A büfés, aki képtelen utolérni a saját vonatát

Hiába nő az átlagsebesség, a MÁV, úgy tűnik, mindig lemarad. Olvasónk, Nyunyó32 mindössze egy sört szeretett volna inni a Budapest-Pécs expresszen, de a büfés nem volt elég gyors a kiszolgáláshoz. Már a gondolatától is reszketni kezd az ollónk. Részletek lentebb:

Szeptember 26-án az este nyolcas szuperrel indultam Pécsre. Levelező szakos joghallgató vagyok aznap tettem le a legnehezebb római jog szigorlatomat, gondoltam megérdemlek egy jutalomsört a büfékocsiban. Amikor, indulás után egy fél órával, ellátogattam a vendéglátóegységbe, meglepetésemre zárva találtam a kocsit. Újabb fél óra múlva megint próbálkoztam, ekkor már egy csenevész, macskabajszú fiatalember állt a pult mögött, ha nem a MÁV alvállalkozója, azt mondom, irtó másnaposan. Azt mondta, jöjjek vissza kicsit később, mert még le kell mosnia a pultot. Szivacsot nem láttam a közelben. Magam sem értem miért, de visszatértem harmadjára is, ekkor végre kaptam egy Szalont, felháborító, 2 eurós áron. Tudni kell, hogy nem vagyok egy kiakasztott gigájú villámivó, de betegesen lassú sem. Így kifejezetten kellemetlenül érintett, hogy szűk negyedóra múlva egyszer csak befutottunk Pécsre, és én otthagyhattam egy eurónyit a sörömből, ami egy levelező diáknak nagyon nem mindegy. Kérdem én, egy állítólag feltörekvő európai középhatalom vasúttársasága hogyan engedheti meg magának, hogy a büfékocsi 75 (!) perc ki, vagyis még a végállomásig utazóknak is mindössze 15 percük maradjon a kulturált fogyasztásra? Szarjon mind fostalicskába kötözött sünt!

üdv

Nyunyó32

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!