetett kérdés: tudják, hogyan számolják meg azokat, akik most a Való Világ X-edik szériájának villájában népszórakoztatnak minket? Olvassanak rendszeresen, és megtudják.)
Szóval, jövő szombaton megkezdődik, és 2011. október 31-ig tart az idei népszámlálás – elvben, bár bizonyos szempontból hamarabb kezdődik és tovább tart, de ezekről később –, amely során mi, negyvenezrek becsengetünk, bekopogunk, bedübörgünk, bekiabálunk, becsörömpölünk minden lakott és lakható lakásba és minden lakott nem lakásba, és jól megszámolunk mindenkit. Anélkül, hogy bárkiről bármit is tényleg pontosan megtudnánk: a népszámlálás egyik csodája ugyanis, hogy idén, a történelemben először, anonim lesz.
Felhatalmazom önöket – természetesen csak annak a nagyjából száz lakásnak a lakóit, ahová én megyek –, hogy bátran csapjanak fejbe egy méretes szívlapáttal vagy egy péntek este lehulló műholddarabbal, ha bárhol bárkinek a nevét felírom, és azt a papírt magammal akarom vinni. A saját nevemet leszámítva, természetesen.
De megnyugodhatnak: ilyen csúfságot nem fogunk elkövetni, negyenezredmagam nevében ígérhetem. Mint ahogyan nem fogjuk magunkat beerőszakolni senki lakásába, nem fogunk semmilyen okmányt elkérni, hogy válaszuk valódiságát leellenőrizzuk – mi leszünk abban az egy hónapban a világ leghiszékenyebb emberei, hinni fogunk önöknek, mint miniszterelnökünk a hangyaszorgalommal buzgolkodó jobbkezének –, ahogyan nem fogunk megpróbálni Avon kozmetikumokat vagy tutibiztos befektetési tippeket sem önökre sózni.
Nagyon pontosan és alaposan kiképeztek minket arra, hogy mit tehetünk és mit kell tennünk, mit nem tehetünk és mit nem kell tennünk, milyennek kell lennünk, és milyenek nem lehetünk. Június óta készülünk – legalábbis főleg lélekben.
Jómagam – fénymásolt dokumentum emlékeztet a napra – június 27-én jelentkeztem lakóhelyem, a XIII. kerület polgármesteri hivatalában, hogy kifejezzem abbéli vágyamat: számlálóbiztos lennék, bármi áron. Kétoldalas jelentkezési lapot kellett kitölteni, részben személyes adatainkkal, részben olyan kérdések megválaszolásával, amelyekből kiderülhetett, hogy alkalmasok vagyunk a számlálóbiztosi feladatra.
Birkatürelmű porosz tevének kellett volna születnem, ideális esetben GPS- és C3PO-applikációval, valamint Sean Connery eleganciájával tuningolva – jutottam a felismerésre szűk három hónappal ezelőtt.
Jó fellépés, beszélőkészség, meggyőző erő, udvariasság, konfliktustűrés, jó tájékozódási készség, pontosság, precizitás, fizikai terhelhetőség – többek között ezekkel a készségekkel kell rendelkeznie egy ideális számlálóbiztosnak. Bónusz, ha minél több nyelvet beszél, és ha már vett részt bármiféle kérdezőbiztosi munkában. Beszélek, bár nem minél többet – sőt, lényegében a lehető legkevesebbet –, vettem részt kutatásokban, és a fenti lista elemeinek a többségét is bekarikáztam; hosszas töprengés után a fizikai terhelhetőséget nem, ki tudja, hátha megúszom, hogy lift nélküli négyemeletes (magasföldszinttel és tetőtér-beépítéssel megspékelt) házakba küldjenek.
Most már tudom, hogy bőven a legjobban fizikailag terhelhető számlálóbiztosok közé tartozom. Erről augusztus végén győződhettem meg, amikor a városházán át kellett vennünk oktatási csomagunkat, és mindenféle adminisztrációt el kellett intéznünk. Sokan voltunk, a kerületünk hatszáz számlálóbiztosának több mint egyhatodát láttam; sokan közülük nyugdíjasok – illetve alig huszonévesek –, többségük nő.
A csomagból egy-két-három hét alatt kellett kész, érett számlálóbiztossá válnunk – eolvasni a tájékoztatókat, teszteket és mintakérdőíveket kitölteni, önellenőrző kérdésekre válaszolni –, majd egy előadás zárta a felkészülést. Ez volt csütörtökön. Miután ezen is átestem, és a tesztet sem elviselhetetlenül rossz eredménnyel töltöttem ki – bár egy többgenerációs családdal akadt gondom –, megkaptam a tanúsítványt, így egyike lettem a kiválasztott negyvenezreknek. Hétfőn már igazolványom és egyentáskám és egyentollam és egyenmappám is lesz, kedden pedig útra kelek.
Igen, kedden. Igen, tudom, hogy még csak szeptember 27. lesz, nem számoltam el semmit, képben vagyok, mint Matolcsy az adókulcsokkal. Azonban a népszámlálási munka látványos része már ekkor elkezdődik: minden lakásba leszállítom – persze nem egy nap alatt, hanem 30-áig, és nemcsak én, hanem mind a negyvenezren – az úgynevezett adatszolgáltatói csomagot, és ideális esetben mind a nagyjából száz lakásban fogok is valakivel beszélni arról, miért jöttem, mit kell csinálniuk a csomaggal, még ideálisabb esetben azt is megbeszéljük, hogy mikor jövök vissza. Szóval keddtől péntekig úgy általában elmesélem, mi is ez az egész.
De itt már hétfőn el fogom.