Orbán feladta a leckét Dávidnak

Orbán Viktor nehéz dilemma elé állította Dávid Ibolyát.

Az MDF elnöke annak köszönhette pártjának váratlan parlamentbe jutását, hogy sikeresen szólította meg azokat az embereket, akik nem akarták sem Gyurcsány Ferenc, sem Orbán Viktor miniszterelnökségét.

Heterogén csoport ez, a 270 ezer szavazóból jó esetben néhány tízezernyi lehet, akik a rendszerváltástól kitartottak az MDF mellett; nem fordultak el tőle a négyéves sikertelen kormányzásuk alatt sem, nem pártoltak át a kiszakadó MIÉP-hez, majd MDNP-hez, elégedettek voltak a másodhegedűs szereppel az Orbán-kormány alatt, és akkor sem hagyták cserben pártjukat, amikor olyan prominens figurák igazoltak át a Fideszhez, mint Lezsák Sándor, Balsai István vagy Horváth Balázs.

Dávid Ibolyának most az lenne a legjobb, ha minél hamarabb véget érne a választás, nyerne az MSZP-SZDSZ-koalíció, a Fideszből kiábrándult, leszakadó csoportok az MDF-hez állnának, és négy év szívós parlamenti és pártépítő munkájával kétszámjegyű százalékos eredmény reményével vágna neki 2010-nek. Erre most befutott Orbán vasárnap éjszaka óta elkerülhetetlen ajánlata, amire valamit mondani kell, most nem tűnhet el Ausztráliában hetekre, bár ebben a szorult helyzetben nem is lenne olyan nagy hülyeség.

Dávid Ibolya akár jól is kijöhet Orbán visszalépéséből. A két nagypárttól független, meg nem alkuvó politikájának, lám, meglett az eredménye, Orbánt, a mumust kiütötte a nyeregből, és olyan politikust segített trónjelöltséghez, aki kivezetheti az országot a gazdasági válságból.

Csakhogy lesz egy második forduló is, és a fideszes és MDF-es mandátumok összeadása után is valószínűsíthető a bukta. El tudják képzelni, amint eddig meg nem szólított szavazók indulnak széles sorokban Bod Péter Ákos hívó szavára, szinglik és az elektronikus zene rajongói sikoltozzák a nemzeti bank egykori vezérének nevét? A majdnem biztosra vehető választási vereséggel összedőlhet minden, amit Dávid Ibolya négy év alatt felépített, mert hataloméhesnek mutatná az MDF-et - az más kérdés, hogy Magyarországon a hataloméhes politikusnál csak a sorozatgyilkos tarthat számot kisebb társadalmi megbecsülésre, pedig mit ér a politikus hatalom nélkül?

Az MDF elnökasszonyának politikai jövőjét egy elutasítás viszont végképp megpecsételné: ha nemet mond Orbán ajánlatára, nem az elmúlt négyet, hanem a következő négyet teszi kockára. A Fideszből kiábrándult csoportok hamarabb szavaznának a Munkáspártra, mint az MDF-re, a jobboldali szavazópolgárok rosszalkodó gyerekeiket Dávid Ibolyával fogják ijesztgetni, Dávid Ibolyának pedig nem marad más, minthogy Fekete László, Anettka és Farkas Bertalan mellé megnyerje magának Oszvald Marikát vagy Baby Évit.

És még egyszer nem lesz ekkora mázlija, mint most vasárnap.

Nem látunk Dávid Ibolya fejébe, de valószínűleg úgy érezheti magát, hogy két rossz közötti választásba próbálja beszorítani őt Orbán Viktor. Azt viszont tudjuk, ha valakinek van egy kis stratégiai érzéke, akkor az ilyen szituációt megpróbálja átdefiniálni.

Mondhatja például azt, hogy kedves Orbán Viktor, ez az egész nem személyi kérdés. Ráadásul a világon nincs olyan ember, aki a mi programjainkat össze tudná egyeztetni. Ezért megismétlem, amit a tárgyalások feltételéül szabtam: csak akkor tárgyalok a közös miniszterelnök-jelöltről, ha Fidesz visszavonja programját.

És ekkor ismét Orbán Viktornál van a labda, bármennyire szeretett volna olyan politikusként kijönni a konfliktusból, aki a nemzet érdekében személyes ambícióiról is lemond.