Olcsó sör a híd a másik oldalán

Este kilenckor olyan volt Esztergom, mintha mindenki elutazott volna, vagy legalább is lámpaoltás után lennénk. A délelőtti felhajtásból csak a lezárt, üres protokoll-sátor látszik, meg a jól kivilágított darázsszínű transzparens a vár oldalán: "A díszkivilágítás a Széchenyi-terv támogatásával készült." A komp pihen, viszont a sötétség ma beszédes.

"A díszkivilágítás a Széchenyi-terv támogatásával készült."

A kolping rejtélye

A díszvilágítás emléktáblája alatti partszakaszon néhány bőrös meg giccses árulja portékáját, az egyetlen pecsenyésnél -útlevél híján- összehajol néhány csülökbőrhöz ragadt magyar. Távolabb, a Kolping pályán sörsátor és még egy kis büfé: hangol már a zenekar ingyen, Soproni ászok műanyagpohárból 200. A kolpingra először azt hittem, valami új labdajáték, de aztán kiderült, hogy a céhlegényeket összefogó katolikus szervezet modern leképeződése.

Vita tárgya a híd színe

Rátérünk a hídra. Jó nagy, szerintem szürke, más vélemény szerint zöld, de ő már ivott egy Arany Fácánt a nagymarosi révnél. Itt minden acélból van, a járda is. Döng, onnan tudom. A korlátra feszített marha hosszú lepedőt gyerekek festették teli. Törpék graffittije, az apu majd látja reggel, amikor megy a Suzukiba dolgozni. Valaki odadrótozott egy nemzetiszín masnival átkötött koszorút a pestinél cirkalmasabb demszky-karóhoz. A szalagra ráidézte, mennyire örülne egy korábbi területi integritásnak.

Tegnap megint elkezdődött a jövő, úgyhogy a többség jól átment a Mária Valéria-hídon

Acélból van minden, még a járda is

A Mária Valéria közepén krómozott acéltábla jelzi az országhatárt. Szóval kis híján Európa, mert egészen a szlovák hídfőig tovább lehet menni: ott van a közös határállomás. Szép, mint egy benzinkút véletlen találkozása az autópálya-kapuval. A híd alá-mellé épült gigantikus turistaszálló klozettjében égve hagyták a villanyt. Amikor építették, még nem sejthették, hogy. Most meg lehidaltak, gondolom.

Pénzt adott Mikulás a partyra

A szlovák sör finom, egészséges, üvegpohárban adják és általában 15Sk-ba kerül, ami ugyebár 90 forint. A Mikulás nekik nem hozott transzparenst, de adott pénzt szórakozásra. Párkányban két nagyobb és több kisebb sörsátor, illetve a jól megszokott piváren-ek között cirkulál a végtelennek tűnő tömeg, de csak miután átverekedte magát a hídfőnél az egyenkénti ellenőrzés miatt kialakult hosszú soron. A jól hangolt kocsmanép együtt üvölti: "Azok a boldog, szép napok ..." Az úri közönség táncol. A dobos ezeröt plusz benzinpénzért máshol is vállal.

Kis híján Európa, mert egészen a szlovák hídfőig tovább lehet menni: ott van a közös határállomás

Szuvenír a kocsmából

A vélemények sokféleségét magyarázza, hogy felfokozott volt a várakozás mindkét oldalon. Ádrika is rádöbbent, a szlovák ugar talán nem jobb, de minden esetre szórakoztatóbb, mint a magyar. Úgyhogy egy félórás-órás "E'gomi" séta után visszatért az övéihez. Egy bácsi még elmesélte, mert ráhagytam, hogyan gyalogolt Vácdukáról Ipolyszalkára a Horthy hadseregéből, majd megivott még egy Tatranská Horkát (rövidital, Hubertus plusz Z-keserű kábé), így aztán a többit már nem értettem. Ketten - műszaki értelmiség - a hídépítés folyamatán vitatkoznak, végül megállapodnak abban, hogy legalább nem kell a kompra várni. Egy család érdekes formájú, árva söröspoharat vesz magához a sörözőből. Szuvenír, mi más lenne, különben legalább hatot kellett volna_

Az utolsó híd...

A Mária Valéria-híd Budapestig az utolsó közúti átkelő a Duna két partja között.